23 évesen úgy érzem elrontottam az életem és sosem lesz párom?

Érthető a félelmed de hidd el nem csúsztál le semmiről.

Az a pont amikor úgy érzed hogy felnőtt vagy, az el fog jönni, de el kell fogadnod hogy ez mindenkinél más.l, nekem pl 25 éves körüli koromban jött el ez.

Munkahelynél válasz ki egy szimpatikus irányt amit azt gondolod hogy jó lehet neked, utánna pedig úgy is érezni fogod ha mást szeretnél csinálni és akkor lépkedsz afelé. Nem elsőre kell megtalálod az álom munkádat.

Párkapcsolatokról: Nekem is vannak egyetemi ismerőseim akik házasok meg gyereket várnak de vannak olyanok is akik már most elváltak :D

Nem kell sietned sehova, ne azért legyen párod mert másnak is van. Ha viszont szeretnél akkor próbálkozz akár való életedben összeismerkedni emberekkel, akát bumble/tinder dating appokon.

"Ha 33 évesen sem lesz munkád és barátnőd akkor kezdhetsz aggódni."

Én idén leszek 33, és ugyanebben a helyzetben vagyok. (csak férfiben) 😂😂 A vicc, hogy pont most kezdem el le.arni a dolgot. Mondjuk nekem szociális szorongásom is kialakult a beszédhibám miatt. Most jelenleg küzdök a démonommal, hogy legalább társaságba el tudjak menni. Dolgozni dolgoztam különböző helyeken, de mindenhol kihasználták azt, hogy lelkiismeretes vagyok, ezért elegem lett. Most próbálom magam "átprogramozni" kicsit.

Idézet az exbarátnőm nagymamájától, aki a poklok poklát járta végig az életében:

"Hülyeség az élet. Nem kell olyan túl komolyan venni, mert fejfájást okoz."

Nem kell az egészre rágörcsölni. Ne félj semmitől! A magány a rosszabb vagy egy mérgező párkapcsolat? Legyél nyitott a lehetőségre, de ne legyen egy kényszer, hogy nekem párkapcsolat kell minden áron. Szerintem...