24 éves vagyok, már 6 éve egyedül töltök minden ünnepet. Mit tennétek a helyemben?
17 éves koromban, az érettségi előtt elvesztettem a családomat. Amúgy sem voltunk nagy család, apai ágon senkit nem ismertünk, anyai ágon meg nem volt sok rokon. Nagyszülők már 10 éves koromban elmentek, anyukámnak és a nagyszüleimnek sem voltak testvérei. Rögtön a vizsgák után el kellett kezdenem dolgozni (előtte úgy volt hogy egyetemre fogok menni, fel is vettek volna, 4-es tanuló voltam) hogy ne kerüljek a híd alá. Budapesten kaptam állást, egy kollégiumban sikerült szállást találnom. Sajnos azóta sem sikerült kijönnöm ebből a helyzetből, mivel sima érettségivel minimálbéres állásokat találok csak és a családom adósságait is törlesztenem kell.
Szórakozni 17 évesen voltam utoljára, nincs hozzá se pénzem se lelki erőm. A régi barátaim, haverjaim mind cserben hagytak, ők elkezdték az egyetemi életet. Mára meg sokaknak van családja is. Én meg nem tudok továbblépni. Jártam már 3 támogatott tanfolyamra is (targoncás, árukezelő, angol nyelv) de több fizetést nem akarnak adni így sem. Barátokat nem sikerült azóta sem találnom, sajnos a közegben amiben kénytelen vagyok élni, nagyon sok az iszákos és buta ember. Nem jövök ki velük, nem lehet semmi értelmesebb dolgoról beszélni velük, én meg nem akarok "lesüllyedni a szintjükre" hogy teljesen lecsússzak. Az értelmiségibb emberekkel meg nem tudok a társadalmi helyzetem miatt kapcsolatba kerülni.
Ilyenkor amikor jönnek az ünnepek nagyon depressziós leszek. Mindenhonnan ömlik a család, barátok, szeretet szlogen. Én meg itt vagyok tök egyedül, a Karácsony is ugyanolyan nap nekem mint a többi, kivéve hogy nem tudok dolgozni és csak a bánatomba temetkezem.
Barátnőm soha nem volt, nem is kerültem olyan helyzetbe hogy kialakuljon valami. 17 évesen amikor voltak haverok meg bulik már éppen kezdett alakulni valami ilyen téren is. Most meg veszett ügy, nincs semmim, se egzisztenciám, se tapasztalatom, még lelki békém sem.
Ti mit tennétek a helyemben? Megmondom őszintén hogy soha nem ittam egy kortyot sem, de már gondolkodtam rajta hogy ha lemennék a munkatársakkal egy nyitva tartó kocsmába legalább nem lennék egyedül és lehet hogy az ital is jó kedvre derítene. Beszélgetni amúgy sem tudok senkivel, így legalább lenne kihez szólnom, talán még találnék egy-két barátot is.
Félre ne értsetek nem sajnáltatni akarom magam. Már mindent megpróbáltam hogy javítsak a helyzetemen. Mentem volna külföldre is dolgozni, de utólag szerencsére kiderült hogy átverték azokat akik kimentek. Így én megúsztam. Szoktam kisebb munkákat is elvállalni, bármit ami pénzt hoz, de így is éppen hogy kijövök. Valami tanácsra lenne szükségem. A tanfolyam, továbbképzés nem jött be, pedig nagyon hittem benne. Munkakeresés esélytelen, folyamatosan próbálkozom de csak rosszabb ajánlatokat kapok.
1: nem akarnék fotót feltölteni, szerintem nem azon múlik
2: leírtam a kérdésben
3: az a baj, hogy a munkatársaim mind alkoholisták, a főnököket kivéve, de ők nem is társalognak nagyon velünk. A társkeresőhöz még korai amíg nincs rendben az életem
4: tökéletesen jól látod a dolgot. Megmondom őszintén, hogy még a ruháim is elég gázosak, sajnos nem telik rá, így bennem van a félelem hogy alapból egy okosabb társaság lenéz. Nagyon jó eszem van, mérnök-informatikus lettem volna. Sajnos nem tehetem meg a társadalmi helyzetem miatt hogy eljárjak olyan helyekre ahol ilyen emberekkel megismerkedhetnék.
5: nem szoktam panaszkodni soha, de látszik rajtam hogy megviselt az élet.
6: bonyolult a dolog, de örököltem viszont nincs meg mert egy másik kölcsönt kell belőle törleszteni. Nagyon el volt édesanyám adósodva. Nem nézek le senkit alapból ez félreértés! Az a baj, hogy én értelmiségi családból jövök és a munkatársaim alkohol függők. Van aki az utcán alszik és onnan jár be dolgozni. Én nem akarok erre a sorsra jutni.
7: köszi, nincs nagy bátorságom, de ez a sztori kicsit lelkesedésbe hozott.
8: hol lehet ilyenre jelentkezni?
9: hova mész, melyik országba?
10: ezt itt nem fejteném ki, de nagyon el voltunk adósodva sokfelé.
válasza:Hol laksz, Budapesten?
Mert ott rengetegen vannak "kint", társaságban az emberek, az utcán is ünnepekkor.
Menj pl. korcsonyázni Szenteste, ha van korid.
válasza: válasza:Nagyon sajnállak ez elég lehangoló lehet :(
Nos nekem van családom, szüleim, testvérek bár már nagyszülők nincsenek igaz nem leszek egyedül az ünnepek alatt de én is már vágyom egy társra akivel megoszthatom az örömeimet.
Sajnos nekem is dolgoznom kellett menni érettségi után most nem részletezem miért, bár adósságom nincs se a családomnak senkinek de sok mindenbe be kell szálljak ami érthető is de sajnos továbblépésre egyáltalán nincs lehetőségem nekem sem.
Én is minimálbérért dolgozok egy gyárban vagyok kisegítő ahol többnyire takarítást, szerelést, festést, egyéb karbantartásokat végzek ezeket valamilyen szinten élvezem is főleg a szerelést de előre lépni esélytelen. Targoncásom nekem is van de a munkahelyemen belül sem tudok elhelyezkedni mert hiába vagyok tegező viszonyba a feletteseimmel meg a nagyfőnökkel egyszerűen ők sem tudnak mit mondani, sajnos ilyen világ van ahol lehetetlen lépni.
Nekem az a legnagyobb érvágás amikor 2 éve karácsonykor pontosabban másnap 25-én mentem volna a barátnőmék családjához ünnepelni mert nagyon vártak de azon a napon már indultam volna el korán reggel ahogy megbeszéltük, a barátnőm kinyögte hogy már mást szeret már elvan vele 2 hónapja és jó lenne ha most szakítanánk mert már nem bírja az áll mosolyt csak félt attól hogy kifogok teljesen borulni és félt hogy megverem vagy valami. Szóval nekem számomra a karácsony már semmit nem jelent maximum akkor fog ha már újra lesz kapcsolatom és saját családom de erre is kilátástalan a helyzet mert már 2 hónapja 10-12 óráznom kell emberhiány miatt a cég meg nem akar felvenni embert igaz valamivel több a pénzem ami azért jól jön de ismerkedésre, szórakozásra időm meg energiám sincs. Hétvégén is örülök hogy maszekolni eltudok menni bár már 2 hete lemondtam mindent mert egyszerűen olyan fáradt vagyok hogy a közérzetem leromlott plusz beteg is lettem ami végett 2 napra táppénzre kényszerültem, persze az orvosom nem írt volna ki 2 hétig de nem tehettem ezt meg mert a főnököm már mindennel fenyegetőzött, és oké hogy munkanélküliként lenne hol laknom de a szüleim sem tudnának a végtelenségig eltartani más munka meg nincs hiába keresek, semmi extra 1-2 helyre már behívtak nagy nehezen el is tudtam menni munkaidőm alatt de mondták hogy mivel van állásom ezért nem vesznek fel mert inkább olyat hívnak be akinek nincs.
Szóval megértelek téged maximálisan, túl sok reményt én sem látok az előrelépésre sajnos és sokan így vannak ezzel. Nálunk is dolgozik egy fiatal srác 19 éves ő neki is azért kellett dolgoznia mert az apja meghalt, anyukája meg rákos lett ami végett elég hosszú betegállományba kényszerült és mire visszament volna nem vették vissza mert az állapota miatt elutasította az üzemorvos, ő is takarítani tud csak mármint az anyja és abból nem tud megélni. A srác is nálunk a raktárba kisegítő 12 órás műszakban dolgozik oké van pihenője de csak hétköznap sajnos és már ő is fél hogy ebbe belefog betegedni. Egy fiatal kis csaj is van szintén anyagi problémák miatt kényszerült kétkezi munkára irodatakarításra mert a szülei bajban vannak, és kell a pénz, és ő sem tud előre lépni, pedig okos, csinos lány jogásznak készült járt is 1 évet az egyetemre de ott kellett hagynia sajnos, és testileg is olyan szinten leépült hogy sokat fogyott meg egyszerűen elhagyta magát, komoly depresszióba is esett már és egyedül csak a kollégáira számíthat de ő igaz csak 8 órázik de hétvégén is jár dolgozni másodállásba mert olyan szinten rosszul állnak anyagilag hogy még az ő fizetése is előúszik mindenre és azért vállal plusz munkát hogy legalább az utazása fizetve legyen mert a munkahely ezt nem fizeti a céges busz meg nem megy el oda ahol lakik.
Szóval ezzel nem csak te vagy egyedül, sokan vannak még így de nem verik nagydobra nem kitaláltam ezeket ez sajnos a szomorú valóság és külföldön sem jobb a helyzet ha kimegy az ember oké hogy több pénz de több munkával jár és már nem mindenhol látják szívesen a magyarokat meg más bevándorlókat. Főleg német országban ahol a bátyám sírva jött haza mert kiközösítették és megalázták őt mellesleg még ki is rúgatták mert valami értéket rejtettek el a táskájában és direkt szóltak a portán hogy vizsgálják át mert nekik gyanús a dolog.
Én is már csak egy emberben bízok a gyerekkori legjobb lány barátomba akinek már saját családja van mert idősebb is nálam 2 évvel ő az akire még számíthatok és ha sikerül a férjének beszerveznie a munkahelyére akkor végre kezdhetek fellélegezni egy kicsit de azért még sokat kell tegyek sajnos.
válasza: válasza: válasza:Ha te nem akarsz segíteni magadon, más se fog.
Más adósságát nem kell fizetned. Hiába titokzatoskodsz, ilyen NINCS. Csak akkor, ha hülye vagy. Ha nem "hivatalos" az adósság és valaki zsarolni próbál, fordulj a hatóságokhoz, vagy vegyél egy vonatjegyet.
Én is az érettségi után kezdtem nulláról, minimálbérnél kisebb fizetéssel (mert nem jelentettek be), egy kis sötét szuterénszobában nyomorogtam, de így is összeszedtem magam.
Az összes szabadidőmben (ami nem volt sok), nyelvet tanultam. Magamtól, nem tanfolyamon. Service centerekbe NEM kell diploma, csak kiemelkedő nyelvtudás.
És még az informatikai érdeklődésednek is hasznát vehetnéd (IT szolgáltatásokat nyújtó cégnél voltam operátor).
12: nincs semmim sajnos, nem még korcsolyám. Ha lenne annyi pénzem vennék egy meleg kabátot magamnak.
13: ilyesmiről van szó
14: Hát ez nem semmi. Sajnálom ami veled is történik. De remélem ahogy írtad, el tudsz helyezkedni a lánybarátod férjénél valami jó állásban. Elszomorít hogy más is így van, de részben "örülök" mert látom hogy nem vagyok egyedül. Az a baj az emberekkel, hogy titkolják nagyon a bajukat, mintha szégyen lenne hogy nem mindenki milliomos. Én örülnék neki ha kiderülne hogy van olyan ismerősöm aki hasonló helyzetben van, mert ketten összefogva könnyebben kijönnénk a bajból. Legalábbis úgy gondolom.
15: és az önkéntes kap valamit enni vagy ilyesmi? Az a baj hogy akkor nem tudnám fizetni a rámmaradt hitelt. Azt meg nem tehetem meg hogy nem fizetek, mert még elvitetnek a rendőrökkel és még lejjebb csúszok ha bezárnak ez miatt. Meg a becsület is úgy diktálja hogy ne legyen a nevemen tartozás és édesanyámra ne úgy emlékezzenek mint aki adósként halt meg és más családokat hozott nehét helyzetbe.
válasza: válasza:18: Mért nem kérsz a Vörös Kereszttől vagy egy egyháztól?
Annyi ruhát dobálnak be hozzájuk, hogy el se bírják osztogatni!
Vagy itt a neten is kérhetsz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!