Depresszió leküzdése egyedül?

Kiskorom óta kicsit labilis vagyok érzelmileg, de eddig nem volt belőle különösebb problémám.

A szüleimmel nagyon rossz a viszonyom, hónapok óta nem találkoztam velük, és nem is szeretnék.

Apukám rendszeresen megütött, megalázott, lelkileg terrorizált, pici koromtól a mai napig, anyukám pedig ezidáig tétlenül nézte, most pedig át állt a pártjára.

Egyetemre járok egy olyan szakra, ami nehéz és nem érdekel, de a szüleim erre kényszerítettek. (Vagy ide, vagy nincs továbbtanulás)

A kollégiumban nagyon rossz körülmények közt élek, de még mindig jobb, mint otthon. Sokat vagyok egyedül, de legalább nyugalom van.

Egy hónapig külföldön voltam a barátomnál, ahová a szüleim nem akartak elengedni. (Nem a barátommal van a bajuk, csak féltek, hogy rájövök, hogy létezik egy normális élet is, ahol nem rúgnak belém minden nap, és túlságosan felbátorodom).

Mondtam anyunak, hogy visszamegyek a kollégiumba, ha vége a szünetnek, de haza nem amíg vizsgázok, mert nekem nyugalom kell. Anyu először kedves volt, hogy menjek, senki se fog bántani, meg semmi, de hallottam, ahogy apu a telefonba mondja anyunak, hogy ha hazamegyek, elintéz.

Anyu azt hiszi, még mindig külföldön vagyok, pedig már vasárnap hazajöttem, azóta lett egy sikeres vizsgám is.

Azt állítja, a vizsgámról hazudtam. Mikor mondtam neki, hogy nem szeretnék apuval találkozni, elkezdte, hogy hogy lehetek ilyen hazug, apunak az életben egy hangos szava hozzám nem volt, soha kezet rám nem emelt...Pedig anyut is megütötte.

Eddig a sulin és a családon kívül nem volt más problémám, de most depressziót állapítottak meg nálam.

Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy vagdosom magam, öngyilkos akarok lenni, meg hasonlók. Gyakran vannak ok nélküli hangulatingadozásaim, hirtelen rám jön a sírás, nem kötnek le azok a dolgok, amikben eddig örömömet leltem.

A másik problémám, hogy hallucinálok. Gyakrabban éjszaka, de előfordult már nappal is.

Hallok, látok, sőt érzek nem létező dolgokat.

Hallottam, ahogy az üres utcán valaki a nevemet kiabálja a távolból, egy hazafelé úton bokán rúgott a "semmi", halványodó fekete emberi alakok jelennek meg, majd tűnnek el a szemem előtt. Séta közben valami a kezem után kapott...

Egy barátnőm a kreativitást ajánlotta gyógykezelésként, és mivel ügyesen rajzolok, teli ragasztgattam színes pillangókkal a falat.

Napközben minden rendben volt, de kicsivel azután, hogy lefeküdtem aludni, ismét rám törtek a hallucinációk.

Hallottam, amint valaki belép az ajtón (képtelenség, hisz kulcsra zártam), léptek koppanása a padlón egyre közelebb és közelebb. Majd megállt az ágyam mellett, és nézett. Ugyanaz a nyomasztó követnek/figyelnek érzés, mint az utcán is.

Tegnap éjjel elöl hagytam a színes papírokat, hogy majd am folytatom a pillangókat. Éjszaka megint jött a rossz érzés, a zaj, amint valaki belép, majd olyan hang, mintha a papírokat dobálná, rakosgatná. Reggel azonban minden a helyén volt.

Máskor az üres szobából hallok női sírást.

Tudom, hogy mindez csak az idegi kimerültségnek köszönhető, de félek, a végén teljesen bekattanok.

A szüleim tudnak a problémáról, de mindent megtesznek azért, hogy az állapotom romoljon, és megbolonduljak. Pl akármit mondok anyukámnak, ami a múltban volt (nem kell nagy dolgokra gondolni, csak olyanokra, hogy a múlt hétvégén dolgozott, rendelt valamit egy koléganőjétől az Oriflameből) mindent letagad. Hogy ezek nem történtek meg, ő akkor otthon se volt, mi azon a hétvégén nem találkoztunk...(ami képtelenség, mert én 3 napot voltam otthon, ő pedig egy felett dolgozott, tehát otthon volt).

A barátommal távkapcsolatban élek, ő kint van Németországban, kéthetente találkozunk.

Nem merek neki beszélni erről, nehogy megijedjen, és elhagyjon. A tudat, hogy rá számíthatok az egyetlen, ami tartja bennem a lelket.

Sajnos még két hétig minden nap vizsgázom, és nagyon megerőltető. (A körülményekhez képest viszont meglepően jók az eredményem, eddig 5 sikeres vizsgám van, maximum pontos is)

A nagymamám megkért, hogy menjek hozzá a hétvégére, mert aggódik, hogy valami bajom esik, ha egyedül maradok a koliban hétvégére.

De félek, anyuék utánam jönnek oda, és bántani fognak. :(

Hogy tudnék normális életet élni?

20l