Az emberiség halott, vagy léteznek értelmes, ÉLŐ emberek a 21. században?

Nem értem miért lett a 12. válaszoló lepontozva, teljesen igaza van. Sehol nem tapasztaltam akkora szellemi nihilt, mint az egyetemen, és az egyetemisták körében, pedig jó egyetemre járok.

Ami meg a munka szeretetét illeti, attól, hogy valaki szereti a munkáját még lehet egy agyatlan vélemény nélküli tömegtermék.

Szerintem kezdetben az alkalmazkodás nagyon fontos, ezzel éppen annyira olvadsz be a tömegbe, hogy fenn tudod magadat tartani. Most nem arra értem, hogy legyél te is "primitív", egyszerűen adj esélyt másoknak, ne az első találkozás/ külső alapján ítélj.

Mondjuk azt nem hiszem el, hogy nem találkoztál mostanában normális emberrel.

Definiálnod kellene azt magadban, hogy mi is valójában az "együgyű, passzív, érzéketlen". Nekem a hozzáállásod tűnik pontosan ilyennek.

A könyvtár, múzeum meg egy elhasznált sztereotípia. Nyiss a világ felé, lehet, hogy életre szóló barátságot nem kötsz egy koncerten, vagy egy péntek esti laza buliban, de ha felengeded magad, jól fogsz szórakozni.

Nem ismerlek, nem tudok ki vagy, nem is akarok ítélkezni, nem tudok semmit a világról, mégis azt írom, hogy nyugodtan nyiss mások felé, mert ezzel a hozzáállással nem csoda, hogy egyedül maradsz a szép, nagy világban.

(Lepontozni szabad, ha ez valakit kielégít.)

11.-es: belegondoltál, hogy az "optimista bohócok" valójában milyen fájdalmat, terhet próbálnak elrejteni? Mennyivel jobb az, ha mindenki pléhpofikával osztaná, hogy a világ az erkölcsi fertő bűzölgő mocsara?

Rossz, mikor látom, hogy más (esetleges) boldogsága bánt másokat....