Mi lehet a baj velem? Miért nem kellek senkinek? 15/L

Nagyon fiatal vagyok még, ennek ellenére sosem volt egyetlen ember se akinek teljesen meg tudtam vola nyílni, akire azt mondhattam volna, hogy "igen, ő ismer". A szüleimmel se volt sose olyan jó kapcsolatom, még a barátaim is sokszor félreismernek. Már ha valakivel elkezdek beszélni azon görcsölök, hogy mit és hogyan mondjak, mit tegyek, hogy megfeleljek az igényeknek. A fiú akivel pár napja beszéltem ma úgy két óra sértegetés után elkönyvelt egy r@bancnak, úgy hogy az ég világon semmit nem tud rólam. Az a legkevesebb, hogy kitörölt és nem válaszol, ezt mondjuk megértem. De már nem bírom felfogni, hogy mégis mit rontok el mindig, és ebbe előbb vagy utóbb de beleőrülök. Nem vagyok egy főnyeremény, ettől függetlenül szerintem megérdemelnék már valakit aki legalább egy icikepicikét szeret, vagy legalább kedvel, megért és nem von le két mondatból téves következtetéseket. Ha kérhetném, valaki privátban adjon tanàcsot, mert nekem semmi használható ötlet nem jut eszembe. Szépen lassan begubózok, amit tényleg nem szeretnék, de már szó szerint rettegek az emberektől, és, hogy mit gondolnak rólam. A poén, hogy egy idő után késztetést érzek arra, hogy hazudjak, félek attól, hogy valakit közel engedjek magamhoz, közben meg mindennél jobban szeretnék valakit akinek mindent elmondhatok. Továbbá volt egy időszakom amikor konkrétan bárkivel lefeküdtem volna aki két kedves szót szól hozzám. Valahol tudat alatt tudtam, hogy ez nem jó, és ezekből nem is lett sosem semmi, nem is találkoztam egyikkel se. Attól félek, hogy újra rám tör ez az érzés, és akkor nem leszek ennyire józan.