Miért érzem magam magányosnak illetve magatehetetlennek?

2 hónapja ért véget egy 8 hónapos kapcsolatom. Depressziós lettem, barátnőm kiszeretett belőlem emiatt. A kapcsolat előtt boldog voltam egyedül, nem voltam magányos, csináltam a napi teendőimet, ismerkedtem, közvetlen voltam, s nem hiányzott egy barátnő mellőlem, csak úgy jött és beleszerettem. A kapcsolat tökéletesnek tűnt, csak kisebb nézeteltéréseink voltak, amit meg tudtunk beszélni. Előjött a depresszióm és vége lett mindennek. A kapcsolat után a mai napig magányosnak és számkivetettnek érzem magam. Hiába próbáltam meg változtatni magamon (elkezdtem futni, edzeni, felkészülök a nyélvizsgára, rengeteget olvasok, letettem a cigit, sok időt töltök haverjaimmal, találtam munkát amit szeretek) , de ezek csak időszakos boldogságot, megnyugvást jelentenek számomra. Továbbra is úgy érzem, mintha be lennék zárva, ki akarna valami törni belőlem. Fejembe vettem, hogy környezetváltásra lenne szükségem, el akarok itthonról költözni. Nem merek nyitni az emberek felé, nem merek csajozni, mintha egy gát lenne bennem, pedig tudom, hogy nincs vesztenivalóm, de nem megyek oda. Hangalatom naponta változik, úgy érzem mintha érzelmi hullámvasúton lennék. Szinte alig eszem valamit, de éhes vagyok. Alvási problémáim is vannak, egyszer 3-4 órákat alszom, máskor pedig 12-13 órát. Néha az agyamat nem tudom kikapcsolni ,mert állandóan kattogok valamin. Gondoltam arra is, hogy pszichiátert felkeresek...

Mit csináljak? Magatehetetlen és magányos vagyok, úgy érzem mintha csak a boldogságot kergetném, de hiába...