Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Életcél, létezés megtalálása,...

Életcél, létezés megtalálása, kilábalás a magányból, depresszióból?

Figyelt kérdés

Egyszerűen már hányingerem van. Ezidáig a magányos, csalódásokkal teli életemet ki tudtam pótolni film, sorozat nézéssel, könyv olvasással, videojátékozással, órákig tartó netezéssel. 4 hónapja felmondtam a munkahelyemen, mert már nem bírtam. Hülye emberek, nagyon alacsony fizetés. Utáltam. Szüleimmel lakom. Se barátaim, se barátnőm. Ez alatt a 4 hónap alatt kialakult az, hogy már ezek a dolgok sem tudják elvonni a figyelmem. Videojátékozást, mint hobbit fel is adtam. Ha leülök megnézni egy filmet már csak azért teszem, mert abszolút nem tudok mit csinálni. Elszoktam menni hosszú sétákra, hátha történik valami, elüt az autó, leütnek, összetalálkozok életem szerelmével, akármi. De csak kínlódás megy. Egyre többet van hányingerem, sokszor nem tudok aludni, mert csak agyalok, és olyan érzés fog el mint aki rögtön kiakar ugrani a bőréből, talán hasonló lehet a pánikbetegeknél, mint amikor rohamuk van.


Jelenleg Magyarországon fogalmam sincs hol találnék munkát, vagy egyáltalán akarnék. Albérlet mindenütt drága, 80-120 ezer forintból meg nem lehet megélni. Környékünkön a 80 ezer forint megállít, és tele vannak a munkahelyek fogatlan, buta emberekkel, akikkel még beszélni sem tudok. Az elmebajos főnökség már csak hab a tortán. 27 éves vagyok, és úgy érzem nagyon nehezen tudnék bármibe is belekezdeni. Menjek egyetemre? Miből fizessem? 31 éves koromig lakjak anyámékkal? Utána nekem ki fog munkát ajánlani? Rakjak le egy szakmát? De mit, ha azzal csak külföldön lehet munkát találni? Menjek egyből külföldre? Voltam, több évig, nem voltam elragadtatva tőle, még úgy sem hogy gyakorlatilag itthon senki sem várt.


Én ezt tényleg azért írom, mert ötleteket, segítséget várnék, és nem panaszkodni, kifogásokat keresni. Nagyon sokszor elgondolkodok az öngyilkosságon, de tudom hogy szüleim mennyire összeroskadnának. Igazából mindenem megvolt az életemben, jó gyerek korom, tinédzserkorom, szüleim mindig is foglalkoztak velem, ha egy kis pénz kellett kisegítettek, tanácsokat adtak. Ezért is szomorú hogy ilyen mélyre süllyedtem. Mindig is úgy gondoltam magamra, mint egy normális, értelmes ember, aki egyszer sokra fogja vinni, aki majd egyedül is fenn tudja tartani a családját, és jó életet lesz...


Például egy párkapcsolatot már el sem tudnék magamnak képzelni, pedig nagyon szeretnék. Korábban úgy gondoltam 27 évesen már lassan majd a gyerekvállaláson fogok gondolkodni, ehelyett még azt is egy elérhetetlen célnak látom, hogy egy barátnőt szerezzek. Mert ugyan tényleg ki akarnak egy munkanélküli, depressziós, céltalan férfival összejönni?


Komolyan őrülten keresem erre a megoldást, de nem találom. Legalább valamihez értenék, valami érdekelt volna az életbe, de semmi. Nem érdekeltek az autók, hogy autószerelő legyek, vagy egyéb férfi szakmák. Nem volt semmihez sem tehetségem, nem tudok rajzolni, nincs nyelvérzékem, beszédkészségem, kézügyességem. Egyszerűen passz, hallgatok spirituális dumákat, hogyan szakadjak ki ebből az egészből, de nem értem őket, vagy hogy egyáltalán lenne bármilyen hasznuk is.



2016. febr. 13. 01:50
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:

Nekem nemrég volt ilyen szakasz az életemben - se munkahely (esetemben se pénz), se férj (az álmainkat sutba dobva válik inkább), és egy jól elhúzódó válság miatt a tanulmányaimban sem tudtam felmutatni semmit. Felcsúszott jó pár kilót, és kezdtem összeroppanni. Aztán felocsúdtam ebből.

Kizárólag a lehetőségeken voltam hajlandó gondolkozni, mindent kizártam a látószögemből, ami nem előre visz, nem támaszt. Most edzek, hogy visszanyerjem az alakom, tanulok gőzerővel, van alkalmi munkám, amiből legalább fenn tudok maradni, míg nem lehet rendes állásom, és semmit nem vagyok hajlandó megtagadni magamtól, amire valaha vágytam (önfejlesztés, ismeretszerzés, élmények). Ezen részeire tudok támaszkodni az életemnek, hogy anélkül dolgozhassam fel a kudarcaim és a veszteségeket, s ne sodorjanak magukkal. Egyszerűen semmi más nem kell, csak a szándék, a hozzáállásod, s hogy ne akarj egyből minden csorbát kiköszörülni az életedben.

2016. febr. 16. 10:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 A kérdező kommentje:
Egyszerűen nem tudom hogyan kezdjek hozzá. Ha egy pozitív dolog lenne az életemben az már talán segítene a tovább állásban, de nincs. Nem milliókat szeretnék, legyen egy olyan munkahelyem ahová szívesen járok be, ahol eltudom képzelni azt hogy akár 10 évig is ott dolgozzak, illetve a jó fej munkatársak sem ártanának. A másik meg, hogy így folytan azt érzem, mintha valaki hátulról korbáccsal ütne, hogy igyekezz kevés időd van már hátra, nem lehet egy sz@r munkahelybe belefolyni, elmenni sportolni, vagy most egyszerre forduljon minden jóra, vagy bele se kezd semmibe. Hihetetlen hülyén hangzik, de ezt érzem.
2016. febr. 16. 16:38
 13/14 anonim ***** válasza:

Nem vezet sehova így gondolkozni, tanuld meg azt élvezni, amire éppen lehetőséged nyílik, és nem arra vágyakozni, amire nincs. Akármilyen apróság is az, amit jelenleg megléphetsz, ne szalaszd el.

Elég nagy csapda, hogy azért nem tennél bármi kis erőfeszítést (önmagadért!), mert már 27 vagy, s ha mostanában nem rendezel el mindent, akkor már késő. Nah, így lehet befagyasztani ezt az állapotot. Ott szeretnél lenni még 30-35-40 évesen is, ahol most, vagy esetleg még mélyebben? Realizáld, hogy ha most elkezdesz szép sorjában tenni az életedért, 3 év múlva hova juthatsz - s akkor sem lesz még semmi elkésve. Én 26 éves vagyok, s nőként ezt sokkal gázabbnak érzem; nemrég még semmi akadálya nem volt a családalapításnak, évek óta vágyok gyerekekre, és elítéltem a 30 körüli vagy afeletti gyerekvállalást - most mégis itt vagyok egyedül, mindent kezdhetek a nulláról, s fiatalabb sem leszek.

Egy hétig nagyon magam alatt voltam, de aztán beláttam, hogy tovább kell lépnem, mert enélkül csak egyre nagyobbat és nagyobbat veszíthetek. Neked is el kell fogadni, hogy most még nem késő, de ha évekig nem veszed kezedbe az életed, az már tényleg elég nehéz helyzetet teremt.

2016. febr. 16. 18:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 anonim ***** válasza:

6-nak üzenem, hogy MILF = Mature I'd Like to F***ing, semmi egyebet nem jelent, mint egy olyan érettebb nőt, akivel b***nék.

Ne írjunk már MILF-et! Az a pornó oldalak kategóriája.

Keressen egy idősebb nőt, akivel bármikor lehet szekszelni!

2020. szept. 10. 08:07
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!