Közöttetek van még egy hozzám hasonló motiválatlan önpusztító ember?

Úgy érzem, hogy elérkezett az életem egy olyan pontra, ahol ha nem teszek drasztikus lépéseket, akkor vakvágányra kerül az életem. Olyan szinten elhatalmasodott rajtam a motiválatlanság (ami biztosan az évek óta tartó egyedüllétből adódó depresszió miatt van), hogy képtelen vagyok bármi értelmeset is tenni. Most először fordult elő, hogy több tárgyból is megbuktam az egyetemen, amiből optimista becslés szerint is legalább 3 félév még hátravan és nem is szeretem. Most nyáron gőzerővel kellene tanulnom, de egyszerűen képtelen vagyok rá. A nyelvtudásomat is fejleszteni kellene, mert nyáron szeretnék egy multinál dolgozni, de sem a nyelvtanulásra sem pedig az álláskeresésre nincs motivációm. Egész nap itthon ülök és YT valamit South Park videókat nézek céltalanul, alszok és eszek. Egy barátom sincs, akivel egyáltalán beszélgetnék, pedig óriási terveim voltak erre a nyárra. Úgy terveztem, hogy végre kimozdulok, embereket ismerek meg, kimegyek külföldre (karitatív munka) és elkezdek beleszagolni a munka világába. Ehelyett ugyanazt a céltalan vegetálást folytatom, mint már sok sok éve. A legrosszabb az, hogy fizikailag rosszabb állapotban vagyok, mint aki egész nap pörög és melózik a munkahelyén. Nagy valószínűséggel depressziós is vagyok, de képtelen lennék odaállítani a pszichológus elé, hogy "Figyu, nekem baj van az agyammal". Nagyon égő lenne. Kíváncsi lennék rá, hogy van-e egyáltalán olyan ember, aki hasonló problémával küzd/küzdött.