Ha 24 évesen társaság és kapcsolat nélkül vagyok, akkor ez így is marad örökre?

Én 21 évesen vagyok teljesen egyedül, barátok és kapcsolat nélkül, ráadásul most az egyetemet is ott hagyom, mert nem érdekel.

A szabad időmet arra használom hogy fejlesszem magam, minden értelemben.

Úgy gondolom jelenleg ez az egyetlen esélyem, hogy egyszer legyen feleségem. Barátokra nem vágyok, és (ezért?) nem is volt soha, egyetlen barátom sem (csak rövid ideig, általánosban).

/

...Szóval azt mondod ne jelentkezzek történelem vagy filozófia szakra, hogy találjak végre egy olyan nőt, aki nekem való? :D

Hát nézd, ezzel én is így vagyok csak lányként. Nyilván tenned kell azért hogy megváltozzanak a dolgok, már persze ha egyáltalán akarod. 24 évesen azért ne add még fel, simán lehet hogy találsz valakit, még ha egyetemen nem is. Nekem se nagyon vannak már olyan nagyon szoros baráti kapcsolataim, párkapcsolatról nem is beszélve. Barátokból is csak olyanok vannak, akikkel néha fb-on beszélek, szökő évente egyszer összefutunk, de mivel nem vagyok túl érdekes vagy izgalmas személyiség ezért hamar megunnak. Ez van, próbáltam magamon változtatni, nem jött össze, meg én úgy vagyok vele, hogy bizonyos fokig hajlandó vagyok változtatni magamon és igazodni a társadalom akaratához, de van egy pont ami után már egyszerűen olyan szinten át akarnak alakítani, hogy azt már nem tudom meglépni és inkább visszalépek és szembe nézek a magánnyal. Van sajnos ilyen hogy valaki sehol nem talál magának társaságot. De 24 évesen még nem szabad feladni, én is annyi vagyok és még nem adtam fel de nem is szabad várni, hogy a sült galamb a szádba repüljön, ezt neked is akarnod kell és neked is tenned kell érte. Keresd az emberek társaságát, próbálj minél többet emberek között a szabadban tölteni. Ha van kivel menned, akkor menj el mindenfelé, de ha nem vagy kimozdulós fajta, akkor facebookon vagy filmes oldalakon vagy akár itt a gyakoris oldalon is elkezdhetsz kapcsolatokat kiépíteni. Csak ne úgy támadj le mindenkit, hogy szia leszel a barátnőm/barátom, mert azt hiszem minden lány nevében mondhatom, hogy nem szeretjük, nem rontunk ajtóstól a házba!:)

Facebookon is lépj be olyan csoportokba, aminek a témája téged érdekel, írj rá nyugodtan olyan emberekre, akik szimpatikusnak tűnnek, sokat nem veszíthetsz, legfeljebb lekoptatnak, de akkor próbálkozz tovább.

Ennél jobbat sajna nem tudok én sem...

Sok sikert hozzá :)

Kedves kaninchen1971!

Balgaság azt hinni, hogy attól megtanul a gyerek kommunikálni, ha az anyjával van kint az UDVARON! Én nem erről beszélek. Arról beszélek, amikor iskola után kint van a gyerek az utcán, az elhagyott bányaüregekben, a városszéli láposokon, pagonyokban a hasonszőrű társaival. Szülői felügyelet nélkül! És csinálja szabadon a maga hülyeségeit, ami a korral jár. Együtt csinálják ezt, miközben megismerik egymás gondolatait, és megtanulják közvetíteni a sajátjukat. Megtanulják a társas lét szabályait, a közösség törvényeit, korlátait. Megtanulják, milyen óriási különbség van a fiúk/lányok gondolkodása és lelkivilága között.

Ha a gyerek az anyjával van kint, mindebből semmit sem fog megtanulni. Egyebet sem hall, mint hogy Dezsőke, azt ne csináld, mert eltörik a lábad és fájni fog. Dezsőke ne húzd le a szomszéd Piroska bugyiját, mert nem illik ilyet csinálni.

És Dezsőke, amint kikerül az anyukája fennhatóága alól ugyanúgy a telefonját fogja buzerálni társaságban is, mint a többiek. Ugyanúgy a faszbukon, tinderen fog próbálni ismerkedni, mint a többi fiatal, és ugyanúgy fog félni a másik nemtől, mert nem ismeri őket.