Van erre esetleg valami gyógymód? Mitől lehet ez?

Ha a pszichológusod ennyivel elintézett hogy "jaj semmi bajod" akkor nem hiszem hogy túl jó szakember lehet. Ha meg fizettél is érte és úgy is így kezelt akkor meg végképp. Ha pedig tényleg nem jó szakember a véleménye ezáltal nem mérvadó. Az a fontos, te mit érzel. Esetleg megpróbálni egy másikat keresni?

Az írásodból elég nyilvánvaló, hogy nagyon mélyen vagy most. Nehéz tanácsot adni, főleg így tök idegenként. De igazából ugyanazokat tudok írni, amit magam is alkalmazok, ha pocsékul érzem magam. Próbáld meglátni az életedbe, azokat a dolgokat, amik boldoggá tesznek, vagy valamikor még boldoggá tettek. Muszáj kimozdulnod ebből az állapotból, mert ez csak rosszabb lesz. És sajnos erre nem képes más rajtad kívül. Ez a szomorú valóság, hogy az emberek sok esetben még a családtagok sem veszik egymás problémáit komolyan illetve nem "foglalkoznak vele" (sok esetben azért mert maguknak is van elég). A családod esetében, nem hiszem, hogy a szeretet vagy a törődés hiánya lenne az, hogy úgy érzed nem érdekli őket a problémád, csak ebbe a rohanó világba amíg nem történik valami nagyon rossz egyszerűen nem ocsúdnak fel , hogy ez igenis komoly. Ezt azonban nem szabad megvárni, ezért kell megpróbálnod magadnak rendbe tenni a dolgokat.

A barátnődnek azért van benne némi igaza, hogy haragszik rád amiért nem beszélsz vele. Úgy értem, ha te eltaszítod magadtól, nem várhatod el, hogy huzamosabb ideig elviselje ezt. Főleg, hogy ilyen távol éltek egymástól. És én megértelek tényleg, sokszor nekem sincs kedvem beszélgetni senkivel, de tudom, ha hetekig magamba gubózok és eltűnök, azokról a felületekről, ahol a barátaimmal érintkezek akkor előbb utóbb azt érem el, hogy senkim nem marad és teljesen egyedül leszek. Ezért kell mindig erőt venned magadon neked is, hogy ne veszítsd el azt az egy embert is a lelki problémáid miatt, aki törődik veled.

Tudom klisés de előbb utóbb lecsengenek a szarabb napok és jön néhány jó nap amikor látod, hogy "igen, megérte kitartanom, talán még lehet ennél jobb is".

Hogy valami konkrét tanácsot is írjak próbálj meg keresni valami olyan hobbit, ahol új emberekkel találkozhatsz. Talán egy kis változatosság az életedbe, egy új tevékenység amit szeretsz csinálni kibillentene ebből a rossz lelkiállapotból. De ne mástól várd a csodát, magadnak kell megtenned az első lépéseket a javulás felé mert ez máshogy nem megy.

Kitartást. :)

Én is szinte teljesen ugyanebben a helyzetben vagyok évek óta. Annyi kivétellel, hogy próbálkozok kimozdulni, és igényelném az emberi társaságot, de nem akaródzik összejönni, semmilyen formában sem. Valamint baromira utálok a négy fal között lenni, de sajnos ez jellemzi mostanában az életemet.

Sokat ugyan nem segít, de ne az öngyilkosságon és hasonló dolgokon agyalj, hanem hogy hogyan kerülhetnél ki ebből a helyzetből. Én is ezt csinálom jó ideje, megpróbálom mindne oldalról megközelíteni a problémám, az életem, nyilván eddig totálisan eredménytelenül, de hátha egyszer sikerül. Most írhatnám azt, ha van kedved hasonló emberrel dumálni, akkor írj rám, de gondolom nem sok kedved van hozzá.