Amikor már nincs kihez fordulni. Akkor marad a nyilvánosság, az internet? Akik elbújva élnek, hogyan élik túl? Szorongó, zárkózott 26/L vagyok már rég lemondtam róla, hogy barátaim legyenek. Csalódás, veszteség, betegség, pszichiátria, gyógyszerek.

Nem fogok babusgató szavakat ejteni...minek, az nem segít...

Ha feketébe öltözve nyomod napjaid és sötétségbe akarod élni életed pár hobbival, mit csodálkozol, hogy fos a kedved-nincs életkedved???

Tehát, ha változást akarsz, akkor változz és ne rinyálj itt!Mindig van kihez fordulni csak oda kell fordulni és brekegni a dolgot.Fáj az oldalad, elugrasz a dokihoz...stb.

Ez az önsajnáltatás már vicc a mai világban 20-on évesen pláne, mert semmi más nincs a háttérben, mint a kibatott lustaság-csőlátás.

Fel kell emelni a seggecskédet és megtalálnod az önbizalmat, önbecsülést...lelki egyensúlyt...

Mikor sétáltál egy mezőn, ahol senki sincs csak a napsütés, madarak, szél?Mikor sikoltottad csak úgy ki magadból egy ilyen mezőn minden stresszt?

Lehet ez erdő is akár...barátkozzál meg újra az élettel és a világ csodáival:)

Nem csak az létezik az életben, amit a szűk világodban tapasztalsz-látsz, hanem sok más és egyértelműen jobb is csak el kell indulnod, ha valóban jobb életet akarsz.

"Akik elbújva élnek, hogyan élik túl? "

Nem mondanám, hogy elbújva élek, de nem vagyok társasági ember egyáltalán.

Én tökéletesen érzem magam barátok nélkül is például.

Hetente 3-szor eljárok focizni, annyi bőven elég társasági életnek.

Egyébként van néhány elfoglaltságom, amivel tökéletesen le tudom kötni a figyelmemet, mint Te, és nem kell keresnem a társaságot. Nem unatkozok, nincs hiányérzetem.

Nem szeretek senkihez sem fordulni, mindent igyekszek megoldani magam.

Nem használom a közösségi oldalakat, nem szeretnék semmit sem nyilvánosan megosztani az interneten.

Idővel simán rá lehet állni az ilyen életmódra. (Sajnos?)

Nem egyszerű, főleg az elején. Meg tudom érteni a helyzeted, amikor csak magadra vagy utalva.

Nem ajánlom senkinek sem az én életmódomat.

Az ember társas lény, szüksége van másokra.

Az ilyen életmód általában nem vezet egészséghez sem.

(Bár én mint fizikálisan és mint mentálisan nagyon fittnek érzem magam.)

F20

26 évesen nincs jogod olyat mondani, hogy rajtad kívül bárki máson múlna, hogy milyen életet élsz.

Az egyetlen ok ami miatt hátrányból indulhat valaki ha nem járhatott iskolába. De akkor sincs minden veszve.

Nekem is volt pár szar évem az apám miatt ami nyomot hagyott rajtam, de megvizsgáltam ezeket és idomultam, változtattam.

Számomra nem túl fontos az élet, de ha az lenne, a múltam egy percig sem foglalkoztatna.

Tudom milyenek azok akik rendszeresen látogatják a zárt osztályt, és rettenetes a felfogásuk. Amikor az interneten keresel emberi kapcsolatot azzal nincs baj, de ha a mondandódban benne van a pszichiátria szó, akkor nagyon nem helyénvaló érzelmeket próbálsz meg kiváltani. Borzalamas alapja bárminek. Találd ki, hogy milyen része akarsz lenni ennek a világnak (amin nem lehet változtatni) és tegyél érte. Ha van időd meg lehetőséged művészetekre akkor nem lehet olyan rpssz neked. Ami a barátságokat illeti, sose fogod megtalálni amit keresel. Érd be kevesebbel.

Ha elvárásokkal indulsz az elején te vagy a hibásabb fél. Pedig a másik még el sem követett semmit.

Egy barátságban csak azt add magdaból amiért nem vársz viszonzást. Amit bárkinek felajánlanál.

Így nem érzed majd azt, hogy kihasználnak, visszaélnek jó szándékoddal. Ha mégis megesik te vagy a hibás.

Másrészt a "legigazabb" barátság is arról szól, hogy neked milyen jó az, hogy milyen jó barát vagy. Táplálja az egyébként egészségesnek vélt énképet, hogy az megtartsa a formáját. Ettől kell elvonatkoztatni, és akkor van esélyed valami valódira. De nem az lesz amit vársz.

Ha már írtál valakinek magadról másold be nekem is, ha van kedved...

"Akik elbújva élnek, hogyan élik túl?"

Igyekszem nem tudomást venni arról, hogy lehetne ez másképp is. Saját döntésből élek távol a szociális élettől és valóságtól. Tanulok levelezőn, egyedül járom a hegyvidékeket, spirituális hitem van. Olyan ez, mint egy sötét álomvilág, amiből nem szeretne felébredni az ember, mert kint csak a csalódások és korlátozott élet várja. Az ilyen emberre rávágják a "depressziós" sztereotípiát, pszichiáterhez küldik, gyógyszerekkel akarják az elfogadott útra téríteni. Pedig a depresszív realizmus valóban a legtisztább világnézet, aki ezzel a személyiséggel rendelkezik nagyon szerencsés, ezt elhiheted, kedves kérdező. Csend, magány, múlandó szépségek értékelése, szabadság..! Csak rajtad múlik, hogy mindezt boldogságként éled-e meg, vagy bebeszéled magadnak, hogy beteg vagy, mert ugyebár ezt akarják elhitetni veled. Életed csak egy van, ne kórtermet építs magad köré, hanem az álmaidat.

L

Ha van kedved, írj privátot. Nem vagyok egy művészlélek, de hátha akad olyan dolog, amiről tudunk beszélgetni. Ha akarod, leírhatod, hogy mi bánt, szívesen elolvasom.

33F