Mikor hatalmasodik el az embereken a magány?

Köszönöm, 3-as, barátnőm nem lehet, kutyákat nem szeretem, megérdemlem, így van. Te is megérdemelnéd, hogy a lassan 9 éves küzdősport múltam határait rajtad tesztelgessem. Valahogy ez most örömöt okozna.

Amúgy, kérdező! Én gyakran hittem, hogy elhatalmasodott rajtam, de sajnos csak most történt meg igazán és ennél még lesz rosszabb is. Az ember igazából érzi, amikor igazán mélyen van és nem csak átmeneti, hanem úgy tényleg rendesen depressziós. Én olyankor nem tudok enni, nem tudok figyelni, nem tudok dolgozni, de semmit, csak az egyik sarokban ülök és bámulom a másik sarkot, nem akarok emberekhez szólni, csak fekszem és a plafont nézem, illetve tudományos tényekkel bizonyítgatom magamnak, hogy a halál után nincs semmi, nyugodtan lehet az ember öngyilkos. Nálam ez ilyen, de gondolom másnál meg más. Egyre gyakrabban vagyok amúgy ebben az állapotban. És nekem 4 év után jött ez ki.

Privátot nem kérek, mert ilyenkor szoktak jönni néha, 1-2. Köszönöm!

6-os vagyok. Az attól függ. Hétköznap napközben teljesen, este kicsit rossz. Hétvégén délelőtt semmi gond, de délutánra már kevésbé kellemes. Hiába van itt bárki, akkor is magányosnak érzem magam. És este katasztrófa.

De nem hiszem hogy komoly gondom lenne. Csak sima magányosság, semmi komoly dolog.