Ti hogyan álltok a halálhoz? És miért? Féltek tőle? Vagy szerintetek meg kell lennie az elmúlásnak?

En sem vagyok hivö. Tudom, hogy a halal egy elöleny szamara vegleges visszafordithatatlan dolog

(az emberi agyhalal utan mindenkeppen). Nem hiszek sem lelekvandorlasban, sem ujjaszületesben, sem mennyben ill. pokolban.

Es nem akarok meghalni. Sohasem. Igy ha feltalaljak a termeszetes halal ellenszeret, barmi aron meg fogom

azt szerezni. Olyan nincs, hogy eleget lat az ember... ez nagyon kicsinyes gondolkodas szerintem.

Mire körbeutazod a Földet, maris kezdheted elölröl, annnyit valtozott. Megelheted a Marsa utazast is.

Mindig lesznek uj erdekes könyvek, törtenetek, filmek, amiket sosem fogsz megunni, es tanulni is a

vegtelensegig lehet. Annyi tudomanyag es szakma letezik, hogy nem tudom hany szaz ev kene mindet megismerni

es kiprobalni, de ez is inkabb örökke tartana a gyorsan valtozo vilagunk miatt.

Nem hiszem, hogy lenne elmeleti akadalya a halhatatlansagnak, es tudom, hogy több gigaceg is kutatja eppen.

Azt nem tudom, hogy a feltetlen elni akaras genekbe van-e kodolva, vagy fejlödesünk soran alakul-e ki, de

ameddig csak vissza tudok emlekezni, en mindig is ovatos voltam, es nem szeretek kockaztatni sem.

Nem vagyok paranoias, a termeszetem resze, hogy nem szeretem, ha a hatam mögött van valaki... mikor bringazok,

mindig sok lepessel elöre gondolkodok, mindig mindenre figyelek, igy sosem volt meg semmilyen balesetem sem,

pedig a 25kmh-s atlagot varosban is fel szoktam venni. Szakmailag is es az eletben is szepen lassan

es biztosan haladok elöre, nem csinalok semmi illegalisat, többet sporolok mint barki, akit ismerek, mert

szinte sosem iszom, soha nem dohanyoztam es nem is fogok, nem fogyasztok stimulaloszereket sem (kave,

energiaital stb), rendszeren sportolok es szinte sohasem vagyok beteg.

Nem felek a halaltol, mert 35 eves vagyok es annyira tavol all meg tölem, hogy nem tud megfelemliteni, nem

tudok erdemben erre gondolni. Masok, hozzam közel allok halalat nehezen tudom feldolgozni es elfogadni, de

ugy vagyok vele, hogy amit ezekben az emberekben tiszteltem, azt probalom integralni a sajat eletembe is,

ezaltal is több ertelmet adni a letezesüknek.

Az elni akaras egyertelmü következmenye annnak, hogy az ember nem szab gatat sajat kepessegeinek,

es mindig van valami celja, mindig van hova fejlödnie, es nem ertekeli le a sajat letezeset olyan

közhelyes modon, hogy bakancslistaba foglalja terveit. Ha az ember kellökeppen ertekeli az eletet, nem

egy veges lista szerint fogja azt elni, hanem mindig felfedez valami ujat, amit jobban meg akar tapasztalni.

A vilagunk elkepzelhetetlenül nagy es folytonosan valtozo, ahol nyitott szemmel es elmevel jarva mindig

talalunk elerhetö dolgokat, amik lefoglalnak es ertelmet adnak az eletünknek. Ha valaki azt mondja mar mindent

megunt, akkor annnak az embernek szerintem öngyilkos hajlamai vannak, es elegedetlen az eletevel, vagy

kis önbizalmu es tul kishitü. Az iranyitani akaras es a "sorsunk" feletti hatalomatvetel a zaloga az emberi

tulelesnek, ez formalja a civilizacionkat, es az elet legföbb ertelme ebben reszt venni.

60 évesen valószínűleg nincs már annyi hátra, mint emennyi elmúlt. Ennek ellenére sem aggaszt az elmúlás gondolata. Szép és tartalmas életem volt. Mindig úgy gondoltam, nem az a fontos, hogy mennyi év lesz az életemben, hanem hogy mennyi élet lesz az éveimben.

A gyerekeim is rég önállóak már, így a magam részéről megtettem mindent, amit Evolúció bácsi rám rótt.

Egyedül a betegség, az agónia gondolata borzaszt el. Egyszer egy kis kedvencünk beteg lett. Kijött az állatorvos, látta, hogy menthetetlen, emberségből elaltatta. Megmentette a szenvedéstől, megadta a méltósággal való elmúlás esélyét. Nekem ki adja meg ezeket, ha beteg leszek? Ki ad méltóságot, amikor saját mocskomban fetrengve várom a megváltó halált, de valami hülye rendelet értelmében életben tartanak az utolsó pillanatig?

Na, ez az, amitől félek.

Összetett dolog.

Halnunk kell Éva anyánk óta.

A szentírás szerint akik Istenhez hűek azokért az angyalok jönnek el és a mennybe viszik.

Akik pedig nem azokért a pokolból jönnek démoni lények akik a tűzbe segítik őket.

Az a helyzet, hogy az emberi lelkekért harcolnak az angyalok és a démonok is.

A befolyás mindenkin észlelhető.

Maga a hálá pillanata nem fájdalmas csak az ahoz vezető balesetek, betegségek illetve rossz testi állapot.

Érdemes már most rendezni Istennel mindenkinek azt, hogy miért is van itt, miért él és hogyan kerülheti el az örök szenvedést mert az, hogy ÖRÖK szenvedés tényleg hosszú állapot.

Már háromszor voltam odaát és mondhatom érdemes a mennybe igyekezni mert a földnél milliószor jobb világ, mint ahogy a föld milliószor jobb mint a pokol.