Veletek is volt már olyan, hogy a magány kezdett felemészteni? Többi lent.

Ti is éreztétek ezt?

Hogy senkitek se nincs akikkel elmehetnétek szórakozni vagy akik a nehéz időkben ottvannak nektek.

Kelltetek már úgy fel, hogy a magány majd felemészt? Hogy már nincs bennetek semmi amit éltnek lehet nevezni.

Hogy egyedül vagytok ebben a hatalmas világban és nem értitek azt, hogy miért nektek jut a sok rossz? Nem értitek, hogy miért pont ti szenvedtek?

Egy olyan élet ahol csak fájdalom és a keserűség jutott nektek? Megpróbáltatok változtatni a helyzeteteken? De nem változott és a rosszabbik esetben csak rosszabb lett a helyzet?

Nem értem, hogy mit csinálok rosszúl.

Rossz családba születtem vagy szimplán rossz környezetbe?

Minden reggel mikor fellkelek akkor a szívem hírtelen elkezd hevessen verni és érzem azt, hogy nagyon fáj.

Jönnek az ünnepek és az emberek ajándékkal lepik meg a szeretteiket.

Nehéz így minden nap felkkelni és élni.

Egy olyan élete ahol egy senki vagyok, ha meghalnék azt senki sem vennè észre. Nem sajnáltatni akarom magam bármennyire is úgy látszik, csak le írtam amit érzek és gondolok.