Van más is aki attól fél hogy örökre egyedül marad?

Segíteni próbálok, kérlek ne vedd sértésnek:

[link]

Igen

27f

Igen, én is így érzek, bár voltak barátaim, meg próbálkoztak be fiúk (egyébként kizárt, hogy nálad nem, csak nem vetted észre), de olyannal nem hozott még össze a sors, akiről azt gondolnám "Igen, mi egymásnak lettünk teremtve", így meg nem látom értelmét a kapcsolatnak.

Az én környezetem is tele van olyanokkal, akiknek több éves párkapcsolata van, ezért is ülök most itthon egyedül (meg beteg is vagyok, de ez most részletkérdés), mert ők vagy kettesben akarják tölteni a szilvesztert, vagy a párjuk ismerőseivel.

Hosszú út áll még előttünk, de mi is találunk majd valakit, akivel boldogok lehetünk, lehet, hogy csak 25 évesen, de addig van időnk önfejlesztésre.

A lényeg, hogy ne zárkózz el semmilyen ismerkedési formától, mert ki tudja hol találtok egymásra a majdani pároddal.

19/L

Félelemről nem beszélnék, mondjuk azt, hogy szerintem már azon túl vagyok, szerintem egy kissé már bekattantam. Meglehet szokni, kell valami pótlék amivel eltereled róla a figyelmed és akkor ahogy írtad csak "néha (fog) előjön(ni)" ez a félelem". Az idő előrehaladtával pedig egyre kevesebbszer, aztán pedig azt fogod látni, hogy nem, hogy magánytól lesz félelmed, hanem egyenesen frusztrálni fog, ha körülötted vannak. Nem, hogy még egy komolyabb kapcsolat ami magával hoz egy embert aki a nap 24 órájában bármikor megzavarhat, sőt együtt is kell vele lenned.

Nem mondom azt, hogy fogadd el a helyzetet, viszont tény ami tény rengetegen vagyunk így ezzel már. Nézd, vannak olyan társadalmak ahol ez már milliókat érint. Igazából ez a technikai fejlődés hozadéka, ha úgy tetszik mi ennek egy előfutárai vagyunk. Szerintem, ez egy pszichológiai folyamatnak a része ami az egyén szociológiai képességeire van hatással.

Igen. Nekem is megfordul a fejemben néha. Viszont nem maradsz örökre egyedül! Nem a bulizáson múlik. Egyetemre jársz már?

Srácként 1-2 dolog:

-Nekem nem volt még olyan párom aki meg lett volna elégedve a külsejével. Én mégis gyönyörűnek láttam őket.

-Sose a bulizós lányokat kerestem. Mert én se vagyok az. És a legtöbb ismerősök akik hasonlóak, ők se bulizással ismerték meg a párjukat. Kinek mi, nem akarok általánosítani, de alapvetően ha nem buliban ismerkedsz akkor lassabban megy, viszont nagyobb eséllyel találsz olyat aki komoly kapcsolatot akar, és nem csak szex.

-Ne játszd meg magad. Legyél olyan amilyen vagy. Ha alapból nem szeretsz sminkelni, ne csináld csak azért, hogy másoknak jobban bejöjj. Ha nem vagy bulizós, ne erőltesd ha már nem esik jól. stb.

-Tanuld meg szeretni magad. Tudom, ezt könnyű mondani, nekem is volt vagy 25 év. De ha belegondolsz, a leghosszabb "kapcsolat" amid lesz, az saját magaddal van. Ne úgy gondolj a hibáidra, hogy ettől kevesebb lennél. Mindenkinek vannak jobb, rosszabb dolgai.

És még ami fontos, ezt kb garantálni tudom, hogy nem maradsz egyedül. Én nagyon sokáig bűn rondának tartottam magam, utáltam magam stb. Mégis meg tudtak szeretni. És én is magamat. Aki kicsit visszahúzódóbb, azoknak ez nem mindig megy gyorsan. Ez a hátránya, viszont van sok előnye is, szerintem, mert jobban fogod tudni értékelni a dolgokat, a párodat, mint akinek ez nagyon könnyen jön/megy (tisztelet a kivételnek)

Szóval hajrá, ne legyél elkeseredve, ne adj le magadból mások miatt, emelt fővel csináld amit szeretnél, és majd alakul magától, ne agyalj ezen túl sokat :)