Ment már el a kedvetek egy jónak tűnő munkától az állásinterjú miatt?

Nem vállalnám el. Meg is mondanám, hogy ez egy vicc, hogy azt se tudják megmondani, mennyi lenne a fizetésem, így mégis mire mondjak igent?

Ez valami szalagmunka? Csak a 12 órás műszakból gondoltam.

Csak akkor, ha semmi más lehetőség nincs és kényszerhelyzetben vagy.

De akkor se hagyd abba az álláskeresést.

12 oras muszak, de csak 4 orara jelentenek be minimalberrel, a tobbi boritekban.

Szerintem felejtos.

Persze, vicc kategória volt mindegyik.

Az elsőnél pl azt sem tudta az illető, hogy jövök, a megbeszélt időpont után 10 perccel battyogott oda, hogy mit szeretnék. Elmondtam, mondta, hogy kövessem, be se mutatkozott. Utána ismertetés címszó alatt gyakorlatilag felolvasta az online álláshirdetést, közben egy kérdést nem tehettem fel, kb 15 percig csak ő beszélt. Majd olyanokat kérdezett, hogy pl nem gond-e ez meg az, folyamatos munkarend, állómunka stb, tudom-e mivel jár, amikkel csak az a gond, hogy ha legalább nagy vonalakban átnézte volna az önéletrajzomat, akkor leesett volna, hogy egy ugyanilyen munkakörben dolgoztam akkor is, csak másik cégnél, tehát nem kell elmagyaráznia, mint egy óvodásnak, hogy idegenforgalmi/vendéglátási területen hétvégén is kell dolgozni meg hasonlók. Az “interjú” volt kb 20 perc, kb két kérdésre jutott idő, amiket nem tudott megválaszolni a szakadt farmeres, tornacipős hölgyemény (lehet kukacoskodónak gondolni, de szerintem egy HR-snek nem így kéne kinéznie, pláne egy elegáns formaruhás munkakörről szóló interjún), aki ugye még a nevét sem árulta el, tehát azt sem tudtam, kit keressek, ha nem érkezik válasz. Grátisz, hogy bőven a covid idejében voltunk még, mindenhol kötelező volt a maszk, az épületben is, rajta sehol, vidáman köhécselt mindenfelé. Hát nem bántam, hogy nem vettek fel

A második pár évvel később volt, szintén vendéglátás, na hát ehhez képest a fent leírt interjú maga volt a professzionalitás. Az meg sem lepett, hogy szintén nem olvasták el az önéletrajzomat, nem kérdeztek rólam semmit, de szó szerint ültünk egymással szemben kukán. Elkezdtem kérdezgetni a munkáról, mindenre kitérő válasz volt (pl bónuszok, műszakonkénti juttatások, túlórák) vagy egyszerűen nem is tudta megmondani a HR-es kishölgy, a területvezető meg néha ránk nézett, de amúgy a gépét nyomkodta. Végül mikor már nagyon boncolgattam, hogy mégis hogy működik a túlórák kifizetése, hogyan járjak be éjjel 2 órás műszakkezdésre (mert ebben nincs segítség, de még rendes parkoló sem), akkor beleböfögött az úriember a laptopja mögül, hogy most akkor döntsem el, hogy kell-e nekem ez az állás vagy sem. Hát kb 10 mp-et gondolkodtam (amúgy maga a munka nagyon tetszett volna, de nem ilyen körülmények között), majd megmondtam, hogy köszönöm szépen, de így most nekem nem éri meg felmondani a jelenlegi helyemen. De legalább megköszönték a korrektségemet. :)

Azt mondanom sem kell, azóta is keresnek embert folyamatosan mindkét pozícióra.

De jó hogy futár vagyok...magam ura vagyok, ilyenek szerencsére kimaradnak az életemből:

Állásinterjú

Ébredj korán, menj be időre

Szarkeverő kollégák

Ez siralmas, hogy bírják ezt sokan ezt az életet?