Éreztetek már olyat, hogy egy lelki terroros munkahely után féltek az új munkahelyektől? Olyan emberek válaszát várom akik voltak hasonló helyzetben, negatív kritika nem érdekel.

Én egy d.túli gyárban dolgozom, a dolgozók többsége utálattal jön be dolgozni, és kb egész nap a gyárat meg a vezetőit anyázza, ráadásul a munkával nem lenne semmi baj, csak a magas fokon űzött, folyamatos, 3 műszakos, egész éves (nagyrészt indokolatlan) baszogatástenger az, ami pokollá teszi a helyet.

Volt már másik munkahelyem, tudom hogy nem így van ez mindenhol, de semmiképp sem ilyen szinten. Abszolút terror van, állandó stresszt tartanak fent, minél magasabb szinten. Sajnos túl hülyék a vezetők, hogy belássák, ez a gyártás minden területén csak hátrány, a minőségtől kezdve a termelékenységen át az eszköz- és gépmegóvásig, és még sorolhatnám, balesetveszély, cég megítélése, stb stb.

És a szerencsétlen családos magyar csak tűr, tűr, mindent.

Fél hogy nem lesz munkája, nem könnyű ugye manapság, főleg ha az embernek családja van, és nem mehet túl messzire. Sok mocskos dolgot megcsinálnak a vezetők, van pofájuk a sokszorosát hazavinni, mint a ténylegesen munkát végzők, aránytalan a rendszer eléggé.

Mint ahogy a 12. kép is mutatja itt:

[link]

Ez a fizetésre is vonatkozik, meg a pofázásra is. Ráadásul sok közülük alkalmatlan a posztjára, és ha hibázik, a munkás fog ráb.szni.

Konkrétan a kérdésedre válaszolva azt tudom mondani, ha egy olyan helyről kell váltanod, ami utálat a köbön, akkor nagy reményekkel vághatsz bele egy munkahelybe, mert jó esélyed lesz, hogy ott jobban fogod magad érezni.

És ha esetleg kicsit kevesebbet is keresnél netán, a jobb környezet megéri a váltást, már csak az egészséged miatt is. Az aggodalom inkább a tekintetben lenne jogosabb, hogy vajon mennyire biztos az új melóhely, hosszútávú lesz e.

A munkahelyi terrorizálás büntetendő.Megvannak a megfelelő hivatalok erre, ahol lehet az ilyen eseteket jelenteni!Nem kell birkamódra tűrni!Sajnos a magyar dolgozók többsége nincs tisztában a jogaival és lehetőségeivel.Persze azért az plusz jó pont, ha valamiféle bizonyítékot is igyekszel begyűjteni, pl hangfelvétel, stb.Ha elmész egy szakemberhez (pszichológus, pszichiáter)és elmondod ezeket a problémákat, papírod lesz arról, hogy a munkahelyi terrorba belebetegedtél, akkor megnézheti magát a főnököd!

Egyébként volt ilyen munkahelyem, de ha jobban belegondolok, az összes eddigi melóhelyem egy csökkent értelmi képességű bölcsödéseknek fenntartott intézményre emlékeztetett.Gyorssegélyként annyit tudok ajánlani, hogy egyik füleden be, másikon ki. A bizonytalan, alkalmatlan,

semmihez nem értő főnökök (és kollégák) szoktak pattogni és terrorizálni, mert semmi máshoz nincs képességük.

"A kollégáim rettegnek a főnökünktől [...] és átjárja az egész cég hangulatát a rettegés, inkább titkolnak előle dolgokat, meg ne tudja, [...] Undorító az egész, mint a katonaságnál, de keveredik az óvodával is a színt. Én is váltani fogok, gyűlölök itt dolgozni (attól függetlenül is, hogy én egyáltalán nem félek a főnöktől, és let.ojom nagy ívben a hülyeségeit)"

Ez óriási, mintha szóról szóra én írtam volna!

Sajnos nekem is teljes a csömöröm, és tartok tőle, hogy sok egyéb munkahely is hasonló (bár sok kollégám állítja, hogy ilyet máshol még nem tapasztalt, és az én korábbi munkáltatóm is normális volt), ezért mindenképpen vállalkozásban látom a jövőt. Persze az is nehéz a maga módján, de legalább ez biztosan nem fordulhat elő. Nagy szó!

Merj váltani! Kockázat nélkül nincs siker. Semmi nem garantálja, hogy nem találsz még egy elmebeteg munkaadót, de ha maradsz, az garancia arra, hogy továbbra is olyan helyen dolgozhatsz. Aztán ismét továbbállhatsz, ha úgy hozza az élet.

A rossz munkahely tönkre teheti az egészségedet, szétverheti a családodat, nem érdemes tanult tehetetlenségből feladni a változtatást.

Én is azt érzem, amit te, Kérdező.

Azért jöttem el az előző cégemtől, mert pl. be se jelentett, hozzá a 8 órából minden nap 12 lett, megalázott...stb. A végefelé úgy jártam be dolgozni, hogy hánytam reggelente, vagy a hasam ment.

Aztán felvettek egy másik céghez, ahol a főnök azt is nézte, mennyi ideig pisilek. A munkámat maximálisan láttam el, mégis elküldött, vmi mondvacsinált indokkal 1 hónap után.

A héten voltam egy másik cégnél próbanapon, na ott add össze ezt a kettőt és szorozd meg, borzasztó körülmények, az 1 nap felénél majdnem eljöttem. Végül nem mentem vissza, egy hét alatt kikészülnék, olyan terror volt ott.

Most keveredik bennem ezek után a bizalmatlanság és a félelem, mikor vernek át és döfnek hátba, illetve, mivel kirúgtam a 2. helyről próbaidő alatt, most már ettől is tartok, amit korábban sosem éreztem, mindenhol elégedettek voltak velem, meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg elküldhetnek. Az a hozzáállás jobb volt, mert ez a bizalmatlanság és önbizalomhiány bizony sugárzik az emberből.

Neked is csak azt tudom tanácsolni, mint magamnak: csak pozitív energiákkal lehet érvényesülni, csak a jóra gondolni, csak arra, hogy jó lesz, menni fog.

Amúgy tudom, vannak olyan tanfolyamok, ahol a drága munkáltatókat még tanítják is arra, hogy kell még szemetebbnek lenni a dolgozókkal.Szó szerint erről szól a tanfolyam!Nem tudom, minek képzelik magukat ezek?!

Amúgy én is tapasztaltam ezt, hogy magyarországon milyen a munkahelyi "morál".A dolgozók megbecsülése nulla!Csak az elvárások vannak, meg a nagy pofa.Már lassan ott tartunk, hogy a melósnak kell fizetnie, ha dolgozni akar.Az egyik munkahelyemen olyan nagy stressz volt és hajtás, hogy ott estem vissza a pánikbetegségbe.Azóta szoc.segélyen vagyok, mivel ez mentális probléma.Kéne amunka, mert mégis csak több pénzt hozna, ha nem is sokkal, de őszintén szólva félek.Több okból is.Egyrészt, hogy apróba idő után kirúgnak, mert az a bevett szokás, hogy kb 3 havonta cserélik le a dolgozókat mindenhol.Lejár utána a támogatás és mehet isten hírével.Akkor elesek a fizetéstől is, meg a segélyem is ugrik.Nagy kockázat ez!A másik ami aggaszt, hogy lehet, megint valami ratyi főnököt és kollektívát fognék ki, ahová hányingerrel járnék be(úgy gondolják a hülyék, hogy az embert ez motiválja???Esetleg a mazochistát, én nem vagyok az.)Bár ezen a téren legalább szereztem az előző munkahelyeknek köszönhetően némi immunitást a gyökerek ellen.Már tudom, hogy kell felvenni a pléhpofát és keresztül nézni azon, aki el akar taposni.