Ismertek olyat, aki csak nagyon későn kezdett el dolgozni,40 éves korában?

Én sem így terveztem az életet,osztályelső voltam mindig.

Talán pont a szorongás vitt rá arra mindig,hogy teljesíteni kell.

De ennek nagy ára volt,sok fizikai fájdalom,rosszullét.

Úgy néztem ki,mint egy zombi,mikor még iskolába jártam.

Mióta itthon vagyok,azóta érzem magam jól,nincs stressz,minden napod fizikai fájdalom és az attól való félelem.

Sportolni is elkezdtem,és végre jót teszek a testemmel,nem pedig rosszat.

Ha a mai napig úgy kellett volna élnem,mert biztos idegösszeroppanást kaptam volna.

Nagyon nehezen.

Úgy,hogy eltitkoltam mindenki elöl,még itthon is.

De nagyon kemény volt.

Sokszor erős fizikai fájdalmat éltem meg,mindig az járt a fejemben,hogy ha már ettől így kikészülök,hogyan fogok én 8 órás munkában dolgozni,15-re mindig otthon voltam,de még így is nehéz volt kibírni egész nap folyadék nélkül és pisilés nélkül.

A fősuli lazább volt,mert nem volt kötelező minden órára bejárni,nem volt akkor a nyomás,és csúsztam is sokat,mert nem lett meg minden tárgyam időben.

De egy idő után már nem is akartam végezni,mert tudtam,hogy utána mi vár rám,az újbóli szorongás,és ezt nem akartam.

Nem tudok idegen helyen,az idő nyomása alatt wc-zni.

Nem tudok ebben a mókuskerékben élni,hogy időre kell mindent csinálni.

Idővel már aludni sem tudtam,mert féltem,hogy reggel hogy fogok wc-re menni.

És,ha nem sikerül,akkor 13-14 órát kell kibírnom még wc nélkül.

De a suliban,ha rosszul voltam,akkor eltudtam vonulni szenvedni,vagy valamit kitaláltam.

Egy munakhelyen ezt nem teheted meg.

Szóval ez nem csak egyszerű szociális fóbia,szociális szorongás.És az idő nyomása.

Nem tudok úgy wc-re menni,hogy tudom,hogy 5 perc múlva indul a busz,és ha nem szállok fel,nem érek oda.

Munkahelyen nem tudsz elvonulni.

A suliban bementem a wc-re,és erőlködtem,de tudtam,hogy 10 perc múlva becsengetnek,és ha nem érek oda,azt hiszik,hogy lógni akarok.

Nyáron soha nem mentem sehová,akkor pedig folyadék nélkül nem lehet kibírni,extrém hőségben.

Nem,nem érted.

Nem természetes úton jött ki,hanem nyomtam,és kb 30 percig,olyan fél decis adagokban.

Ezt olyankor csináltam,amikor már olyan nagy volt a baj,hogy annyira tele voltam.

Ezt nem igazán érti az,aki nem tudja mit jelent kinyomni.

Nem megindul és jön.

Ez nem egészséges,mert agyvérzéshez vezethet.

Nem is csináltam gyakran,ha meg már nagyon megduzzad a hólyag nem is szabad,mert könnyen megreped az erőlködéstől,amikor már 1-1,5 liter vizelet van benned.

Eltitkolni,úgy értem,hogy mások nem látják,hogy te sznvedsz,fájdalmaid vannak.

Lefekszel a padra,becsukod a szemed,és számolod az időt,hogy mennyi van még hátra.

Nézd,én erről nem szeretnék a továbbiakban beszélni,azért írtam le,hogy érthető legyen.

Az alapkérdés amúgy sem ez volt.

Ez sosem fog megváltozni,nekem ezzel kell együtt élnem.

Csak akkor tudok normál módon,ha egy zárt lakásban vagyok,ahová senki nem jöhet be.És nem vagyok idő szorításában.

Egy munkahelyen mindig időszorításban leszel.

A pszichobabla meg nem igazán érdekel,majd az osszon nekem tanácsokat,aki ezzel küszködik.Olyan,aki nem ezzel született,attól hiteltelenek ezek a dolgok.

Biztos van,aki tud ezen változtatni,de ÉN,nem tudok,én én vagyok,nem más.

Ez mind az egész az emberek közelségéből fakad.

Ezért akarod egyszer majd egyedül élni,egy lakásban,hogy ne kelljen senkit elviselni magam körül.

Bármit dolgoznék,a lényeg,hogy ne kelljen elhagyni a lakásomat,és egyedül lehessek.

Csak sajnos a világ nem ennek kedvez.