Ezt csak én érzem igazságtalannak? Tényleg a drága tanárok megérdemelnék ezt??? Ti mit gondoltok??

"azt mutatta be szépen, hogy milyen egy jogász..."

:DDD

Azért nem csengett le ez az egész mert a stílusod és az érveléseid megérnek nemcsak egy misét. Egy egész szakmát általánosítva minősítettél le. Ha nem akartál megbántani senkit, akkor miért ilyen bicskanyitogató, ovodásokat megszégyenítő módba tetted fel a kérdést? Szeretném tanácsolni, hogy,, nézz magadba '' (tőled idéztrm). Az elöbbi kommemtelő fejébe nem látok bele, de szerintem nem azért írt neked kissé indulatosabban mert magára ismert, hanem inkább az általánosításaid miatt. Számokra a te magatartási formád az undorító,azt, hogy vegyük hangfelvételre a tanórát azt remélem te se gondoltad komolyan. Kiváncsi vagyok ha jogász vagy hol fogadják el ezt a stílust és ezt vitakezelést.

A kérdésedre reagáltam egy szép hosszú levélbe, az 58-as voltam.

"ami nem általánosítás, hanem az én és az ismerettségem tapasztalata"

De emiatt ne kapjon EGYETLEN tanár se fizetés emelést, mert te csak szar tanárokat ismersz.

Legalább annyit elértünk, hogy az átalánosításodat beismered.

Nem azt mondom, hogy kifejezetten a szülők tették ilyenné az oktatást, mert ennyire azért nem látom egyoldalúan, ez soktényezős probléma, nem is lehet megmondani, ki a hibás benne. Viszont rengeteg múlik a szülőkön, és szerintem van egy tendencia, ami nagyon negatív irányba mutat - az ő részükről is.

Lehet, hogy szülőként te azt látod, hogy a tanárok lusták, az órán tanítás helyett csak sopánkodnak, alig dolgoznak, mégis követelik a fizetést stb. Én viszont tudom, hogy tanárként nem voltam ilyen, én imádtam tanítani, a gyerekeket is szerettem. Tanárként ennek ellenére állandóan azzal szembesültem, hogy ha pl. konfliktus alakult ki valami miatt egy gyerekkel, akkor a gyerek hazament, elmondta a saját verzióját, és legközelebb a szülő bejött hozzám, és úgy kezdte a mondanivalóját, hogy "én jogász vagyok, te meg egy hülye...". És előadta a gyerek verzióját. Ilyenkor nem érti meg a szülő, hogy maga a szituáció egy tanár számára elfogadhatatlan, mert a tanár nem hajlandó vitatkozni a gyerek álláspontjával, amit egyébként nagyon jól ismer, nem kell azt neki bemutatni... De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy viselkedik a szülő? Nevelési szempontból ugyanis itt van a kutya elásva. A gyerek hazamegy, mond valamit, a szülő pedig egyből rohan be az iskolába és patáliázik. A képlet a következő: amit a gyerek mond, az az igaz, a tanár meg a hülye, aki el akarja venni a gyerek kedvét az egésztől stb. Holott a valóság itt sokszor pont az, hogy a tanár próbálna tanítani, de éppen az ilyen gyerekek zavarják legjobban az órát, és a tanár fegyelmezési módszerei (kihívja felelni a gyereket, és bevág neki egy egyest pl.) okozzák a dolog alapját. Ezt úgy adja a gyerek otthon, hogy minden ok nélkül a szemét tanár kihívta, és az egész osztály előtt alázta, végül bevágott neki egy egyest. Te meg ezt meghallgatod, és rötgön ország-világnak meséled, hogy a tanárok alázzák a gyerekeket... Én tanárként ezt a szituációt tapasztaltam újra és újra, mondhatni ma ez az általános szülői viselkedés!

Ezért írtam azt, hogy a nevelésnek az a lényege, hogy a felnőttek összezárnak, és a tanár-szülőnek kéne "egy oldalon állni a gyerekkel szemben". Idézőjelben írtam, mert itt nem arról szól, hogy ki kivel van, hanem arról, hogy a helyes viselkedés ilyenkor a szülő részéről az, hogy bemegy a tanárhoz, és OBJEKTÍV HANGNEMBEN MEGKÉRDEZI, HOGY MI TÖRTÉNT. Nem pedig nekiáll magas lóról alázni, hogy ő márpedig mérnök, ő aztán tudja, hogy kell tanítani. Minden más esetben a felállás az, hogy a tanár bohóckodik egy gyerekesen viselkedő szülővel és a gyerekkel.

A másik a tisztelet. Igen, igazad van azzal kapcsolatban, hogy ki kell vívni azt, hogy a gyerekek szót fogadjanak, és felnézzenek rád, mint tanárra. Azzal is, hogy az a tanár, aki nem tud normálisan tanítani, és viselkedni, ne csodálkozzon, ha a gyerekek nem tisztelik. Ez mindig is így volt. Viszont ebben is én azt tapasztaltam, hogy a szülők (és így a gyerekek is) átestek a ló túloldalára. Ugyanis ti elvárjátok, hogy mi egyenesen teperjünk a gyerekek tiszteletéért, és adott esetben legyünk engedékenyek (felvételizik a gyerek 9.-be, és adjam már meg a jobb jegyet - aztán amikor nem adom meg, jön a szülő, hogy nem tudok tanítani, miért tiszteljen a gyerek). Ilyennel is olyan sokszor találkoztam, de ennél sokkal rosszabbal is.

És bírom, hogy a tanárra vetítve ezt a tisztelet kérdést olyan élesen ki tudod hegyezni, de az már nem érdekel téged, hogy pl. olyanokat írsz, hogy fel kéne venni, hogy a tanár mit beszél órán... Mi a helyzet tehát fordítva?

Lehet, hogy nem értitek ezt ti, de a tanárokkal nap mint nap csúnyán beszélnek, flegmáznak, pofátlankodnak a gyerekek. Egész elképesztő eseteket láttam már iskolában, és volt, amit tapasztaltam is. Miért is nekem kéne lépéseket tennem, tepernem, ha sok esetben az alapvető emberi tiszteletet nem kapom meg a gyerek részéről? Egy random gyereket simán felpofozok az utcán, ha így beszél velem. Persze, te biztos azt hiszed, hogy ha volt ilyen, megérdemeltem, biztos elértem náluk, hogy így beszéljenek velem. Nem, sok gyerek egyszerűen ilyen, fröcsög a szájuk a mocskos szavaktól, mert ilyen háttérből jöttek, mondhatni, ez a kifejezőeszközük, ha nem tetszik nekik valami, egyből mocskos a szájuk, akármilyen szituációban. És senki nem mesélte el nekik, hogyan kell viselkedni a magadnál idősebbel szemben, vagy akárkivel szemben. És ez fővárosi iskola, nehogy azt hidd, hogy valami tanyán oktattam. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy semmilyen körülmény nem jogosítja fel a diákot arra, hogy a tanár személyét sértegesse. Ezt nem vagyok hajlandó kivívni, ezt elvárom, és ha nem kapom meg, büntetek. És kész, ez van. Lehet utálni a tanárt, nem tisztelni, nem szeretni, de semmi nem jogosít fel egy gyereket arra, hogy csúnyán beszéljen a tanárral, flegma legyen vele és stb. Az alapvető emberi tiszteletet igenis elvárom, függetlenül attól, hogy tanár vagyok vagy nem. Egy gyerek így velem ne beszéljen, gondolom te is elvárod. Igen ám, csakhogy az iskolai konfliktusok többsége ebben gyökerezik. A tanár mit tehet egy ilyen helyzetben? Ilyenkor vannak azok a történetek, hogy a gyerek hazamegy, és csak annyit ad elő, hogy "kihívott a tanár felelni, és megalázott az osztály előtt". Persze az előzmények el vannak hallgatva... Én ha ilyen történetet hallok, szinte látom a valóságban, hogy a gyerek ugrált a tanár előtt, mint egy majom és pofátlankodott vele, mire a tanár jól lefeleltette. Ezt hamarabb tudom elképzelni, mint azt, hogy egy tanár önszántából megalázzon egy gyereket. A baj ilyenkor veletek van, mert nem kérdezni jöttök, hanem a gyerek nevében támadni. Ami nevelés szempontjából a leginkább destruktívabb dolog, ami csak lehetséges, mert a tanárt a gyerek után a szülő is megsérti ilyenkor, a gyerek pedig azt látja, hogy bármit megcsinálhat, a szülő majd úgyis lerendezi a dolgot, és a végén úgyis a tanár kér bocsánatot. Ez volt a fejemben akkor, amikor azt írtam, hogy igenis a ti hibátok is, hogy annyi tanár egyszerűen lead a színvonalból, és olyan a magyar oktatás, amilyen. Ahogy írtam, megérdemlitek.

Ezt írod: "a tanár úgy megy be minden órára, hogy olyan mind egy holdkóros, és látszik, hogy semmi kedve az egészhez"

Hogy menjen be ha évekig ezt tapasztalja, amiket leírtam? A tanár nem gép, hanem ember.

Egyébként nem vettem ezt magamra, hiába hangoztatod. Teszek én rátok nagy ívben, nekem mindegy hogy tényleg a tanár a hibás vagy a szülő vagy a gyerek, a tanáros kérdésekhez csak szórakozásból kommentelgetek, mint pl. ehhez is. Az is lehet, hogy neked van igazad, nem érdekel amúgy. Felőlem holnap az egész oktatási rendszer össze is omolhat. Viszont amit leírtam, az tapasztalat.

Azt sem vitatom, hogy valóban sok hozzá nem értő, dilettáns tanár van, persze, így van. De milyennek kéne lenniük? Amikor rengeteg hozzá nem értő, dilettáns szülő van, akiknek fogalmuk sincsen arról, hogy mit kéne megtanítaniuk a gyerekeiknek, akiket igazából leültetnek a TV elé, okostelefont adnak a kezükbe, vagy együtt szelfiznek a tükör előtt vele, és persze hogy a szemét tanár a hibás, ha egyest kap a kis csemete.

OK, ez a thread irtó jó. :D

Rengeteg dologra reagálhatnék, mégis, csak a Svájc/Finnország és magyar oktatási helyzet párhuzamához: ott azért olyan, amilyen, mert kb. a tanárok a leginkább megfizetett és leginkább megszűrt szakma képviselői. Tényleg a fizetésemelés lenne a 0. lépés, ahogy egy kommentelő is írta.

Amúgy általánosítasz, személyeskedsz, ügyvéd létedre mondod, hogy a gyerek készítsen hangfelvételt... nemigen bíznék rád semmiféle ügyet.

Én nem a szakmunkásképzőkről írtam, hanem arról, hogy a mai gyerek hogy viselkedik ma általában. Nyilván nem minden gyerek ilyen, de a trend afelé a magatartás felé mutat, amit felvázoltam. Viszonylag jól szituált kerületben tanítottam olyan gyerekeket, akiknek a társadalmi háttere nagyjából a középrétegből kerül ki (mint ahogy írtam, a szülők jogászok, mérnökök, tanárok stb. voltak). Onnan gyűjtöttem ezeket a tapasztalatokat.

Sajnos az a baj (és ez is tapasztalat), hogy a szülőknek fogalmuk sincs, mi megy az iskolában manapság hétköznapokban. Azt hiszik, hogy minden ugyanolyan, mint amikor ők voltak iskolások (ami természetes, hiszen mi másból alkothatnának képet az iskoláról). Holott erről szó nincsen, teljesen más a mai gyerekek hozzáállása a felnőttekhez, teljesen más a tiszteletről alkotott fogalmuk, és nincs arról képük, hogy hol van az ő viselkedésük határa.

Leírhatod, hogy konkrétan a te esetedben hogy viselkedett a tanárnő, lehet, hogy igazad van, ebben nem tudok igazságot tenni. Én azt láttam a kérdésedben, hogy az egészet egy nagyívű általánosítással kezdted, ami a tanárokra van kihegyezve. Én erre reagáltam, hogy bizony ez a dolog nem ilyen egyszerű. Ha ma egy tanár elkezd tanítani, nem azt fogja tapasztalni, hogy tisztelik, hallgatnak rá, és ő határozza meg a követelményeit, hanem éppen ellenkezőleg, mindenkinek az óhaját-sóhaját figyelembe kell vennie, különben a szülők támadnak. Gyerek és szülő uralom van, a tanár alkalmazkodik, és ezt eléggé elrontotta a tanári társadalom szerintem. Ezért tapasztalod azt, amit tapasztalsz.