Ha a Tescoban eszek de aztán kifizetem, az bűncselekmény?

Az országban 2 etnikum van, akinek nem számít semmit a magántulajdon.

Nekik szabad.

Sőt ki se kell fizetniük.

" Kifizeti az ember, akkor meg?"

Vagy csak odadobja a ruhák közé a megkezdett innivalót. Mintha már többször megtörtént volna...

Persze, itt mindenki beteg és persze kifizeti.

Kérdéses, hogy akkor kik eszik tucat számra a csokit meg a péksütit az eladótérben, aminek a csomagolása aztán szétdobálva trónol a polcon. Nen egyszer találtam már megivott sörös dobozt.

6 éve dolgozom Tescoban és megtanultam már, hogy az emberek nagy része állattà változik egy ilyen üzletben, aki simán nekimegy a létrának, amin állsz, neked tolja a kocsit, hogyha húzol egy, a testsúlyod 100x-osával bíró raklapot, simán megáll előtted, köszönni természetesen már nem divat, hogyha megszólít. Emellé jön az a magatartás, hogy kibont valamit (értsd: borotvafej, pelenka stb.), hogy megnézze mi az, eladhatatlanná teszi és utána simán otthagyja, “mer’ há’ nem jó”.

Nem kell álszentnek lenni. Az a pénztáros már látott ilyet, higyje el mindenki. Az a lényeg, hogy fizesse mindenki ki, amit fogyaszt és ne azzal takarózzon, hogy “mások is ezt csinálják”.

Minenellett persze vannak tündéri és nagyon kedves vásárlók, akik egy kicsit visszalopják az ember szívébe azt az érzést, amiért szeret a kereskedelemben dolgozni.

"simán megáll előtted, köszönni természetesen már nem divat, hogyha megszólít."

Ez tök érdekes, én alapvetően udvariasnak tartom magam, de ha boltban eladót keresek, akkor nekem sem a jónapot az első, hanem a bocsánat-elnézést, nem tudom, tudna-e segíteni, lehet egy kérdésem? Ebben a szituációban nekem a zavarásért való bocsánatkérés simán kiváltja a köszönést. Volt már, hogy így visszaszólt valaki, hogy amúgy jó napot, arra nyilván reagálok, hogy bocs persze jó napot, de nekem ez a furább.

Ezek szerint mégis bunkó paraszt vagyok. :)

(Nyilván kis boltban másabb, mert ott bemegyek, köszönök, és akkor ha eljutok a megszólításig, akkor már nem kell még egyszer. De Tescónál maradva, ott fel sem merül bennem ilyesmi.)