Mit gondoltok az emberi tudat kifejlődéséről?

Itt a videó:

[link]

Nyilván hazudtam.

Menj a fenébe, hiteltelen vagy.

A többivel is hagyjál békén.

Ha nem fogod fel, hogy 2 MÁSIK élőlényt megkülönböztetni EGYMÁSTÓL, ami már évmilliók óta megy az állatoknak, az nem ugyanaz, mint SAJÁT MAGAD felismerni, akkor nincs miről beszélnünk.

A labirintusban pedig az "erre már jártam" az tényleg nagyon fontos információ. Ha ezt nem fogod fel, ott is lehet valami probléma.

Az valóban lehet, hogy ez nem egy tökéletes módszer, de erről is írtam: AKKOR IS számítana az eredménye.

Még azt is el tudom képzelni, hogy azért nem tetszik neked, mert én mondtam.

(U.i: normális esetben az ember ilyenkor elvégzi a kísérleteket, kiértékeli az eredményeket és csak UTÁNA nyilatkozik. De te hallani sem akarsz még a kísérletről sem.)

Nyelvrongálás...:D

[link]

A sokadik, és messze nem az elsődleges jelentése az evolúció szónak a biológiai evolúció, ami totálisan új keletű.

Fogd már fel, hogy Darwin előtt is létezett szó! :)

"Vagy te tudsz olyan evolúciót mondani, ahol nincs másolás vagy válogatás?"

Persze hogy tudok! Pl. a kémiai evolúcióban ahol rengeteg autokatalitikus folyamat játszódik le, és ami Gánti Tibor elvének alátámasztója.

Ha nem tudnék, akkor lehetetlen lenne arra gondolni, hogy az élet kialakult, amitől kezdve van csak biológiai evolúció, de előtte nincs. Pl. nagy energiatartalmú vegyületekből nagyobb molekulájú, bonyolultabb vegyületek állnak elő egy adott környezetben, és egyszerűen spontán a meglévő anyagháztartásból teszik ezt megfelelő kémiai környezetben. Néhány molekula"kerék" így tud autokatalitikus, önreprodukáló folyamatba állni, és egyébként ilyen fejlődő folyamat még a szervezetünkben is működik, ahol az anyagháztartásból az egyre fejlettebbé/összetettebbé váló termék nem másol semmit se.

Cseppkövek fejlődnek magukban, vagy olajos cseppek, és nem másolják magukat, hanem csak kettéhasadnak idővel, azután önmagukat a felvett külső anyagokból hasonlóvá teszik... A hókristály is magában fejlődik, gyönyörű szabályos kristályok is tesznek ilyet ...töménytelen mennyiségben van olyan, amit kérsz.

"Pl. egy csillag változásait fejlődésnek hívni... hát... aggályos."

Az összes fontos anyagot a csillagok gyártják le, és egyre és egyre bonyolultabb szerkezetben, ahogy öregszik a csillag.

"de ha a csillag élete vége felé felfúvódik, az miért lenne fejlődés?"

Az ember is meghal, de csak volt nála is egyedfejlődés.. nem? Még akkor is ha nem lett gyereke.

"A csillagok változásait meg evolúciónak nevezni teljesen értelmetlen. A csillag semmilyen módon nem alkalmazkodik a környezetéhez"

De mivel az evolúció szó semmi olyasmit nem jelent, hogy kellene lennie benne alkalmazkodásnak, így a te agyatlan ragaszkodásod egy sosemvolt kritériumhoz az ami az értelmetlen, de rohadtul.

Mondjuk ha az ötéves Pistikének megmutatom, hogy itt van az evolúció szó, ami fejlődést, változást jelent, és utána megkérdezem tőle, hogy akkor ez jelent alkalmazkodást is? - akkor szerinted nem fog hülyének nézni???

A kémiai evolúció nem alkalmazkodással működik, és a biológiai evolúcióban is van olyan, hogy nincs benne alkalmazkodás:

[link]

Egyszerű sulinetes tananyag! :D

Idézve: "A természetben zajló evolúciós folyamatok nem feltétlenül a környezethez való alkalmazkodást segítik. A populációk genetikai összetételét változtató evolúciós tényezők közül nem adaptív evolúciós folyamat például a génáramlás, a genetikai sodródás és a beltenyésztés."

Az az értelmetlenség, hogy te az evolúciót kizárólag az alkalmazkodás/adaptáció tükrében értelmezed, ami csak a te fixa és beteg ideád.

#41

Bizony hogy hazudtál!!! És még volt pofád beszúrni ezt a videót a véletlenes marhaságoddal??? Hiszen a filmen is megdícsérik, hogy milyen ügyes kutya. Csak a te kutyautáló agyad lát itt véletlent.

Pontosan az történt, amit leírtam, hogy a kutya lehetetlen, hogy véletlenségből forgassa fejét pont akkor amikor kell, és nem agyamenten forgatta, hanem mindig hosszas gondolkodás után!

Totálisan látszik, hogy a kutya gondolkodik, és próbálkozik, aminek az égvilágon semmi de semmi köze a véletlenhez, hanem tudatosan különböző megoldásokat próbál ki. Ilyet lehetetlen véletlenszerűen produkálni.

Pontosan ugyanazt tette, mint mi az öcsémmel, amikor forgattuk az ágyat a szűk ajtókeretben.

És még azt is mondtam, hogy egyáltalán nem mindegy mennyire okos az a kutya, és utána bemutattam egy felvételt neked, ahol a kutya viszont egyből rájött a helyes megoldásra pont ugyanilyen szituban, sőt, sokkal nehezebben!

Hazudtál?

Bizony hogy!

Elkummantod az én felvételemet? Tudomást se veszel az állításodat megcáfoló videómról???

Na felejtsük el egymást kutyautáló... baromira elegem lett belőled. :(

Olvass csak vissza hazudós a medencés filmemig.

Vagyis

Hát nem tudom, mi van a te fejedben.

Persze, hogy látszik a kutyán, hogy erősen gondolkodik.

Aztán megy, és PONT UGYANÚGY nekimegy a hídnak.

Háromszor.

Közben kétszer is elfordítja a fejét, és olyan helyzetben, ahogy kiválóan elférne - de ezt nem veszi észre.

Utána a végén csak véletlenül találja meg a megoldást.

Persze, hogy okos, miért ne lenne az? Egy butább állat ott döglött volna meg.

De mondom: nagyon furán vagy te huzalozva.

Azt meg elhiszem, hogy létezik ennél okosabb, vagy tapasztaltabb kutya is. Én ezt láttam.

Ja, a macskákat miért utálod? Vannak olyan okosak, mint a kutyák, csak nem olyan közösségiek.

Az előzőről meg annyit, hogy vitára alkalmatlan vagy.

Ez attól független, hogy én alkalmas vagyok-e: TE nem vagy az, az tuti.

Én pl. most tudom magamról, hogy nem hazudok, és erre te nem jöttél rá.

Amúgy téged sem neveztelek annak.

Ami az evolúciót illeti: persze, léteznek a génváltozás során nem adaptációs jelenségek is. Az, hogy ezeket az evolúció részének tekintjük-e... nézőpont kérdése. Az pl. hogy véletlenszerűen elpusztul egy csomó élőlény, amelyikben olyan gén van, ami a másikban nincs meg, és ezért bizonyos gének eltűnnek a populációból - ez szerintem nem tartozik szigorúan az evolúció alá. De oda lehet venni, mert végül is itt is génváltozásokról van szó... viszont szerintem nem szerencsés, ha odavesszük.

Valahogy úgy kellene mondani, hogy az evolúció során ilyesmi is előfordul, de nem az evolúció okozza.

ÖNMAGÁBAN egy génváltozás, vagy egy gén eltűnése, vagy akár átadása még nem jelent evolúciót.

Vagy lehet azt is mondani, hogy az evolúció során:

1: változnak a gének - BÁRMILYEN okból, és általában véletlenszerűen - majd

2: ebből a szelekció válogatja ki a hasznosakat (és megmaradnak a közömbösek is).

Arra gondolok, hogy pl. a dinóknál, amikor becsapott a meteor, akkor rengeteg elpusztult. De én ezt nem evolúciónak nevezném, pedig fajokat törölt el.

Viszont az már evolúció, amikor emiatt sötét lett és lecsökkent 10%-ot az oxigén, és EMIATT pusztult ki, vagy került végzetes hátrányba sok más faj. Ugyanis közben indult meg egy nagyon gyors fejlődés, ami viszont elviselte ezeket a körülményeket.

Persze mondom: amit mondtál, azt is lehet evolúció címszó alatt tárgyalni, mivel valamilyen módon kötődik hozzá. Csak szerintem nem szerencsés evolúciónak hívni.

Ami a kémiai "evolúciót" illeti: a sokszorozódás még nem evolúció. A fejlődés már az... ebben a témakörben. De nem véletlenül hívjuk KÉMIAI evolúciónak, ami véletlenül sem azonos a biológiai evolúcióval, és nem csak azért, mert más az alanya.

A csillagoknál, ahogy egyre bonyolultabbak lesznek, azt lehet akár fejlődésnek is hívni.

De hol van itt az evolúció? Megint csak sehol.

Ha létrehozol 500 különböző tárgyat, azt NEM hívjuk evolúciónak. Akkor sem, ha egyre bonyolultabbakat csinálsz. Ha ezeket a tárgyakat megméred valamilyen szempontból, és válogatsz, az már evolúció.

De ha csak kidobsz belőle véletlenszerűen 100-at, az megint csak nem evolúció. Az sem evolúció, ha véletlenszerűen változtatsz valamit rajtuk: mondjuk minden kockából gömböt faragsz.

Evolúció mindig csak akkor lesz, ha a gyártás mellett válogatás is van, és ez visszahat a gyártásra is.

A halál pedig sehol sem a fejlődés része: az élőlényeknél sem és a csillagoknál sem.

Ja: mi is a helyzet a javasolt kísérlettel? Nem írtál róla semmit.

Pedig már ki is dolgoztam valamennyire.

Ha egy kicsit is konstruktív vagy, akkor tudsz javasolni tudóst, aki foglalkozna vele.

Tudod, én szeretem, ha a dolgok előre mennek, és nem feltétlenül az a lényeg, hogy mindig nekem legyen igazam.

Na, felkeltem, mert a szükség... és csak nem bírtam megállni, bár biztos voltam abban, hogy most már csak nem lesz képed... A pimaszságnak nem te fogsz a korlátja lenni... :DDD

Most csak erre:

#44: "Aztán megy, és PONT UGYANÚGY nekimegy a hídnak."

Ó hát persze! Mert egy igazi kutyautáló a prekoncepciós szemüvegén át nézi a jelenetet, és egy olyan laikus is, aki a részleteket egy cseppet se tartja fontosnak.

Nézzük a filmedet! A vizsgált alanyunk vakon a korlátnak megy első alkalommal, amikor először a szokásos kutyamódon LEHAJTOTT(!) fejjel (szájában a bottal) a hídhoz ér. (0:04)

0:14 - Második hídközelítés ideje: nem rohan a hídnak, hanem előtte egy apró fejmozdulattal próbálkozik, de azonnal rájön, hogy így nem fog átmenni a bot, és ezen első kis sikertelen próba után már a fejét FELEMELI(! - nem lehajtja vakon), és úgy TÁMASZTJA RÁ a botot a híd korlátjaira! TÁMASZTJA, és nem nekimegy a hídnak lesunyt fejjel. Pontosan ugyanúgy, mint mi is, ha nem tudunk mondjuk felemelni egy súlyos tárgyat, és rákönyöklünk gondolkozva, hogy mi legyen tovább.

0:25 - Harmadik hídközelítés: itt még nyilvánvalóbb, hogy szó sincs semmiféle vak nekirohanásnak, hanem a kutya óvatosan fellép a hídra, és a fejét eleve magasra emelve, megint csak simán nekitámasztja a botot a hídkorlátoknak. Még mindig töri a fejét, és eddig csak egyetlen egy halvány próbálkozása volt fejforgatásilag, szemben a te állításoddal.

0:37 - eddig semmi különös nem történik, csak állandóan hátra, meg előre lép, és közben mindig neki-neki koccan, támaszkodik a hídnak, de ezek a legkevésbé se próbálkozások, hanem még mindig a "most mi a következő lépés" zajlik a fejében, és egyszerűen úgy járkál föl alá, mint mi is, ha erősen törjük a fejünket.

0:39 - itt van egy mozdulat, amikor a botot elfordítja párhuzamba a hídkorlátokkal, ám nem igaz, hogy ezt a fejével teszi, hanem az egész elülső testrészét is elfordítja a fejével együtt. Ez egyszerűen még mindig a tipródás mozdulata, vagy hallott abból az irányból egy figyelemelterelő zajt. Ennek semmi köze a próbához, mert akkor a teste a híd irányába nézne, és nem elfordulna tőle.

0:44 - Ahogy visszafordul, egy pillanatra a bot bal oldali eleje bekerül a korlátok közé, de a kutya nem erre figyel fel, és nem is a híd irányába néz. Ezután megint a hidra szegezi a tekintetét, és ekkor még egy kicsit gondolkodik, és valójában most következik csak a második próba, ami azonnal megoldást jelent. Olyan mozdulattal viszi át, ami semmilyen korábbi mozdulatára nem hasonlít, és a támadása most először határozott. A bot bal oldala a föld felé közelít, és távolodik a hídtól (korábban ez került véletlenül a korlátok közé, amikor a kutya elfordult, de ezt nem is látta, és nem is ezt a bot-pozíciót másolja), míg a bot jobb eleje felemelkedik, és a bot maga nem kerül párhuzamba a korlátokkal, hanem azzal szöget zár be.

Tökéletes megoldás.

Az állításoddal szemben a kutya valójában az első nagyon halvány próbálkozást követően, hosszabb gondolkodás után, már rögtön a második valódi próbálkozásra megtalálta a megoldást, és baromira nem véletlenszerűen tette ezt. A hídnak meg az első alkalomtól eltekintve, egyszer se ment neki vakon.

***

Rám azért nem mondhatod, hogy hazudok, mert ilyet nem tettem. Te viszont kétszer tuti, bizonyíthatóan (madaraknál a redundancia megjegyzésed hazudozás volt, szintúgy bőszen letagadtad, hogy a szimpla útvesztőben is hülyének nézted a kutyát, nem csak koncentrikusban). Ez lenne a harmadik, de valszeg inkább csak pongyolán nézted meg a filmet, és a saját prekoncepciód tükrében öntudatlanul minden képkockáját félreértetted, mert félre akartad, bár nem tudatosan.

Na, pá... de nem hagylak békén, mert elképesztően szemtelen és tiszteletlen vagy, és öntelt, nagyképű hólyag, aki a fogalmakat úgy gyúrja át a kénye kedvére, ahogy nem szégyelli... és nem szégyelli... :)

#44: "Az előzőről meg annyit, hogy vitára alkalmatlan vagy."

Valamit már megint félreértettél a mondókámból. Én azt mondtam, hogy te vagy vitaképtelen, nem azt hogy én. Az én vitaképtelenségem tesztelhetetlen ez ügyben, mert én csak arra hivatkoztam, amit autentikus tudományos felületekről - a tisztességes vita elvárásainak megfelelően - alátámasztottam számtalan oldalról.

Figyelmedbe ajánlanám, hogy te egy állításomat se cáfoltad, csak nem értettél vele egyet.

Egy igazi tudományos vita nem vágyvezérelten működik, miszerint ha minél többször szajkózod alátátmasztatlanul "a kutya igenis butuska" véleményed, akkor az annál igazabbá válik. Nem várhatod el, hogy majd idővel mindenképpen illik elfogadnia a vitapartnerednek az igazadat. És ha ezt nem tapasztalod, semmiféle jogos igényt nem támaszthatsz arra, hogy előtted minden ok nélkül behódoljak. Ezért nem is háborodhatnál fel, és nem állapíthatnál meg semmit se arról, hogy milyen módon viselkedek az engem cáfoló igazolt tényekkel szemben, mivel - ismét szeretnék rámutatni - egész pontosan NULLA(!) igazolást és érvet hoztál fel az álláspontod mellett (ami egyébként össze-vissza csapongott). Kétszer hazudtál, egyszer totálisan meghamisítottad az általad hozott egyetlen egy forrásanyagot, az általam bemutatottakat azzal az érvvel söpörted le az asztalról, hogy nem 100%-osak, de az ezt igazoló érvekkel egy cseppet se kényeztettél el.

Egy egyszerű állításom volt: Lehet, a kutya annyira a szaglásának hisz, hogy ezért eredménytelen nála a tükörteszt, mert a tükörképében lévő kutyának nincs semmilyen szaga. Ez nem az én agyament kitalációm volt, hanem szakoldalakról idéztem. Ezt alá is támasztottam autentikus hivatkozásokkal.

Előtte ezt a totálisan értelmezhetetlen álláspontot képviselted: "Bármikor be lehet tanítani egy kutyát, hogy felismerje a saját szagát."

Minek tanítanánk be egy olyan képességre, amiről szeretnénk tudni, hogy eredendően benne van-e? Világosan leszögezted, hogy a kutya nem képes felismerni a szagát (bár lehet, arra gondoltál, hogy a jelzésére tanítanánk be - ám pont az lenne a lényeg, hogy valami olyan szag-szitut kellene kitalálni, hogy a kutya abba cseppenve, olyan félreértelmezhetetlen érzelmi kirohanást produkáljon, ami csak az öntudat megléte esetén gerjedhet - nehéz ilyen tesztet kitalálni a szaglás esetén, hiszen érzelmi kirohanást emiatt bőven produkál a kutya, de ezek sajnos sokféleképpen értelmezhetőek). Gondolkodónak nevezted a kutyát, majd hoztál egy példát, ahol az állatok között nevelkedő ember nem volt képes gondolkodni, és azonnal kritikátlanul hitelt adtál neki. Ezzel igyekeztél megcáfolni még a saját kezdeti premisszákként bemutatott felvetéseidet is. Annyira szeretted volna hülyének nézni a kutyát, hogy még az alapállításodat is opportunista módon felrúgtad (a kutya tud gondolkodni).

Tehát már ott tartottunk részedről, hogy a kutyának nem csak tuti nincs öntudata, de valójában gondolkodni se nagyon képes. Ennek alátámasztására jött az, ahol a kutya bénázik a bottal a hídon, és ennek érdekében természetesen teljesen meghamisítva mutattad be az ott történteket (véletlenül jött rá, de mégis gondolkodik - csak nem sokat ér, ha nincs véletlen jó megoldás??? - vagy mi a...???), és egy cseppet se érdekelt téged az a videóm, ahol viszont a kutya még a hídon lévő kutyánál is ügyesebben oldotta meg a problémáját. Hozzáteszem, se a te videód, se az enyém nem tekinthető autentikusnak (ez az egyetlen), mert ezek epizodikus jellegű családi felvételek voltak, és nem tudjuk, hogy korábban a szereplő kutyák már voltak ilyesmi helyzetekre kondicionálva, vagy sem, de sok momentumból én arra következtetek, hogy ezek tényleg jórészt spontán történetek voltak.

Közölted, hogy a szaglással nem lehet öntudatot igazolni, majd előrukkoltál egy teszttel (koncentrikus körös labirintus) amivel MÉGIS(?) lehetne??? - de ugyanakkor folyamatosan lehülyéztél, amikor mutattam példát arra, hogy az embernél is vannak olyan szagérzékelési megnyilvánulások, amelyek kizárólag csak az öntudat megléte esetén generálódhatnak. Ilyen helyzetet kikényszeríteni egy kutyánál nem egyszerű, mivel nem tudunk vele verbálisan szót érteni, és csak a testbeszédét értelmezhetjük. Szóval állandóan vehemensen, folyamatosan támadtad a szaglásra támaszkodó öntudat létezhetőségét, de mégis kidolgoztál egy tesztet annak kimutatására. Azután közölted, hogy a kutya olyan hülye, hogy még egy átlaglabirintussal se bírna, majd ezt az állításodat később letagadtad, amikor ennek cáfolatára számos kísérletet bemutattam.

Tele van önellentmondásokkal az egész álláspontod (ami mellesleg fogalmam sincs már, hogy micsoda), és ami össze-vissza változott, annak tükrében inkább, hogy hol tudsz jobban belém marni, vagy hol tudsz jobban megalázni, és alaptalanul vádaskodni.

Hát, nagyjából ez a te vitanormád. Bocsika, ha nem vagyok tőle elájulva... :D

#44: "Ami az evolúciót illeti: persze, léteznek a génváltozás során nem adaptációs jelenségek is. Az, hogy ezeket az evolúció részének tekintjük-e... nézőpont kérdése."

NEM(!) nézőpont kérdése. Az asztal szó asztalt jelent, és semmi mást. Se narancsot, se széket, se semmi mást, csak asztalt.

Újra: az evolúció szó jelentése csak ez: fejlődés, változás.

[link]

Nincs más jelentése. Olyan változás is van, amelyet ha biológiában értelmezünk, akkor azt a darwini szelekció vagy a genetikai sodródás, vagy... okozza.

A szelekció, variáció, replikáció nem evolúció, hanem mechanizmus, ami változást, vagyis evolúciót okoz, evolválás révén, és amit a biológiai evolúció egyik alakító elemeként ismerünk, de csak az egyikként.

[link]

Idézve: "Az evolúció elsősorban az egymást követő generációk allél gyakoriságainak megváltozásában áll, ennek oka a genetikai sodródás, a génáramlás és a természetes szelekció."

Ezredik példa. Sajnos a Wiki is elköveti a hibát, hogy az evolúció szó elé nem teszi oda a biológiai kitételt, de persze egyértelmű, hogy most a biológiai változásokat írja le.

Ám az világos, hogy minden de minden maradandóan felhalmozódó élővilágot változtató eseményt egyszerűen evolúciónak nevez, vagyis csak változásnak. A mechanizmusok felsorolása (amik közül csak egy a szelekció), mindössze magyarázatot ad a fejlődést, vagy visszafejlődést kiváltó okokra, vagyis egyszerűen a változásokra.

Nem létezik sehol, semmilyen alternatív nézőpont, és az egyetemi vizsgákon páros lábbal rúgnák ki azt, aki képtelen megérteni, hogy az evolúció szó nem jelent sem szelekciót, sem adaptációt. Azok csak a változást megvalósító mechanizmusokhoz kapcsolódnak.

A labda szavunk nem jelent automatikusan focit, csak a labda teszi lehetővé a foci létezését, és ebben nincs alternatíva és felfogási különbözőség.

#44: "A csillagoknál, ahogy egyre bonyolultabbak lesznek, azt lehet akár fejlődésnek is hívni. De hol van itt az evolúció? Megint csak sehol."

Az evolúció szó jelentése: változás, fejlődés.

Kijelented, hogy a csillag fejlődött. Vagyis azt tette, amit az evolúció szó jelent.

Ugye te nem vagy gyengeelméjű??? Nincs rád hatással, hogy a csillagevolúció egyetemeken tanított és mindenhol a csillagászatban a legnagyobb koponyák által alkalmazott mondás, tézis?

[link]

Vagyis: A csillagok evolúciója a csillagok időbeli változásának leírása, pontosan ugyanúgy, mint a biológiában az élőlényeké, csak éppen az alakító mechanizmusok totál mások. De ha nem tetszik, hogy egy csillag csak egy egyed, akkor a fizikai evolúció az egész univerzum számos össz-egyedének a kialakulásával foglalkozik, ahol bizony újra már a régi állapotok nem ismétlődhetnek meg, és a kezdeti univerzum egészen másképpen nézett ki, mint most, mint ahogy a mostani állapot is elváltozik majd, és soha ebben a ciklusban nem tér vissza már, mégpedig azért, mert bár nincs másolás, szelekció, de minden állapot egy újabbat generál.

És változott is a csillag folyamatosan, hiszen egy kezdeti szabálytalan gáz és "szeméttömegből" egy ragyogóan szabályos, központosított gravitációs térrel rendelkező egyre bonyolultabb anyagot gyártó kohó jön létre. A biológiai evolúcióban az egyedfejlődésre azért nem igazán használjuk az egyed evolúciója szót, mert bár a külalak miegyéb folyamatosan változik, de ez egy kész programban lekódolt előre elvárt esemény, és nem egymást katalizáló folyamatok összessége (a csillag valójában nem egyed, hanem rengeteg egymással, főleg eleinte semmilyen összefüggésben nem létező anyagok csoportosulása, ahol a pásztor az automatikusan erősödő gravitáció), vagyis a program maga nem változik az egyed életidejében (persze ezek nagyon elnagyolt magyarázó kijelentések).

#44: "Ha létrehozol 500 különböző tárgyat, azt NEM hívjuk evolúciónak. Akkor sem, ha egyre bonyolultabbakat csinálsz."

Bármit hívhatsz evolúciónak, amit valamiből következő fejlődésnek látsz, mert ez a szó jelentése.

#44: "Evolúció mindig csak akkor lesz, ha a gyártás mellett válogatás is van, és ez visszahat a gyártásra is."

Amikor az ősember kitalálta az első kalapácsot, az első íjat, az első... stb. azt is technikai fejlődésnek, technikai evolúciónak nevezheted, annak ellenére, hogy az egyik nem a másikból származik. Semmi gond nincs ezzel. Mint mondjuk az első íj felfedezője azt is mondhatnád, hogy a gondolataid evolúciója eljutott oda, hogy... Nem használatos kifejezés, de mindenki fogja érteni... rajtad kívül.

#44: "A halál pedig sehol sem a fejlődés része: az élőlényeknél sem és a csillagoknál sem."

Oltári nagy tévedés. Egész ökológiai rendszerek épülnek rá a holttestek és egyáltalán a szerves maradványok feldolgozására. Pl. a dögevők... legnyilvánvalóbb. Ráadásul töménytelen mennyiségű biológiai egység foglalkozik bennünk a halál leprogizásával (pl. programozott apoptózis, vagy szituációs spontán apoptózis.. stb)

És a csillagok is nagyon sokat adnak nekünk a halálukkal, szétrobbanásukkal, mert így szóródhatott szét pl. a vas, és még rengeteg más anyag, és nem maradt egybegyúrva, halott anyagként. Kellő mértékű robbanásnál még a vasnál is nehezebb elemek (pl. arany) jönnek létre, és szóródnak szét máshol felhasználhatóan. És ezzel meg is változtatták az univerzum terét úgy, hogy már korábbi állapotok nem jöhettek létre, hanem még összetettebbek, fejlettebbek. A halott csillag fekete lyukká is változhat, és ami újabb galaxist gyúrhat össze maga köré... stbstb.

És végül...

#44: "Ja: mi is a helyzet a javasolt kísérlettel? Nem írtál róla semmit."

Nem írtam róla semmit??? És a #25-öm közepétől??? Ez újból hazugság, vagy tényleg gyengelméjű vagy?

Esszencia: nem jó, mert a kutyától nem várhatod el, hogy tudja, hogy ő most egy koncentrikusos' labirintusban van, ahol jó, ha nem lép bele a korábbi nyomaiba. Egy normál labirintusban ennek semmi jelentősége, mert a korábban járt út is része lehet a kijárathoz vezető útnak, és a labirintusban mozgónak fogalma sincs, hogy milyen fajta labirintusban van, tehát előbb vagy utóbb, úgyis mindent bejár, csak ekkor kezdi megérteni, hogy hol van.

A kutyától végképp nem várhatod el, hogy értse, mi lenne a hasznos megoldás, hiszen el se tudod neki magyarázni, hogy mi a feladata! Fogalma se lesz róla, hogy nem kellene a saját nyomaiba lépni. De még ha rá is jön erre, ez mitől tesztelné az öntudatát? Felfedezte, hogy jobb, ha nem követi a saját nyomát. Na és???

#44: "Ha elindul egy körön, akkor mire visszaér a kiindulópontra, nem ismeri fel, hogy körben járt, ehhez nem elég az agya."

Még erre bemutattam ezt is, hogy tévedsz, és alaptalanul nézed le a kutyát: [link]

Vagyis a kutya igenis emlékezne a saját szagára, és tudna belőle kombinálni, de mire kombináljon, hiszen nincs is előtte megfogalmazott cél? De ha csak kíváncsiságból elfordul ilyenkor más utat választva, és így talál ki a labirintusból, ez mitől igazolná, hogy van öntudata? (ráadásul az új utak, lehetőségek keresése nyilván a kutya vérében van, ezért köröz egyre nagyobb sugárban nyomozáskor is) Később bemegy újra, és a már megjegyzett úton megint kisétál. Na és?

Ha nem érthető...

A kutyával nem tudod megértetni, hogy az a cél, hogy a labirintusból mielőbb és a legrövidebb úton jusson ki. Ha bemegy oda, lehet, hogy nagy örömmel fog körbe körbe rohangálni, mert éppen játszósdi kedve van, és nagy ívben kakkant közben a saját szagára, vagy egyszerűn élvezni fogja a labirintust, és minden zugát bejárja passzióból. Ha meg megtanítod rá, hogy a cél a minél gyorsabb kijutás, akkor már fogja ismerni a koncentrikus körös labirintust, hogy mindig ki kell mennie az első kijáraton, és megint nem fogja a szagát útmutatónak tartani.

Az is lehet, hogy a kutya ösztönében benne van, hogy a járt utat bizony cseréld le a járatlanért (vagyis ösztönösen nem lép a régi nyomaiba), mert ez a jó elv a hatékony nyomozáshoz, és egyből kitalál, mi meg lelkendezve mondjuk, hogy íme, van öntudata... pedig a fenéket.

Mindenképpen olyan kísérletet kell kitalálni, ami azonnal és magyarázat nélkül célt ad a kutyának, és a kísérlet elvégzéséhez ne legyen szükség kondicionálásra, vagy a lehető legminimálisabbra, és legtermészetesebbre.

Valahogy úgy, ahogy azt a #18-ban írtam, de sajnos annak az eredménye is többféle módon értelmezhető, de lehet, hogy tovább lehetne fejleszteni.

Ám ettől függetlenül a #18-ast szerintem érdekes lenne sok kutyával végrehajtani, hogy mennyire egységesen, vagy különbözően reagálnának, ugyanis az szerintem segítene legalább a gyanút erősíteni, vagy csökkenteni.

Nincs számodra több mondanivalóm!

Ha csak feleslegesen nem akarod a dühöngéseddel teleírni az oldalakat, meg a bizonyíthatatlan hőzöngéseidet a vitaképtelenségemről, arra kérlek, hogy felejtsük el egymást. Te is jobban járnál. :(