Ha az ókori népeket látogatta fejlett idegen civilizáció, miért nem teszik azt ma is?

Bodor Tomi:

Nem vagy tisztában azzal, mi az a galaxis, különben nem mondtál volna ekkora baromságot. A színeket sem érted, mondtam, valódi tudományos helyeken olvasgass egy kicsit, mert így bezárva maradsz a saját logikai korlátaid közé, mint Judit barátunk. (Ami ráadásul nem is a sajátja, mert mindent kimásolgat valahonnan)

Judit:

Asszem ezt a kísérletet olvastam Gribbin multiverzumról szóló könyvében:

[link]

Nem olvastam végig, nem is érteném szerintem, te meg aztán pláne, de azért itt van. Gribbin azt írta, hogy a prímtényezőkre bontás ilyen eredménnyel csak úgy eshetett meg, hogy a számításokat nem egymás után, hanem egyszerre végzeték az atomok, ahhoz meg párhuzamos univerzumokat kellett létrehozniuk, majd összeállniuk újból. Ezt cáfold a logikával... (a számításokat)

ma 11:56

Írd le a te véleményedet akkor... Kíváncsi vagyok rá!

Jahogy, jó. De ez nem az én egyéni elméletem, hanem valszeg a hivatalos verzió.

Kezdetben vala az emberiség. Fölnéztek az égre, láttak egy csomó pontot. Látták a Napot is, ahogy reggel felkel, körbejár az égen, aztán lemegy. Látták a Holdat is, ami mindig ugyanúgy néz ki az égen. A görögök kezdték kapisgálni, hogy a Föld gömb alakú, hiszen kör alakú árnyékot vet a Holdra, de mégis megmaradt az a nézet, hogy a Föld lapos, és minden körülötte kering. (Aztán elfogadták a Földet gömb alakúnak, de minden maradt az eredetiben)

Elsőként Galilei bácsi vette észre a Jupiter négy holdját, hogy azok a Jupiter körül keringenek, nem pedig a Föld körül. Amikor Newton bácsi elkezdte felfedezgetni a fizikát, kiszámolgatták, hogy lehetne lehetséges ez mégis úgy, hogy a Föld körül keringjenek, de bazi bonyolult volt, hagyták a fenébe. Na meg a Napnak is baromi gyorsnak kéne lennie ahhoz, hogy egy nap alatt körbejárjon az egünkön, ez sem túl jó. Kezdett teret hódítani a heliocentrikus világkép a ptolemaioszi helyett, avagy minden a Nap körül kering. Ez máris egy nagy csapás volt a Föld-a-világ-középpontja-hívőknek.

Arra is rájöttek, hogy azok a pöttyök az égen nem egy burkon levő pontok, hanem csillagok, ugyanolyanok, mint a Nap. Ha meg ugyanolyanok, akkor van gravitációjuk, úgy meg mind hat egymásra, és össze kéne zuhanniuk előbb-utóbb. Hacsak nem tartja valami távol őket egymástól.

Akkoriban azt hitték a világegyetem öröktől fogva létezik és végtelen nagy. Ergo végtelen számú csillagnak kéne benne lennie, de ez egy paradoxont hoz létre, Olbers nevével fémjelezve, kiszámolható, hogy így az éjszakai égboltot világosnak kéne látnunk, nem pedig sötétnek, mivel a végtelen csillag fénye végtelen idő óta végtelen fényességet eredményezne. (Ez nem logika, ez matematika)

Ha a Földet egy gömb középpontjába tesszük, avagy abba, amit látunk, egy adott térszög lefed egy adott felületet abból a gömbből. r sugarú kör, dOmega (innentől O) a térszög, lefed egy dr vastagságú térfogatot.

A térszögbe eső csillagok száma N, akkor dN=n*dO*r^2*dr. A csillagok fényességét luminozitással (L) jellemezzük, ez egységnyi idő alatt kibocsátott energia. A fluxus az egységnyi felületre jutó energia, és az úgy néz ki, hogy F=L/(4r^2*PÍ). Az összfluxushoz ki kell integrálnunk az alapfluxus és a csillagszám szorzatát nullától végtelenig. F= [integrál otól-végtelenig]L/(4r^2PÍ)*n*dr*dO*r^2 = (konstansok kihozhatók az ingterál elé) (L*n*dO)/(4PÍ)[integrál]dr, dr nullától végtelenig tartó integrálja pedig végtelen, és azt bármivel szorozzuk végtelen lesz, tehát az összfluxus végtelen. Na de ha éjszaka felnézünk az égboltra, akkor nem az. Tehát a világegyetem egyértelműen nem végtelen idő óta létezik és nem végtelen nagy végtelen sok csillaggal.

Newton bácsi kiszámolta, hogy milyen lenne a statikus univerzum ezekkel a csillagokkal, (avagy a nem mozgóuniverzum), de arra jutott, hogy az rettentő instabil lenne, egy kis elmozdulás romba döntené az egészet, így nem valószínű, hogy ez van (nem végtelen tér esetén).

Milyennek kéne lennie egy statikus univerzumnak? A kontinuitási egyenlet (ami az anyagmegmaradás törvénye), az Euler egyenlet, és a Laplace-Piosson-egyenlet segítségével rájöttek, hogy csak az anyagot nem tartalmazó univerzum lehet statikus. Vektortér, erősűrűség, nabla-operátor, gravitációs potenciál, és skalárterek vannak benne, nincsenek is ilyen karaktereim, úgyhogy csak a végeredményt írom le (a számolás itt van a füzetemben, kérésre bekínlódom valahogy):

(ln RÓ) [pötty pötty] = 4PÍGRÓ + 3S^2, ahol egyik tag sem lehet 0 vagy negatív, az univerzum meg akkor statikus, ha a két oldal 0. De az nem lehet ugyebár, csak ha nincs anyag.

Voltak próbálkozások ennek kiküszöbölésére, Neumann és Seeliger, majd Yukawa is behozott egy-egy potenciált, hogy a gravitáció nagy távolságokon taszító legyen, de egyik sem hozott sikert. Maradt az, hogy az S távolsági paraméter nem 0, hanem pozitív vagy negatív, avagy az univerzum tágul vagy összehúzódik.

Ez volt a hidrodinamikai megközelítés, az Einstein-féle áltreles megközelítés is ugyanezt az eredményt adja, de ott már a tér görbülete és a kritikus sűrűség a fő paraméterek, tőlük függ az univerzum tágulása. Olyanok voltak itt, hogy Minkowski-tenzor, Einstein-egyenlet, Friedmann-Robertson-Walker-metrika, Ricci-tenzor, Ricci-skalár, Cristoffel-szimbólum, Schwarzschild-metrika, Poincaré-metrika, és a Friedmann-egyenlet, ahova csak a 'k' görbületi paramétert kell behelyettesíteni diszkrét értékekkel, hogy az univerzum tágulását kapjuk.

AZ univerzum ez alapján háromféle módon tágulhat:

1) k=1 -> Omega>1 (sűrűség és a kritikus sűrűség aránya), az univerzum kitágul, majd a benne levő anyag összehúzza, majd jön a Nagy Reccs. (Ha ez van, akkor még az univerzum felénél korábban élünk, mert még nincs összehúzódás). Ezesetben a tér gömb alakú, avagy visszahajlik önmagába, és nincs pereme, mint a földfelszínnek.

2) k=0 Omega=1 A tér sík alakú, a világegyetem örökké tágul, de egyre lassabban, 0-hoz tart a sebesség.

3) k=-1, Omega<1 a tér nyereg alakú, a világegyetem örökké tágul, de egy konstans sebességhez tart, ami nem 0.

Azt is találták, hogy a kritikus sűrűség nagyon nagyon közel van az egyhez, és annak a kezdetben való, akár 1%os eltérése is katasztrófához vezetett volna. Avagy pont jó volt. A szűklátókörű hívő ilyenkor arra gondol, hogy ezt tuti valaki csinálta, és márpedig ez így van és kész. A fizikus arra gondol, hogy kellet egy fizikai folyamat, ami ezt létrehozza. (Felfúvódás? Sötét energia?)

Ugrás.

Hubble bácsi az eget fürkészi nagy teleszkópjával, és észrevesz elmosódott ködszerű izékat, megy a vita, hogy azok más galaxisok-e, vagy pedig a mi galaxisunkon belüli ködök (Curtis-Shaplexy vita). Azt is felfedezik, hogy ezeknek a galaxisoknak a színképe a vörös felé tolódik el, de úgy, hogy minél messzebb van, annál jobban. A Doppler-effektus jut eszükbe, és egy kis számolgatással azt kapják, hogy a világegyetem tágul! Na de ha tágul, akkor kellett lennie kezdőpontjának is, avagy az időnek kellett lennie kezdetének (nem ilyen egyszerű, de ide lukadtak ki, szóval ezt mondom). Ezt a néphiedelemmel ellentétben nem úgy kell elképzelni, hogy egy ma is látható pontból jött ki minden, hanem úgy, hogy maga a tér tágult, nem volt klasszikus kiindulópont. Mintha egy lufira rajzolunk pontokat, aztán elkezdjük felfújni. Minden pont távolodik mindegyiktől, de egyik sem a tágulás középpontja. Ugyanez van csak 3D-s felszínnel. A Hubble-törvény tehát az Ősrobbanás egyik alappillére.

Később pár fura cucc ellensúlyozására bevezették a Sötét Energia nevű dolgot, ami azt tudja, hogy negatív nyomású, antigravitációs hatású, és a^0-onnal skálázódik, tehát nem függ a skálaparamétertől. Elvileg ez okozza a mostani gyorsulva tágulást is.

A sűrűség mérése közben észrevették, hogy a galaxisoknak sokkal nagyobb a tömegük, mint ahogy azt a látszó csillagok fényessége alapján várni lehetne (10%át adják ki a csillagok....), így ide bevezették a Sötét Anyag nevű dolgot, ami azt tudja, hogy van gravitációja, nem nyel el, és nem bocsát ki sugárzást. De valami van ott. (Egyes elméletek szerint az atomi távolságnál is közelebb levő párhuzamos univerzumok anyaga "szivárog" át valahogy, és ez okozza ezt a hatást). Az univerzum jóóó nagy százaléka ebből a két Sötét dologból áll.

A kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást Alpher és Gamow jósolta meg 48ban, (a cikkükbe megkérték Hans Bethét, hogy társuljon be, így a cikket Alpher-Bethe-Gamow szerzők írták, ami vicces, mert Alfa,Béta,Gamma. A tudósoknak is van humoruk :D), 65ben Penzias és Wilson véletlenül felfedezték, bár nem tudák még mi az, csak azt, hogy mindenhol ott van. Aztán Peebels és Dicke mutatták meg, hogy ez az ABG-féle háttérsugárzás, de mégis Penziasék kapták érte a Nobel-díjat... Pontosan akkorának mérték, amekkorának lennie kell, kb 3 K. Akkoriból származik, amikor a világegyetem annyira lehűlt, hogy az atomok létrejöhessenek, így a fotonok számára v ilág átlátszóvá vált. Ez kb 380 ezer éves korában történt a világegyetemnek, és egy rettentő pontos lenyomatát adja az akkori sűrűségeloszlásnak. Ugyanúgy az Ősrobbanás alappillére.

Az meg egy kényes krédés, hogy mi volt az Ősrobbanás "előtt", elvileg nem volt ilyen, hiszen az idő csak akkor keletkezett, ergo nincs értelme a kérdésnek. Összeütközhettek bránok, hogy aztán megint, lehet, hogy a sok-sok Ősrobbanásból figyeltünk meg egyet (multiverzum). Az "Isten teremtette és kész" ugyanolyan kamu magyarázat, mint amilyennek ezeket hiszik a hívők.

Amit itt leírtam, annak kéretik mindnek utánanézni máshol is, nehogy valamit eltévesszek, aztán rosszul jegyezzétek meg. Ez csak egy nagyon Mórickaszintű, közelítő leírás volt, a valóság ennél sokkalta bonyolultabb, és sokat kell tanulni hozzá, hogy megértse az ember. Ajánlott irodalom: John Gribbin: Az idő születése - Hogyan mértük meg a Világegyetem korát?

És tartom: pusztán logikával nem lehet megismerni a világok, mérések kellenek.

Azért, mert, ha véletlenül is igazad van abban kedves kérdező, hogy az ókorban egyáltalán jártak itt idegenek, akkor most jó okkal kerülnek minket.

Ma annyira jelentéktelen(és veszélyes) az emberi faj a mentalitása miatt, hogyha tud rólunk bármi nálunk fejlettebb, az messziről kerül.

Igaz, az sem biztos, hogy ez volt az 1. ősrobbanás. Lehet, hogy ez az 10000000000. volt. Lehet, hogy már végtelen sok idő óta csak a köröket fussuk. Ősrobbanás --> Föld keletkezés --> ember keletkezés --> Föld elpusztulás --> Újabb ősrobbanás -->Föld keletkezés --> ember keletkezés --> Föld elpusztulás --> Újabb ősrobbanás -->Föld keletkezés --> ember keletkezés --> Föld elpusztulás -->Újabb ősrobbanás -->Föld keletkezés --> ember keletkezés --> Föld elpusztulás -->Újabb ősrobbanás -->Föld keletkezés --> ember keletkezés --> Föld elpusztulás -->Újabb ősrobbanás -->Föld keletkezés --> ember keletkezés --> Föld elpusztulás -->Újabb ősrobbanás -->Föld keletkezés --> ember keletkezés --> Föld elpusztulás -->Újabb ősrobbanás -->Föld keletkezés --> ember keletkezés --> Föld elpusztulás -->Újabb ősrobbanás -->Föld keletkezés --> ember keletkezés --> Föld elpusztulás

Lehet, hogy már ősidők óta ez megy, de nem vesszük észre. Vagy az is lehet, hogy ez az 1.

Engem a legeslegjobban az a kérdés foglalkoztat, hogy mi volt a kezdet. Hogyan keletkeztek a legelső Galaxisok, hiszen még semmi nem volt. Mi volt a kezdetek kezdetén.

Juditnál Isten megteremtett mindent és kész. Folyton arra alapoz, hogy élettelenből nem lehet élet. Ez igaz is, de már bebizonyítottam, hogy téved.

Jó lenne megtudni, hogy mi van a világ végén, mert a világ nem végtelen. Vagy lehet, hogy több Univerzum is van, ez tényleg nagy falat lenne. És mi lenne, ha 2 Univerzum egymásba menne? Valószínűleg a Föld sem lenne már... Az egész Tejútrendszer csak egy porszem az Univerzumba. Az emberek pedig porszemek a Tejútrendszerbe. Miért teremtett volna Isten ekkora helyet nekünk, ha úgysem tudjuk felfedni mindet? Nincs értelme. Ez evolúció, tudomány!

az evolúció nem tudomány, hisz a tudomány EGYETLEN KRITÉRIUMÁT SEM TELJESÍTI.

az evolúció csak 1 spekuláció materialista alapon, ami már rég meg lett cáfolva, de az atesiták életben tartják, hisz legyen számukra bármi, még a lehetetlen hazugság is, csak Isten ne.

ezért "él" még az evo.

ez a vita itt is mint másutt nem tudományos, hanem világnézeti.

sem az ősrobbanás, sem az oszcillációs elmélet nincs bizonyítva, ahogy az evo sincs.

ha kivesszük Istent a képletből úgy járunk mint az előttem író: spekuláció, spekuláció, újabb kérdések, újabb rejtélyek, újabb spkeulációk. és ezek újra meg újra....

már ennek a ténynek is ki kéne józanítani az evolúcionista materialistákat.

az előttem író elismeri h élettelen nem ad életet, de még ugyanabban a mondatában tagadja is pár szóval később. ez logika? ez tudomány?