Hogyan tudnam kizokkenteni a felesegemet az anya szerepbol?

Te mit segítesz neki? Mennyi részt vállalsz a házimunkából, a gyereknevelésből?

Vagy elvárod, hogy mindent ő csináljon, te meg semmit?

Utolsó! Írta, hogy kiveszi a részét a dolgokból. 😑

És ha lepasszoljátok a gyerekeket a nagyinak és elmentek kettesben valahová? Wellness, romantikus vacsi stb? Közben hátha meg tudnátok beszélni normálisan a dolgokat.

#3

Mondatértelmezés? Nem azt kérdeztem, hogy kiveszi-e a részét, hanem, hogy MENNYIRE, és hogy mit segít neki.

Mert az mit jelent, hogy "Probalok neki minel tobbet segiteni az otthoni feladatokban is kiveszem a reszem es a gyerekeket is rendezem,"?

Nem egyértelmű, hogy mennyit segít neki. Miben segít..stb.

Különben a párja nem lenne ennyire leharcolt, ha tényleg annyit segítene neki mindenben.

66%, kényszered van, hogy kapásból a férfiakat támadd?

Kérdező, adj ultimátumot a feleségednek, hogy vagy hajlandó társként, nőként is részt venni az életetekben, vagy kénytelen leszel elválni tőle.

Sajnos nálunk ugyanez van és nem sikerült rajta javítani akkor sem mikor a gyerekek már nagyobbak lettek. Gyakorlatilag anyává változva elfelejtett nő lenni. Mindent próbáltam, de már a válást tervezem.

Kommunikáljatok erről, hozd tudomására hogy ez neked rossz, de ne hibáztasd, inkább keressétek együtt hogy mitől lehetne jobb. Nekünk nem sikerült, de szurkolok hogy nálatok összejöjjön!

#7, tudod a férfi is ember, a "mindenki" egyenrangú része, és nem valami untermensch-jellegű képződmény, akinek kutya kötelessége mindenki más érdekét a sajátja elé helyezni. És miféle szeretetről beszélsz, amikor a Kérdező feleségének szemmel láthatóan egyáltalán nem fontos a Kérdező, egyáltalán nem viselkedik a párjaként, a társaként?

Persze nyilván a Kérdező tudja, hogy az életéből hány évet akar elpocsékolni amíg eljut oda, mint a #8-as, de azt tudnia kell, hogy közben ő minden nappal csak rosszabb helyzetbe fog kerülni, és nem jobba. De persze ez is olyan dolog, amit az ember maga tapasztal meg, nem mások tapasztalatából okul... én anno 4 évet herdáltam egy olyan kapcsolatra az életemből, amire a mai eszemmel max 4 napot adnék - mert én már tanultam a saját káromból. Vérmami-típusú kutyából soha sem lesz társ-típusú szalonna, ez van.