Miért nem sikerülnek a társas kapcsolataim?

Azt vettem észre hogy hozzám nem úgy állnak hozzám, mint a többséghez. Gyerekkorombam is a "barátságaimhoz" is én ragaszkodtam, hozzám senki se ragaszkodott. Mikor kigúnyoltak se volt, aki megvédjen mindig egyedül voltam. Felnőttként is hiába szeretnék jó lenni egy férfinak, sose vagyok elég jó senkinek. Míg masokat tudnak szeretni, addig engem soha senki. Hiába vártam arra 29 évesen hogy idegen ember önmagamért szeressen, ez nem vált valóra. Ki is vagyok ábrándulva az életből, mert másoknak az élet mindent megad, csak nekem soha semmit. Pedig mindig azt látom, hogy akik kapcsolatban élnek, azok sokkal boldogabbak. Más nőket szeretnek, csak engem nem szeret soha egy férfi sem. Míg az exem is az én érzéseimet k7használta, addig mással ő is boldog. Irigylem is azt a nőt, mert neki megadta azt amiről én csak álmodhatok. Őt el is jegyezte már, csak én nem érek egy férfinak se semmit.