Egyszerűen túl jó fiú vagyok, így nem tudom megtartani a barátnőimet, mert emiatt nem szeretnek belém. Mit csináljak?

Tobi is jófiú xDDDDD

Szerintem ez abszolút nem orvosi jellegű probléma, nyilván ezt meg is fogják mondani. Ha tudnád hány fiatal szenved hasonló problémáktól, elég ha csak végig olvasod itt a kérdéseket. Bátyám "depreszziós" volt, én találtam meg a búcsú levelét, ami hál'isten aznapra szólt. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy zokogva hívtam fel, hogy azonnal jöjjön haza, különben belerúgok hármat!! A levélben olyanok szerepeltek, minthogy elégedetlen volt az életének minden egyes pontjával, hazudnia kellett azért hogy bárki is szóba álljon vele, utálja a fősulit, utálja hogy mindig megbukik valamiből, utálja hogy nincs barátnője, de igaz barátai sem, és ezer meg ezer ilyen érv három oldalon keresztül kifejtve... Megmondjam mi kellett neki? Az hogy lásson engem zokogva, és az hogy tartsak neki egy fejmosást, hogy ez nem így működik, és mindenre van megoldás. Iskolát váltott, itt lettek új barátai, és fél évvel később talált magának egy barátnőt, azóta kicsattan az önbizalomtól, és lassan két éve boldog párkapcsolatban élnek! Nem kell semmi, csak te magad, mert könnyű azt mondani, hogy "belőlem hiányzik a tesztoszteron" és ölbe tett kézzel várni, hogy majdcsak történik valami! Nem fog!!! Vegyél inkább egy önbecsülést fejlesztő könyvet, olvasd el... avagy csak keress rá interneten! Állj a tükör elé meztelenül, és mond el, hogy mi az ami jó magadon... ezt ismételd mindennap! Kezdj el pozitívan gondolkodni, mindenből kihozni a jót, mindenben azt látni, nem úgy hozzáállni a dolgokhoz, hogy "ez úgysem fog sikerülni" "jófiú vagyok, a csajoknak ez nem kell" " beszari vagyok" "tutyi mutyi vagyok, ezt mindenki utálja"!!

egyet értek (Y)