Az alábbi szituációban kinek adnátok igazat? A nőnek vagy a férfinak?

Adott egy nő, 30 éves, de egy 40 körüli férfikolléga 23-24-nek nézte, ezért inkább nem is mert udvarolni. Kiemelkedően csinos, edzett, sportos, arcra is szép, de nem hozza egy 30-as nő eleganciáját, komolyságát (értsd: simán bejön miniszoknyában dolgozni, fb-ra meg töltögeti a rojtos pitsanadrágos képeket).

Egyszer véletlenül megtudta a kolléga, hogy mennyi idős, és azt is, hogy a párja 3 évvel fiatalabb a nőnél, tehát 27.

Ezek után felbátorodott, és elkezdett erősen udvarolni. Egyrészt azért, mert így korban magához illőnek érzi a nőt, mivel 1-2 év és igencsak meg fog látszani a kor, meg a 30 az mégiscsak 30, hiába nem néz ki annyinak (sminkben legalábbis), meg nem öltözik úgy. Másrészt pedig már 40 évesen sokmindent látott, tudja, hogy a mai kapcsolatoknál semmi sem biztos, főleg, ha nincs legalább 5 év korkülönbség a férfi javára, egyszerűen ezt látja az ismerősei körében. Így azt vallja, hogy nem lenne érdemes a kapcsolatra hivatkozva elszalasztani a nőt próba nélkül. Meg ugye a mai világban az ilyesfajta becsület nem kifizetődő. Ez a férfi világnézete.

A nő hamar vérig sértődött és felháborodott az udvarláson, és végül a kollágák, és a férfi saját főnöke jelenlétében, hangosan mondott neki nemet és szólította fel, hogy szálljon le róla, a hangneme egyértelműen megszégyenítő volt. A férfi visszavágott a korával, komolytalan megjelenésével, és megmondta, hogy nagyon valószínű, hogy minimum megcsalja, de inkább le fogja cserélni a párja.

Mire a nő azt mondta, hogy "még ha így lenne, akkor sem kellene egy ilyen rusnya, szerencsétlen féreg, mint amilyen te vagy".

Szerintetek kinek van igaza, kinek a helyzete érthetőbb?