A legtöbbször nem jelzem párkapcsolatban a nemtetszésem, igényeim stb. Attól való félelmemben, hogy ha elmondom ezeket, a szerelmem el fog hagyni. Szerintetek ez jogos félelem?

Már leírtam korábban is más válaszok alá, és változatlanul ezt gondolom, a diagnózist felállító pszichológusok biztos nem hülyék. Szerintem jól csinálták a dolgukat, arról nem beszélve, hogy a válaszokat én adtam, nekik "csak" kiértékelni kellett. A válaszaimat továbbra is vállalom. Mint pl.: más sikereit látva szokta-e úgy érezni, hogy ön jobban megérdemelné? Vagy: "szokott-e fantáziálni tökéletes szerelemről, vagyonról, sikerekről?" Igen. Nem tudom, mi a maradék hét kérdés, de hogy az öt beigazoló válasz megvolt, az biztos. Kész a diagnózis: nárcisztikus az illető. Azt is elismerem, teszt nélkül is, hogy életemben viselkedtem már érzéketlenül, vettem részt már játszmákban.

Hogy bántalmaztam-e és mikor, milyen helyzetben, hogyan, hányszor, milyen mértékben, a legközelebb álló embert, a párom, volt párom, jó lenne persze őt is meghallgatni. De ti őt nem ismeritek, nem tudjátok megkérdezni, én pedig még nem állok készen a vele való beszélgetésre.