Normalis hogy rengeteg ember van manapság akik egy hosszabb kapcsolat után inkább egyedül élnek akár életük végéig es relatíve fiatalok ?

Mivel "örök szerelem" nem létezik, így ez a leglogikusabb döntés. Most játsszák meg mások kedvéért? Vagy maradjanak együtt megszokásból vagy a magánytól való félelemből?

Nagyszüleink és sokszor még a szüleink generációja is így él, "remek" kapcsolatok fémjelzik ennek értelmes mivoltát, jó sok családon belüli erőszak, titkolt (súlyos) szenvedélybetegség és kamu-mosoly kíséretében.

Én ugy vagyok vele hogy adtam màr esélyt annak is hogy olyannal vagyok akivel van kémia, szeretem, olyanoknak is akik látszólag családcentrikusak, olyanoknak is akikkel nincs kémia de rendes, vertem már magam át a társkeren is a szenny közt keresni egy normálisat, jártam már pasikkal, éltem már pasikkal, használtak is már ki pasik, mégsem volt jó egyik sem.

Vagy nem haladtam vele egyről a kettőre, vagy közbeszólt az élet, vagy megunt, vagy az anyjánál akart élni velem, vagy mentálisan jöttek ki nem is egynek gixerei, én feladtam.

Úgy vagyok már vele inkább egyedül mint ilyenekkel.

Azt hogy érted, hogy gyerekkel? Mármint fiúval? VAgy gyerekes nővel/férfivel?

Egyébként nőként én is pont így vagyok. Volt több hosszabb-rövidebb kapcsolatom, egyszerűen kiégtem a társkeresésben. Mondhatnám, hogy majd jön a zigazi, de nem, nem hiszek már ebben. Macskás nő lettem, azóta kiegyensúlyozott az életem.

"Csak sodródóm az élet eseményein.lehetosegeket kihasznalom de úgy nincs cél."- igen, ezt átérzem, én a kisállataimban és a kertemben találom meg az örömet.

Hm, de mennyi hisztis, vergődős férfi létezik, pl. te. :D

Kérdés miért hisztis, lehúzós szerinted a nő (és egyáltalán hogyha az, mert ugyebár nem biztos csak annak titulálod, mert könnyebb, mint önmagadban a hibát keresni), akkor hogy-hogy előbb nem vetted észre, vagy hogy-hogy nem zavart? Sőt ha több ilyen nőbe botlasz, akkor nem gondolod, hogy ideje lenne észrevenni, hogy a te készülékedben van a hiba?