Nem egy idejétmúlt ez a férfire fel kell nézni hozzáállás?

erre reagálok:

"

felnéz (ige)

3. Átvitt értelemben: Példaképeként tisztel; nagyra értékel egy személyt; képességét, tudását csodálja.

"

Akkor a példakép:

Olyan személy, aki cselekvéseivel, magatartásával, életével példát ad, mutat, aki méltó a követésre.

Oké, akkor nézzük a követ szócskát:

5. (átvitt értelemben) Követ vkit, vmit: <magatartásában, cselekedeteiben> vkihez, vmihez igazodik; vkinek a példája, tanítása v. útmutatása szerint cselekszik.

Ha követek valakit, csodálok, akkor létezhet egyenragúság ?? Akármelyik szót keresem ki a szótárban mindig alá fölé rendelést jelent..

Igen, de egyszerre nem csodálhatjuk egymást. Legalábbis ugyanabban nem. Tehát abban csodálhat hogy milyen erős vagyok mert 80 fekvenyomásra képes vagyok, én meg csodálhatom hogy szépen sminkel.

De mégse tudom ehhez az egyenlőségjelet párosítani.

Én már sokszor próbáltam megfejteni azt, hogy ennek hogyan kellene működnie, de bevallom, nem sikerült..

Akkor bizony bennem van a hiba..

Igaz, nem exceleztem fel a dolgokat, de a képzeletbeli plusz minusz listámon maximum úgy tudnám az egyenragúságot felhozni hogy egyik szépen hajtogat pólót a másik meg tud egy nyelvet, oké ez legyen egyenlő.

Így kijön, de - párkapcsolatban - nekem nem sikerült máshogy összehozni azt, hogy ezt érezzem.

Azért, mert rossz a listád ezek szerint. Mert te valószínűleg a külsőségek alapján ítéled meg az embereked. Tehát a te szemedben egy felsővezető férj és egy háztartásbeli feleség nem lehet egyenrangú. Miközben ők csodálhatják egymást olyan dolgokért, amik teljesen különböznek. A férj azért a feleséget, mert csodálatos anya, mert összetartja a családot, mert egy biztos hátteret teremt neki. A nő a férfit azért, mert jó apa, mert megteremti az anyagi biztonságot, jó férj, etc. És ők így ketten alkotják ennek a családnak a pilléreit. Egyik sem fontosabb a másiknál, és nem helyettesíthetik egymást.

Szóval én nem értem, hogy hol itt a gond.

A gond ott, hogy olvasok gyakorit.

Az itteni hozzászólások nagyrésze szerint ez nem így van. Közösen kell megteremteni az otthont, közösen az autót, közösen a családot közösen nevelni a gyereket mindent fele fele.

Nekem szimpatikus ez, ellenben még az ismerőseim között sincs olyan, hogy ez igaz legyen.

Egyszerűen nincs fele fele, nincs egyenlő..

Én jelenleg úgy éltem le az életem háromnegyedét már, hogy ezzel a kérdéssel nem foglalkoztam, mindegy volt ki hány krumplit tett bele, és hány dobozoscólát szedett ki, hanem éltem az életem, ahogy sikerült..

És most itt két gyerekkel, a gyakorit olvasva rájöttem, hogy az egészet sikerült elcsesznem, mert bizony jelentősen többet tettem ebbe bele mint a párom. Időben is, a hatásfokban is..

Azóta hogy ezeket olvasom keresem a megoldást.

És te a gyakorin olvasott kommentek alapján akarod élni az életed? :D

Ne haragudj, de hány éves vagy, 15?

"De mégse tudom ehhez az egyenlőségjelet párosítani."

Mert nem lehet, amíg nem vagy homoszexuális. Egyenrangú attól még lehet

"Az a helyzet, hogy ez nem kulturális dolog, hanem biológiai. "

Aztán pár sorral lejjebb:

"Nekem pl nagyon fontos, hogy a férfi ne legyen butább nálam. Egyszerűen nem tudnék rá férfiként tekinteni, ha egy hülye kis picsa jutna róla eszembe"

Szóval a butaság női tulajdonság?

Egy férfi részéről normális, sőt, biológiailag elrendelt dolog, ha megfelel neki egy nála butább partner, sőőőt, rendben van, ha szándékosan olyat keres? :D