Normális ha valakiről ennyire lepereg minden kritika?

Munkahelyemen ismerkedtem egy nővel. Rengeteg alkalommal beszéltünk, folyamatosan jeleztem az érdeklődésem, odamentem segíteni. Minden segítségemet szó nélkül elfogadta. Folyamatosan mosolygott. Ez így ment hetekig. Már könyveket is cserélgettünk mert minden érdeklődésünk megegyezett. Minden nap együtt mentünk ebédelni. Aztán jött a bibi: Egyszer csak csevegés közben megemlítette, hogy van pasija. De nem egyenesen, hanem alattomosan, beleágyazva az aktuális témába, olyan módon, hogy igen igen a párjával szokta az adott dolgot csinálni, nagyon jó. Körbekérdeztem, social media-n is nézelődtem és mindenki megerősítette, hogy nincs semmiféle párja. Én ezt egy tesztnek fogtam fel, mert az érdeklődése tagadhatatlan volt, szóval arra következtettem, hogy tesztelni akarja, mennyire akarom őt és mennyire vagyok határozott.

Működött is mivel még közelebb kerültünk. A vége egészen komikus lett. Én valami házimunkás témáról mondtam valami olyan dolgot (anyámmal kapcsolatban) ami neki nem tetszett és akkor onnantól gerinctelenül leépített. Nem mondta mi nem tetszik hanem egyre kevesebbet beszélt velem, soha többé nem nevetett a vicceimen amiket előtte igen, elkezdett kerülni. Szembesítettem és megkérdeztem hogyan tovább és akkor külön kérvényre nagy nehezen benyögte hogy ő semmit nem akar és még bunkó is vagyok mert említette a barátját és nem vettem figyelembe ezek szerint. Mivel nyíltan kritizált, jelzőt nyomott rám így én is megfogalmaztam kritikát csak én konstruktív módon. Felsoroltam név szerint kik mondták el hogy nincs barátja és milyen egyéb jelek utalnak erre. Semmi jelzőt nem mondtam rá csak szembesítettem azzal hogy nagyon gerinctelen hogy 180 fokos fordulatot vesz minden egy súrlódósabb téma hatására és ez semmiképp nem vall felnőtt nőre. Teljesen lepergett róla sőt még más jelzőket is mondott rám. Én higgadtan fogalmaztam meg felé a dolgokat de ő már olyan stílusban beszélt a végére hogy kopjak már le. Szerinte ő még emberséggel sem tartozik nekem, nem kötelező lezáró-tisztázó beszélgetést megejteni mivel neki semmi igénye erre és az én igényem nyíltan kimondta hogy nem érdekli.

Beismerem hogy ezek után én is csúnyán kezdtem el játszani és mondtam pár dolgot a háta mögött amelyek drasztikusak voltak. Kihasználtam hogy sok a férfi a munkahelyen és minősítettük a kinézetét közösen és azt hogy nem véletlenül szingli 30 évesen ilyen jellemmel. Ez is a fülébe jutott és teljesen lepereg róla, ugyanolyan vidáman jár dolgozni és ugyanolyan magasab hordja még mindig az orrát.

Normális dolog hogy valaki nő létére érzelmileg ennyire szikla és így lepereg róla minden kritika? Vagy ennyire emberszámba sem vesz engem? Másnak a szava jobban számítana? El szeretném érni hogy legyen súlya annak amit mondok és gondolkodjon el. Vagy ez lehetetlen? Kicsit úgy érzem hogy nem emberi és nem normális ez a hozzáállás. Meg ez az egész hogy szerinte egy ismerkedési folyamat során ő gombnyomásra eltüntethet valakit és még meghallgatni sem képes, idegen lettem egyik pillanatról a másikra. Pedig nem kicsit kellett volna örülnie hogy ilyen minőségű férfi érdeklődik iránta... Nem fogom magam leértékelni miatta...