Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális ha valakiről ennyire lepereg minden kritika?
Munkahelyemen ismerkedtem egy nővel. Rengeteg alkalommal beszéltünk, folyamatosan jeleztem az érdeklődésem, odamentem segíteni. Minden segítségemet szó nélkül elfogadta. Folyamatosan mosolygott. Ez így ment hetekig. Már könyveket is cserélgettünk mert minden érdeklődésünk megegyezett. Minden nap együtt mentünk ebédelni. Aztán jött a bibi: Egyszer csak csevegés közben megemlítette, hogy van pasija. De nem egyenesen, hanem alattomosan, beleágyazva az aktuális témába, olyan módon, hogy igen igen a párjával szokta az adott dolgot csinálni, nagyon jó. Körbekérdeztem, social media-n is nézelődtem és mindenki megerősítette, hogy nincs semmiféle párja. Én ezt egy tesztnek fogtam fel, mert az érdeklődése tagadhatatlan volt, szóval arra következtettem, hogy tesztelni akarja, mennyire akarom őt és mennyire vagyok határozott.
Működött is mivel még közelebb kerültünk. A vége egészen komikus lett. Én valami házimunkás témáról mondtam valami olyan dolgot (anyámmal kapcsolatban) ami neki nem tetszett és akkor onnantól gerinctelenül leépített. Nem mondta mi nem tetszik hanem egyre kevesebbet beszélt velem, soha többé nem nevetett a vicceimen amiket előtte igen, elkezdett kerülni. Szembesítettem és megkérdeztem hogyan tovább és akkor külön kérvényre nagy nehezen benyögte hogy ő semmit nem akar és még bunkó is vagyok mert említette a barátját és nem vettem figyelembe ezek szerint. Mivel nyíltan kritizált, jelzőt nyomott rám így én is megfogalmaztam kritikát csak én konstruktív módon. Felsoroltam név szerint kik mondták el hogy nincs barátja és milyen egyéb jelek utalnak erre. Semmi jelzőt nem mondtam rá csak szembesítettem azzal hogy nagyon gerinctelen hogy 180 fokos fordulatot vesz minden egy súrlódósabb téma hatására és ez semmiképp nem vall felnőtt nőre. Teljesen lepergett róla sőt még más jelzőket is mondott rám. Én higgadtan fogalmaztam meg felé a dolgokat de ő már olyan stílusban beszélt a végére hogy kopjak már le. Szerinte ő még emberséggel sem tartozik nekem, nem kötelező lezáró-tisztázó beszélgetést megejteni mivel neki semmi igénye erre és az én igényem nyíltan kimondta hogy nem érdekli.
Beismerem hogy ezek után én is csúnyán kezdtem el játszani és mondtam pár dolgot a háta mögött amelyek drasztikusak voltak. Kihasználtam hogy sok a férfi a munkahelyen és minősítettük a kinézetét közösen és azt hogy nem véletlenül szingli 30 évesen ilyen jellemmel. Ez is a fülébe jutott és teljesen lepereg róla, ugyanolyan vidáman jár dolgozni és ugyanolyan magasab hordja még mindig az orrát.
Normális dolog hogy valaki nő létére érzelmileg ennyire szikla és így lepereg róla minden kritika? Vagy ennyire emberszámba sem vesz engem? Másnak a szava jobban számítana? El szeretném érni hogy legyen súlya annak amit mondok és gondolkodjon el. Vagy ez lehetetlen? Kicsit úgy érzem hogy nem emberi és nem normális ez a hozzáállás. Meg ez az egész hogy szerinte egy ismerkedési folyamat során ő gombnyomásra eltüntethet valakit és még meghallgatni sem képes, idegen lettem egyik pillanatról a másikra. Pedig nem kicsit kellett volna örülnie hogy ilyen minőségű férfi érdeklődik iránta... Nem fogom magam leértékelni miatta...
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:A történet rohadt egyszerű.
A lány kedvelt, mint kollégát, de semmi több. Amikor észrevette, hogy te ezt máshogy gondolod, akkor finoman elhintette, hogy van barátja. Itt venned kellett volna a lapot, hogy nem akar tőled semmit. Mivel nem vonultal vissza, azt hitte, hogy tudomásul vetted és nem akarsz többet. A házi munkás dolog még valszeg valami himsoviniszta beszólás volt, és rájött, mégsem vagy olyan jó fej, mint hitte, és lepitett. Ami utána történt, az már csak részéről egy hiszti és aljas húzás.
válasza: válasza:Normális, hogy lepereg róla, mert nem az a fontos, hogy mit mondanak róla, hanem az, hogy ki mondja.
Saját példa:
Mindenkivel kedves vagyok a munkahelyemen nemtől függetlenül (én is szingli vagyok). Volt olyan, akivel én is cseréltem könyvet (ő is szingli volt), meg másokkal 30-50 perceket is beszélgetek az irodában kettesben (szinglik, nem szinglik egyaránt), ha a munka megengedi, de ettől független nem akarok tőlük semmit. Volt, aki rólam is azt terjesztette, hogy megd.gott x, y és z, mégis minek vegyem magamra, mikor tudom, hogy ez nem igaz. Gondoljanak, amit akarnak, lesz.rom mások véleményét rólam.
válasza:ma 00:53 - tökéletesen összefoglalta, amit én is gondolok (nő vagyok). "Minden segítségemet szó nélkül elfogadta." Jé, egy kolléga segít a másiknak, ez tényleg ördögtől való...
Bakker, az első gondolatom az volt, hogy milyen világot élünk már, hogy MUNKAHELYEN ha az ember kedves a kollégával, barátkozik, annak már mindjárt olyan szándékúnak kell lennie?! Ki a büdös franc ismerkedik MUNKAHELYEN , ill. feltételezi, hogy a másik kedvessége társkeresési célzatú?! Vannak az életben alapvető szabályok, amik nem véletlen vannak, mint a legjobb barát volt párja tabu, házi nyúlra nem lövünk,stb. Mennyire kell ahhoz kiéhezett, elkeseredett phasznak lenni, hogy egy kollégára mozduljon rá? Itt a remek példa, hogy mi a következménye, ha nem kölcsönös a dolog, vagy csak nem jön be a kapcsolat...Igazán érett módon viselkedsz, bakker, és nem elég, hogy nem veszed a lapot, hogy nem akart tőled barátkozáson kívül semmit (most lényegtelen, hogy védekező mechanizmusként kitalálta, vagy tényleg van mindenki látókörén kívül valamilyen szintű kapcsolata), te képes voltál nyomozni utána, kérdezősködni, számon kérted... Hát normális vagy te?! Milyen alapon kérsz számon egy kollégát a magánéletével kapcsolatban, nem tartozik neked semmilyen elszámolással! Mit vett el tőled? Kedvességet, ami részedről az első perctől kezdve szexuális célzatú volt? Hangsúlyozom a MUNKAHELYETEKEN...Nagyon el vagy tévedve! Aztán meg uszítod ellene a többi kollégát, mert ki lettél kosarazva, és dedós módon a kinézetét csúfolod, és elvárnád, hogy ettől összetörjön? A HR_es helyében páros lábbal rúgnálak ki...
válasza:Akkor vegyük végig az elejétől.
1. Elkezdtetek barátkozni ez oké. Nem mondta egy ideig hogy párja van. Miért is baj ez? Nem ti férfiak szoktatok kiakadni hogy nem lehet a nőkhöz szólni mert egyből azzal jönnek hogy van barátjuk? Valószínűleg félre értetted a dolgot és csak barátkozni akart. Bocs de egy nő nem nevethet a vicceiden ha nem akar veled lefekudni?
2. Az hogy mások szerint nincs párja és a Facebookon sincs kint még nem jelenti azt hogy tényleg nincs. Nem mindenki pakolja ki az életét, lehet hogy valami friss dolog volt stb.
3. Nagyon érdekes hogy nem írtad le konkrétan mit mondtál amin ennyire kiakadt.
De őszintén szólva én is sok mindent el tudok képzelni ami után nem akarnék barátkozni se valakivel akár férfi akár nő.
Gondolom itt az történhetett hogy azon a valamin annyira kiakadt hogy nem akar már a barátod se lenni, több meg pláne nem.
Most tetszik vagy sem, ehhez joga van. És lehet hogy te nem tartottad azt a dolgot ennyire rossznak de ő igen. Nem vagyunk egyformák.
Az ő ertekrendje másképp működik, ez nem azt jelenti hogy az övé vagy akár a tied rossz, csak más.
Az hogy te erre sértődött óvodás módjára reagáltál nyilván nem segített a helyzeten.
Elutasitottak, igen, de senki nem mondta hogy ezért kevesebbnek kellene erezned magad. Viszont neki sem kell kevesebbnek éreznie magát azért mert te nem tudod felnőtt módjára feldolgozni az elutasítást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!