Lesajnálnak, mert 30 vagyok?N

1. A leírásodból ítélve ők a 20-25 körüliekre utaznak.

2. Ha te egy 30-as külsejű férfival ismerkednél, akkor mit éreznél, ha kiderülne, hogy 40-es?

3. Szerintem az önismereti mondatok miatt kérdeznek rá a korodra, lehet hogy ilyenkor egy előítélet van bennük ilyen témák miatt.

4. Ezt az egészet ne vedd magadra, valószínüleg nem egymást keresitek. Ne gondold túl, és főleg ne lásd úgy, hogy kiöregedtél. Teljes hülyeség.

5. Millió ok lehet a korral kapcsolatosan bennük. Akár az is lehet, hogy infantilisabbat keresnek, akiket lehet hülyíteni. De az is lehet, hogy igénylik hogy a csaj jóval fiatalabb legyen, mert tartanak a korukbeliektől rossz tapasztalatok miatt esetleg. Sok ilyen ok lehet amire nem is gondolsz.

Szerintem ne ezekből az ismerkedésekből indulj ki. És igen, vannak ilyen jelenségek, és fordítva is van férfioldalon is ilyen tapasztalat nőkkel kapcsolatban.

Semmiről nem maradtál le, főleg nem egy normális kapcsolatról. Nem tudom milyen elképzeléseid vannak, de szerintem egy normális személy nem fog egy szám miatt elutasító lenni, ha egyébként téged szeret. Akkor kb mindegy lesz neki, mert a személyedhez ragaszkodik.

Ahogy korábban is írtam, a 30-as évek szerintem még rendben vannak a párkapcsolat kialakítására (pláne az eleje), ezért sem értem azokat, akik letudó, lesajnáló jelleggel hümmögnek, amikor megtudják, hogy harminc éves vagy.

Azonban a párkeresés kapcsán néhány dolgot hadd írjak. A hosszútávú célt (stratégiát) azért célszerű ebben a korban már ismerni, azaz pl. társas kapcsolatban képzeled-e el az életedet, ill. ennek pár nagyvonalúbb részleteit. Ha igen a válasz, akkor nem szabad tökölni, mert nehéz a megfelelő társat megtalálni. Nyitott szemmel kell járni, emberek között mozogni, és ismerkedni. A részletek tekintetében nem érdemes sokat otthon a magányunkban lamentálni, mert azokat az élet sokszor felülírja, ill. az ember sokszor a gyakorlatban ismeri fel, mi is az, ami neki is jó. Tehát - jó értelemben értve! - inkább élni kell az életet, mint gondolkodni rajta. A túl sok elmélkedés helyett hús-vér emberekkel kell barátkozni, a gyakorlatban megismerni őket és magadat.

A megfelelő társ tekintetében szerintem fontos, hogy az alapvető, fajsúlyos kérdésekben (életszemlélet, értékrend, stb.) megegyezzen az elképzelésetek, a részleteken már nem kell annyit izgulni, sőt sokszor jobb is az eltérés, mert ki tudjátok egészíteni egymást.

10 év sok idő, az alatt bőven révbe érhet az ember, de azért figyelni kell erre a témára, mert a hozzánk illő társ megtalálása és felismerése ritkán megy gyorsan, és bizony 40 év után ez a kérdés már sokszor megoldhatatlan nehézségekbe ütközik. Én mindezt a saját káromon mondom: nálam mondjuk sok minden volt, de ha nem bizonytalankodok, nem vagyok olyan töketlen tíz évvel ezelőtt, akkor ma talán már házas lennék. Így meg egyedül maradtam, aminek a perspektíváit pedig már inkább ne boncolgassunk...

Szóval összességében szerintem egy 30+ éves nő nagyon jó korban van, egyáltalán nincs semmi lehúzva előtte, csak azért tartsd észben a fentieket.

(10-es voltam)