Külső szemlélőként érthető, ha egy iylen után mindentől elmegy a kedvem?

Pár éve élek együtt a barátnőmmel, alapveőten minden szép és jó, de a mi kapcsolatunk sem hibátlan.

Néha szeret vitát generálni a semmiből, és nálunk egy vita általában úgy néz ki, hogy én nyugodt maradok,soha nem kiabálok és bicskanyitogató stílusban reagálok (ezt elismerem, és tudom hogy nem egy jó tulajdonság, de minden vitában egy idő után átváltok erre a stílusra - kapcsolaton kívül is)

Viszont ő meg egy alpári, kiabáló, közönséges stílust vesz fel, összefüggéstelen érvekkel, mint egy nagy csoportos ovis.

Ez olyan személyiségbéli változás nála, hogy bennem ez mindig "félelmet", bizonytalanságot kelt.

Tényleg egy annyira aranyos, kedves fiatal nő a nap minden szakában de egy vita során, hát komolyan mondom, hogy a jó tündérből átváltozik egy neandervölgyivé.

Kifejezetten bosszant, hogy ezen vitáink eddig mindig a semmiből keletkeztek, és többnyire ő generálta őket.

A kapcsolatunk már ott tart, hogy lassan szintet kellene lépnünk, de én megmondom őszintén, hogy ettől félek...hogy majd terhes lesz, és feszült lesz, hogy majd a gyerekkel ha nehezen megy átvált ebbe a neandervölgyi stílusba, hogy rendszeressé válik majd az hogy zeng a ház, meg alkalmatlankodik a hangoskodásával.

Szeretem őt, és nem akarok más nőt megismerni, nem akarom csak ezért elhagyni, de mégis gyerek és házasság nélkül nagyobb biztonságban érzem magam mellette, hogy bármikor leléphetek ha beleunok ebbe az örökös vitázásba.

2-3 naponta vitázik, és vagy úgy reagálok ahogy neki tetszik, és akkor nem lesz semmi, vagy pedig ellenállok és akkor jön ez.

Márpedig többnyire sérti az egómat, hogy bolhából csinál elefántot így nem tudok úgy reagálni ahogy az neki tetszik

Ne írjátok azt, hogy meneküljek, és hagyjam el, ez a kapcsolatunk negatív szeglete, írhatnék 3 oldalt arról, hogy milyen kedves milyen odaadó, figyelmes nő, de értelemszerűen ezen oldalával nincs problémám.