Vajon tényleg jól teszem?

Van egy srác, akivel most randizgatunk.

Ő az elején kijelentette, hogy nem akar komoly kapcsolatot, amit meg is értettem, és tiszteletben is tartok.

Én ennek az egésznek az elején közöltem vele, hogy engem nem fog megfektetni, mert számomra az nem fér bele egy ilyen "viszonyba", és a ruháimat sem fogja leimádkozni rólam. Gondoltam ettől majd megsértődik, és szépen odébb áll.

Ennek ellenére tovább ragaszkodott a találkozóhoz. Jól éreztük magunkat, és továbbra is közel napi szinten beszélgettünk neten. Ez számomra furcsa, mert ha valakitől nem akarok semmi komolyat azzal nem beszélek ennyit, és nem megyek bele számomra kedvezőtlen feltételekbe...

Viszont kezd megtörténni a baj, kezdem megkedvelni. És mivel ő kikötötte, mit akar, a következő találkozó alkalmával el akarom küldeni. Ez utóbbit említettem is neki, de láthatóan viccnek vélte, és már a következő utáni találkozót tervezi.

A találkozókról még annyit érdemes tudni, hogy mindig kültéren találkoztunk, még akkor is, ha felajánlottam, hogy átmehetnénk hozzá, vagy hozzánk, mert kezd hideg lenni. Mintha esze ágában se lenne bepróbálkozni. No meg persze végig lovagias, kedves, figyelmes.

Mikor tőle megkérdeztem, hogy mégis miért találkozik velem, ha tudja, hogy se szex, se petting nem lesz, annyit válaszolt, hogy mert jól érezi magát velem.

Ismerőseim szerint várnom kéne még az elküldésével, mert láthatóan vívódik, mit akar tőlem, és ebből még bármi lehet. (Ők nem ismerik, csak az elmondásaim alapján mondták). Ettől én azért félek, mert nem akarom azoknak a táborát bővíteni, akik azt hiszik, hogy a másik fél majd miattuk meggondolja magát, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak... És persze azt sem szeretném, ha az együtt eltöltött idő miatt annyira megkedvelném, hogy megviseljen, ha kiderül, hogy tényleg nem akart tőlem semmi komolyat.

A kérdés tehát: szerintetek tényleg jól teszem-e, hogy mihamarabb elvágom ezt az egész helyzetet?

(A döntésemen igazából nem változtatnak a válaszok, csak érdekel hányan értenek velem egyet.)