Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyetem és munka mellett miért ilyen nehéz párt találni? (bővebben lent)
Felvázolom a helyzetet. Szóval hét közben egyetemistaként élem a napjaimat, hétvégén mindig dolgozom. Úgyhogy mondhatni hogy elég kevés a szabadidőm, viszont ha munkát feladom, akkor nem lesz pénzem. (Ami elég nagy úr) Ez a helyzet viszont eléggé nehézségeket okoz a párkeresésben.
Ráadásul mikor egyiket sem csinálom, akkor a családomat próbálom segíteni, mondhatni én vagyok az, akit minden segítségre leakasztanak a kis szögről (szülői részről is, ill. testvér kapcsán is) Úgyhogy ott is ki kell vennem a részemet a házimunkából és abból, hogy folyamatosan segítsek másnak.
Egy kettősséget érzek az egésszel kapcsolatban. Ha valaki úgymond a való életben ismerkedne velem, azért nem teszi, mert egyetemista vagyok (ráadásul most még ki is vannak rá élezve az emberek) és beáltalánosítanak. Ha egyetemen keresnék párt, akkor meg az van, hogy minek dolgozom annyit, meg nincsen szabadidőm. Szóval a két szék között a pad alá típus.
Valaki volt már hasonló helyzetben? Mit tudtok tanácsolni, hogyan lehetne ezt a helyzetet normalizálni?
Köszönöm mindenkinek aki elolvasta!
11-es köszi a választ!
Igen, sajnos tényleg ez van, hogy menekülnek a "nem egyetemista" pasik. Már én is ezt az elvet követem, hogy nem mondom nekik egyből, csak miután jobban megismernek. (bár volt aki így is elmenekült, mert azt mondta neki már dolgozó nő kéne) Tudom hogy sok egyetemista állati nagyra tartja magát a semmire, de esküszöm én nem vagyok ilyen kirívó, hogy ezzel dicsekedjek... (én szégyellem magam időnként helyettük)
Szóval ezzel csak azt mondom, hogy egyik helyen azért nem megy az ismerkedés, mert az a gond, hogy túl realista vagyok (munkahelyekből adódóan) a másik részről viszont az hogy elszállt egyetemistának tartanak.
Értem a lelki társ dolgot :) Nekem mindegy lenne milyen a képzettsége, ha az tud lenni.
11-es köszi a választ!
Igen, sajnos tényleg ez van, hogy menekülnek a "nem egyetemista" pasik. Már én is ezt az elvet követem, hogy nem mondom nekik egyből, csak miután jobban megismernek. (bár volt aki így is elmenekült, mert azt mondta neki már dolgozó nő kéne) Tudom hogy sok egyetemista állati nagyra tartja magát a semmire, de esküszöm én nem vagyok ilyen kirívó, hogy ezzel dicsekedjek... (én szégyellem magam időnként helyettük)
Szóval ezzel csak azt mondom, hogy egyik helyen azért nem megy az ismerkedés, mert az a gond, hogy túl realista vagyok (munkahelyekből adódóan) a másik részről viszont az hogy elszállt egyetemistának tartanak.
Értem a lelki társ dolgot :) Nekem mindegy lenne milyen a képzettsége, ha az tud lenni.
Arany közép út bíztos halottad már ezt a kifejezést.:) Ami azt jelenti egyikből se másikból se sokat se keveset :D bíztos vagyok benne helyén van az eszed és nem kötöd le magad olyan férfival akivel nem látnád a jövőd.. de azért ne kösd össze magad akárkivel sem érted szerintem :) és egy kis fülentés továbbra sem lehet gond egy ismerkedés során .:D kérdeznék tőled valamit de csak prívátban fogom érdekelne a válaszod.. :)
Jé, épp az nyme-n végeztem. Szívesen udvarolnék neked (nem pont az nyme miatt, hanem mert tök normális ember benyomását kelted), csak már van egy csodás lány, akinek udvarlok. :)
Az előző kedves beíró, gondolom, priviben már úgy is bepróbálkozott nálad ;) (?) (Ha igen,szíve joga ;) )
Mindettől függetlenül írd meg nyugodtan, ha van javulás a helyzetedben. :) Én is azt mondom, ne agyald túl, próbáld meg összeegyeztetni a munkát és a tanulást egy lehetséges párkapcsolattal. :)
A 11-es válaszoló nagyon édes, de sajnos nem tudok vele mindenben egyetérteni. Az a felállás, h a nő az vár, a férfiak meg csapják a szelet sajnos nem működik ebben a szemét, emancipált világban. Bizony, nekünk lányoknak is aktívkodni kell, "férfiként" kell viselkedni! Én ezt tapasztaltam, aki tudott úgy barátot szerezni, hogy csak "várt", annak szívből gratulálok. :)Sajnos nekem az a keserű tapasztalatom, hogy egyre inkább férfiként kell viselkedni, passzívból át kell menni aktívba. Pl. most elhívtam egy srácot egy randiféle-izé-bigyóra, de nem igazán jött össze. Ilyen "pofonokat" tradicionálisan a férfiaknak kellett elviselniük, de a tradíciók sajna egyre kevésbé működnek, és az új szokások sincsenek kőbe vésve. Ugye nem kell agyonrészleteznem, hogy mire gondolok? :)
Csak ugye az "aktívkodás" kétélű fegyver, könnyen a nőiesség rovására is mehet. Nekem néha már bejött, és mindenféle gyomorgörcs nélkül kezdeményezek a nekem tetsző fiúnál. Mert muszáj... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!