Szerintetek őrültség hogy azt azt állítom hogy nem létezik szerelem?

Én úgy gondolom hogy nincs szerelem. Ha valakivel elkezdesz egy kapcsolatot akkor később nem szerelmes leszel belé hanem elkezdesz ragaszkodni hozzá. Megszokod hogy vele vagy, bízhatsz benne, számíthatsz rá stb. És ha később mégis szétmentek, csak azért fáj, mert kialakítottál egy életet, életformát, hogy vele vagy, és ha vége a kapcsolatnak, ez megszűnik és változás áll be. Szerintem senkibe sem lehet úgy beleszeretni, hogy aztán ne lehessen elfelejteni. Lehet, hogy szakítás után rossz, mert megválsz valakitől, akit azelőtt magad mellett tudtál, de később visszaáll a szingli életed, és úgy élsz tovább, ahogy azelőtt. Hiszen szingliként is boldogultál, elvoltál az életedben. (Persze ezt az okfejtést csak addig értem, míg hozzá nem mész valakihez/el nem veszel valakit, és gyerekeitek nem lesznek).

Ti mit gondoltok erről?

Kort is írjatok!