Zabolátlan egyetemi élet. Ki vette ki belőle a részét?

Én élveztem az egyetem adta szabadságot. Bár én jobban értékeltem az egyetem adta lehetőségeket, az ösztöndíjakat, a túrákat, a programokat... a karrier lehetőségeket.

A tivornyás része pont kimaradt. És életem legszebb emlékei fűznek oda.

Rohadtul nem volt semmi, levelező tagozaton végeztem az egészet. Semmi egyetemi élet ilyenen nincs. Az összes jobbféle maca mind fővárosi volt ,én meg vidéki nagyváros környéki. Szóval nulla az egész. Be se jártam nagyon ,csak vizsgázni. Semmi nem volt. Unalmas szar volt az egész, és "idegen" a közeg.

Annyira nem bánom, majd megyek fizetőshöz.

Igazából ezek azok az évek, amikor vagy állatira összejön valakinek egy baráti kör,meg komolyabb viszony, vagy totál kiesel a társadalmi élet "vérkeringéséből" és mindenkitől eltávolodsz, szinte remete leszel, és esélyed nincs már sehol sem ismerkedni. Mert ekkorra már akik okrban hozzád valók mind foglaltak, elég komoly szinten, mafla tini gagyik nem kellenek.

Ismerkedni is százszor nehezebb, ha egyetlen kibszott barátod sincs. A régiek eltávolodtak, újak nem lettek, max rettenet felületes semmi homályba vesző viszonyok.....

Utolsó: annyira nem kell csodálkozni, ha eltávolodtak a barátaid, ha így álltál hozzá: "Be se jártam nagyon ,csak vizsgázni."

Különben valóban ott kell lenni, hogy az ember élvezze az egyetemet.

14 hidd el, nem ez vet a latba, hogy be se jártam. Mert egy levelezőn a bejárás mindössze annyit jelent,hogy havonta egy hét. Azon is négy nap kb. és ott zömében az előadás szarságait unatkozza végig az ember. Ennyi. Közte meg van 10 perc szünet kb. meg egy hosszabb ebédszünet és kész. Mindenki a ország másik részéről van, szerintem normális embernek távkapcsolat meg eleve kizárt dolog.

Amennyit bent voltam, az alatt maximum felületes viszonyok alakultak ki, ennél több egyszerüen kizárt hogy kitudjon egy ilyen közegben.

Eleve minden jó maca ott foglalt.

Csak gondolni kell abba bele, hogy a szar középiskolai viszonyoknak mindnek szinte a továbbtanulás másik városban nappali tagozaton! vet véget. A távolság elszakítja őket. Ott meg nappalin a legtöbb nő albérletbe vánszorog, és abban a városban tengeti a 7 minimum 5 napját ahol tanul.

ilyenkor akarva, akaratlanul is szabad a gazda, szexhiány van, a távolság kihűti a legtöbb korábbi viszonyukat.

Állandóan folyton közvetlenül ottvannak a nappalis palikkal, nyilván hogy sok időt együttöltve már átszoknak azokra a korábbi túl távol rekedt másik félről.

Levelezőn ez a jelenség nincs, mert azokat a nőket a továbbtanulás ténye nem szakítja ki az állandó közegükből, ahol ott legyeskedik a faszijuk körülöttük. Nem választja el őket tehát semmi, Nem is szexhiányosak, hogy csak hétvégére fanyalodjanak rá a szexre mint a korábbi párjukat megtartani akaró nappalisok, ezért szinte zéró hajlandóságot sem mutatnak a levelezős foglalt nők az ismerkedésre. Bukott ügy.

Nyilván vannak kivételek, de levelezőn ritka!

Hiába kényelmes a levelező tagozat, én úgy végeztem, hogy még melóznom se kellett mellette, sok év tiszta szabadság, laza tanulással, de akkor is nagyot szopsz szociális együttélés tekintetében, mert kiesel a társas viszonyokból totálisan.

A legszabadabb, legkényelmesebb évek voltak, de a legmagányosabbak is ellenpontként leírva!

Talán a szabadság, hogy azt teszel amit akarsz ,akkor ahogy akarod többet ért számomra, és ez mellett elviselhető volt a magány is.

De tény,hogy még mindig egyedül vagyok, és már késő.

Szar társkeresők nem érdekelnek, gagyi mind, marad a prosti!

Szórakozóhelyes bitch ribák nem érdekelnek, ahogy a szórakozóhelyi közeg sem.

Mivel nem azért mentél levelezőre, hogy dolgozz mellette, így saját döntésed volt, lehettél volna nappalis.

BTW roppant boldog lehet az az ember, akinek ennyire egyszerű és sarkos a világképe, mint a faék.

1 éve vagyok itt és nem partizom, csak haverokkal összegyűlünk hetente, elég kocka is vagyok, animézek.

testépítek, nekem ez elég buli

Hát, így első év végére volt egy-két átsmárolós éjszakám, de több sosem lett belőle, nincs ínyemre a szabad kufircolás, igazi barátnő kéne mostmár.

Talán a legzabolátlanabb estém az volt, mikor (habár ez középsuli végén volt) üvegeztünk - igen, üvegeztünk -, de jó nyálas smárolásra, amivel nem is lett volna gond, csakhát négy fiú, négy lány volt, de gyakran megesett, hogy két fiú került össze. Na, erre nem szívesen gondolok vissza. De nem lettem b.zi. Ugye?