Miért néz le mindenki emiatt (legfőképp fiúk)?

13 éves vagyok, de (ne nézzetek idiótának) úgy érzem magam, mintha 13 év alatt legalább 20 évnyi élettapasztalat szorult volna belém, mintha egy 20 éves nő lelkét zárták volna belém. No de most nem arra kell gondolni, hogy munka, egyetem stb... Viszont két húgomat szinte én nevelem(enni én adok nekik, iskolába én kísérem őket, én öltöztetem őket), édesanyám 60 éves, édesapám pedig 83(nem mellesleg 150 km-re lakik tőlünk), nagymamámat fél évig én ápoltam, amikor lebénult, vért izzadva tanulok az iskolában, és várom a pillanatot, amikor mehetek majd dolgozni, mert alig van pénze a családomnak, ezért megpróbálom a lehető legtöbbet megtenni értük.

Ha valaki rám néz, nem mondja meg, hogy 13 éves vagyok. Mindenki 16-nak vagy többnek hisz. Pedig nem hordok semmi kirívó ruhát, és a "sminkelés" fogalma nálam a szempillaspirál és a korrektor használatában merül ki. Igaz, kicsit vadóc természetem van, szeretem a rock, punk és a metál zenét, gitározok is.

Mellesleg is egyre nagyobb vagyok, nem tudok tenni elenne. Régen a kissé infantilis és őrült osztálytársnőim emiatt piszkáltak, még alsóban. Akkor nagyon zavart. De azóta megértettem, hogy ez csakis az előnyömre válhat a későbbiekben. Nincs olyan barátnőm, akivel úgy igazán el tudnék beszélgetni, mert az ő életük csak a "csini rucik" a "fiúk" és a "vásárlás" körül forog. A beszédkészségük, a viselkedésük, a szókincsük... Körülbelül mint egy harmadikos kisiskolásé. Nagyon sajnálom magamat is, és őket is. Nem értem... Szóval leginkább a 18 és 24 éves unokanővéreimmel szoktam tölteni a szabadidőmet.

Most is elkeveredtem egy baráti társaságba, mindenki kedves volt, mindenki aranyos. Volt ott egy srác, nagyon helyes, kedves ,és egész jól elbeszélgettünk, poénkodtunk, nevetgéltünk. Ő 17 éves. Na most, tudni kell , hogy ez egy ifjúsági önkéntes közösség, ahol vannak diákmunkákat közvetítő emberek is. Egyik alkalommal az egyik vezető mondta, hogy lenne az egyik rendezvényen munka. A fiúknak színpadőrzés, a lányoknak információs pult működtetése, sörös standoknál való takarítás stb... Miközben mesélt a vezető, rám nézett. Végül megkérdezte, hogy nekem lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Mondtam, hogy szívesen mennék, de van egy kis bibi, hogy én még csak 13 éves vagyok. Mindenki ledöbbent... Én meg elkezdtem kínosan nevetgélni.

Este, későn felajánlotta a cuki 17 éves srác, hogy hazakísér. Beszélgettünk, de elég távolságtartó volt. Úgy éreztem, mintha lenézne, amiért én "csak 13 vagyok". És igazából már többször is éreztem ilyent. Eleinte jóba voltunk, cseverésztünk, poénkodtunk, de amikor kiderült, hogy hány éves is vagyok, eléggé lelankadt a kedvük stb... Miután megtudják a koromat, elhidegülnek, lenéznek, hogy "áá, ez még csak egy 13 éves kis taknyos!". És nem csak a fiúk, még a lányok is ezt csinálják velem. És ez engem nagyon idegesít...

Könyörgöm, én erről nem tehetek... Így adta az Isten, ezt kell cipelnem magammal életem végéig.

Van valakinek valami tanácsa, ötlete, hogy mit tehetnék ilyen szituációkban?

Nagyon megköszönném a segítséget. :)

L/13