Belém szeretett egy katona, de bonyolult a helyzet? Bővebben lent

Régóta ismertük egymàst, tudtam, hogy tetszem neki, de barátnője volt, 3 évig. Már akkor is próbált ismerkedni velem mikor együtt voltak, volt olyan, hogy hozzám jött a párkapcsolati problémáival, aztán egy időre megszakadt az ismerkedés, vagyis én szakítottam meg, mert nem lett volna fair a lànnyal szemben. Nos, végül szakítottak, és megint felkeresett. Elárulta, hogy én is közrejátszottam a szakításban, sokat gondolt rám. Sokáig húztam a találkozót, emiatt csak egyszer tudtunk találkozni mert utána őt hívták külföldre. Nagyon jól éreztem magam vele, egy fél nap simán elment (ne gondoljon senki semmi rosszra) Aztán ugye mennie kellett. Lassan három hete van külföldön, de mindig ír, vagy hív ha tud, akár órákat is beszélünk. Elmondta, hogy első látásra elvarázsoltam, hogy mindig rám gondol, mennyire fontos vagyok neki, az tartja benne az erőt , hogy ha hazajön lát engem és még sorolhatnám. Közben én nem tudom mit érzek. Persze én is mondom neki, hogy hiányzik, valamilyen szinten így is van, de nekem kell pár nap "szabadság", amit ő úgy értelmez, hogy nem fontos nekem, nem érdekel annyira. De ez nem így van, egész nap rá gondolok, hogy ne essen odakint valami baja, de közben néha elmegy a kedvem tőle, és nem tudom miért. Lehet, ha itt lenne más lenne a helyzet, de még 3 hét mire találkozni tudunk. Miért érzek így? Közben annyira sajnálom, mert ő mindent megtesz értem, én meg a felét sem.