Mikor leszek már én is fontos valakinek? Mikor fognak engem is szeretni?

Már bánom, hogy segíteni próbáltam... Egyszerűen, hogy lehetsz ekkora b@rom? Ne tegyél fel olyan kérdést amire egy velem egyidős is válaszolhat! Amúgy meg lehet nagyobb élettapasztalatom mint neked. Lehet el kellene fogadnod, hogy nem te vagy az atyaúristen. Ha meg nem bírod az egyházat akkor lépj le. 18 évesen már van akkora szabadságot, hogy megtedd.

17 évesen hogyha nem volt még eddig barátod az szerintme egyáltalán nem baj.. sőt sok fiu szivesebben járna egy ilyen lánnyal mint akinek ebben a korban volt már vagy 20! Nekem a koleszrol meg pont ellenkező véleményem van, mert a volt bnőm akkor vesztettem el amikor oda kezdett járni.. mondjuk az nem egyházi volt! Az meg h nem iszod le magad hullarészegre és nem mindne hétvégén jársz el bulizni külön jo pont :) 25/F

Figyelj: Nem akarlak leoltani azért, mert az előzőket gyakorlatilag elküldted a p*csába, ez nem az én stílusom, csak szimplán furcsának tartom, h miért ne lehetne egy 17évesnek több élettapasztalata, mint neked. De ez mind1is, inkább a kérdésedre válaszolok... 19éves srác vagyok, és ugyan nem lakom koleszban, de nekem sem volt még komolyabb kapcsolatom -> nagyrészt megértelek. ÉS elhiheted, én is baszom magam azon eleget, hogy mikor jön már el az én időm, stb, de ezt nem szabad így felfogni... ki kell engedni 1x-1x a gőzt, h "FASZOMAT A VILÁGBA, HOGY ÉN SENKINEK NEM KELLEK" de csak azért, hogy ne őrülj bele a várakozásba... Nem érdemes a nap minden percében azon filózni, h "Miért nem??"... Inkább próbálj meg IGAZI barátságokat kötni, ne csak érdekkapcsolatokat, és ki tudja, lehet h majd rajtuk keresztül találod meg azt, aki neked kell... Megértem az indulatosságodat, meg azt, hogy már eleged van az egészből, de gondolj bele: Segített VALAHA IS AZ, ha ezen dühöngtél?? Mert szerintem nem...