A ti értelmi szinteteken, a ti értelmezésetek szerint ezek a dolgok az jelentik, hogy nem szeretem a párom?

Na ugyan így vagyok èn is, nőkènt a baràtaim 90%fiú a fèrjemè mondjuk elèg vegyes de vannak lànyok :-)

Sőt mindkettőnknek van olyan exe akivel tartja a kapcsolatot, nem vagyok fèltèkeny mert minek..azèrt szakítottak mert nem működött ès nem olyan hülye hogy ezt ne làssa.Mindig is külön jàrtunk bulizni, mindenkinek meg van a maga?tàrsosàga, persze vannak közös programok is. Most hogy van egy kisfiunk pèldàul vannak apàs napok ès anyàs napok ugyan úgy. 11ève vqgyunk együtt de mèg most is minden nap olyan mint az első fèlèv. Èn mèg azokat az elvàràsokat nem èrtem, amik az èvforduló, szülinapok, ajàndèkok kapcsàn merülnek fel. Ne ajàndèkok alapjàn kellene mèrni a szeretet vagy a törődèst, sokkal többet èr egy szó, simogatàs pillantas...

Egyrészt egyetértek, jó, hogy nem féltékenykedsz, nem sajátítod ki a másikat.

Azt viszont furcsállom, és nehezen hiszem, hogy egy megcsaláson ilyen könnyedén átlépnél. Nem tudhatod, amíg nem próbáltad. Itt nem az fáj, hogy féltékeny vagy, hanem az, hogy átvert a párod, akiben megbíztál. És ha valaki, akit szeretek és bízom benne visszaél ezzel, akkor csalódott és szomorú leszek.

Rendben vagy, de ez:

"Ha megcsalna, nem küldeném el az anyjába, hanem együtt éreznék vele, megpróbálnám megérteni, hogy miért csinálta."

Ezt azért remélem nem gondolod komolyan, ne legyél már ennyire primitív.

Ha a saját ágyadban egy másik pasival találnád, még reggelit is csinálnál nekik, nem?

Ha megcsalna, akkor ez az egész teóriád a megértésről 1 másodperc alatt elillan.

Sok mindennel egyetértek veled. Én azt szoktam mondani, hogy nem a tulajdonom. Viszont. Ha megcsalna az a legtöbb esetben azt jelentené, hogy előzőleg nem volt őszinte, ezért igenis fájna. Egy kicsit én is féltékeny vagyok. Számomra a féltékenység önmagam féltése (ugyanúgy mint mikor valakinek a halála fáj... valójában önmagunkat sajnáljuk).. márpedig ez megesik. Az egy másik kérdés, hogy ezek csak pillanatok, azok a pillanatok, amikor önmagamban vagyok bizonytalan, így mégiscsak természetes dolog, viszont nem szoktam bennük elmerülni és sajnálgatni magam.

A valódi szeretet feltétel nélküli.. igen, ezt mondják a buddhisták és sokan mások... de vajon vagyunk-e abban a mentális helyzetben (szintek szót direkt nem használom, szerintem az egyik ember ebben van előbb, a másik meg abban), hogy képesek legyünk erre? Te képes lennél szeretni azt, aki megöli a családodat és tönkretenne Téged? A szerelem nem ok nélküli és ha mást nem valamilyen érzelmi előnyt várunk tőle.

Anthony deMello: Ébredj tudatára. Ha nem olvastad tedd meg :D

Teljesen egyetértek veled abban, hogy az értelmetlen féltékenykedés sehová sem vezet, hogy nem lenne szabad kisajátítani a másikat.

Viszont az is tény, hogy ilyeneket két dolog mondathat az emberrel, a feltétlen szeretet és a közöny. Hogy nálad melyikről van szó, nem tudhatom. A lényeg, hogy legyen annyi önkritikánk, hogy önmagunkban nem keverjük a kettőt.