Én vagyok a hülye, hogy félreértettem?

Tegnap abszolút semmi, ma viszont ezzel az üzivel ébresztett a drága : Good morning, beautiful ;)

Elhiszem, hogy csak barátkozni akar, de őszintén, szerintetek ez belefér? Csak szerintem viszi túlzásba?

Nem tudom nektek milyen egy tökéletes reggel... Nálam az minimum ilyenkor kezdődik...

Fél hatkor hívott a cukorfalat. Gondoltam most az egyszer nem veszem fel, de kitartó volt, én meg gondoltam bánja fene. Nem tudom mire számítottam, de ami történt, arra semmiképpen. Édes, ordítóan mű mosollyal üdvözölt, ez már gyanús volt. Aztán kissé oldalt lépett... és bemutatott a feleségének. Gondolhatjátok milyen sokk volt ez, főleg ilyen korai órán, kócosan, pizsiben, félig ülve az ágyban, kb. azt sem tudtam hogy hívnak, valahol félúton voltam a pánik és a röhögőgörcs között. Fagyott pókerarccal vártam, hogy na, most mi lesz. Aztán a neje megszólalt, azt mondta az ő ötlete volt, szerette volna tudni, hogy a férje kinek üzenget mihelyt kipattant a szeme. Bizonyára nem ez volt a helyes reakció, de nálam ekkor a röhögőgörcs felé billent a mérleg, de semmi hang nem jött ki belőlem, csak némán "csapkodtam mint egy retardált fóka", és mikor végre kijött belőlem valami, szó szerint, olyat köptem hogy egy láma simán megirigyelné. De ha féltem is, akárcsak egy pillanatra, hogy mi fog történni, alaptalan volt. Mikor végre rátaláltam a hangomra, azt mondtam, egészen halkan, hogy mostmár tudja, ő meg csak vigyorgott mint a tejbetök. Beszélgetni kezdtünk, és kiderült haláli jófej. Velem egyidős, csinos, kedves nő, irigylésre méltó humorérzékkel. Amolyan kicsit csípős, de cseppet sem rosszindulatú humorral. Egy kicsit meséltünk magunkról, aztán meg a férjéről beszéltünk. Mondtam is, hogy fogja kicsit vissza, napi egy hívás vagy egy üzenet bőven elég, ha nics semmi egetrengetően fontos mondanivalója, ő meg azt felelte, hogy neki mindig van. A drága meg mintha morcos lenne, felsóhajtott, hogy kellett ez neki, hogy barátnők legyünk... Megkérdeztem, vele megbeszélte-e már, hogy meghívott hozzájuk, azt mondta persze, várnak, tea mellett majd beszélgetünk, és szerveznek valami programot. Mikor nagyjából a mondandónk végére értünk, a pasi énekelt nekünk egy dalt annak örömére, hogy összebarátkoztunk, a kis angyalhangú édespofa :) Mondta majd még hív, mire a csaj oldalba bökte :D

Nem tudom mit vártam, de ha valakit el tudok mellé képzelni, akkor őt biztosan. Nem tűnt betegesen féltékenynek sem, mondjuk most ébredtem kócos fejjel nem is tűnhettem riválisnak. Kíváncsian várom mi lesz ebből.

De, csak nem érti :D Komolyan. De amúgy én másoknak is mondok ilyeneket. Nem azt mondtam drágám, hanem drága. ;)

És ha hallottátok volna énekelni, nem hinném, hogy felröhögtetek volna, eszméletlen jó hangja van.

Azt kell mondjam én se nagyon hittem el :0 De talán be akart ugratni. Ez a vihar előtti csend. Lehet meg akarja ismerni az ellenséget, mielőtt kinyírja :S Vagy tudom is én. Talán tesztelt minket. Mondjuk én sem vagyok egy vérengzős, lehet azért tudtam feloldódni vele, mert ugye magamból indultam ki... Számomra is kész relytély az a reggeli hívás. Gondoltam hátha ti mondtok erre vmi okosat, mert én ismét (most csak félig-meddig) sokkban voltam.

Ja és ő is becéz egyébként :D Mondjuk tőle sem fura, kezdem lassan megszokni a stílusát. Néha kicsit túl sok. De ari :D Nem is pazarlom a szót arra miket mond, mert úgy sem hinnétek el.