Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért van az, hogy manapság inkább szakítanak, minthogy megpróbáljanak alkalmazkodni a másikhoz?
Sokszor látom, hogy olyan emberek, akik amúgy nem élnek elítélendő életet, inkább szakítanak a párjaikkal, mintsem kitartva a másik mellett, megpróbálnának egymáshoz csiszolódni, alkalmazkodni?
Mintha az első megpróbáltatásnál, az első nézeteltérésnél, vagy ha a másik merészel igazat mondani, ami nem tetszik nekik, feladnák.
"Miért szenvednék egy kapcsolatban,ha találhatok olyan férfit is magam mellé, akivel minden klappol, és nem kell mindent a szájába rágni, mindenért könyörögni?"
Honnan tudod / tudtad, hogy találni fogsz egy jobbat?
Mi mindenért kellett neki könyörögnöd?
válasza:Az alkalmazkodáshoz mindkét fél szükséges.
Ha az egyik akarja az nagyon kevés!
Az a tapasztalatom,hogy az ember inkább nem beszél a párjával a problémákról a konfliktusok elkerülése végett.
Mert ugye ez kényes és bántó lehet a másik fél számára.
A másik véglet mikor az egyik fél mindent ráordít a másikra és az csak tűr.Egy darabig!
A kommunikáció lenne a megoldás titka. Higgadtan,megfelelő hangnemben.:)
F40+
válasza:Kérdező, nem lehet minden problémát megoldani. Régen sem tudtak, csak régen más megfontolásból maradtak egy rossz házasságban, és ennek sokszor a gyerekek itták meg a levét. Nem azért voltak tartósak régen a házasságok, mert jobban választottak az emberek vagy jobb problémamegoldók voltak, hanem mert jobban adtak arra, hogy mit szólnak mások, jobban kötötte az embereket a vallás, és nehezebb volt kilépni egy rossz házasságból. Az idő meg (majdnem) mindent megszépít.
Igaz, hogy most sokan csapongnak, mert "könnyebb", ugyanakkor az is jellemzőbbé vált a régi időkhöz képest, hogy az emberek tudatosabban választanak, sokszor a gyerekkori tapasztalatokra építve is. Én sem akarom továbbgörgetni a családban felgyülemlett problémákat egy nem megfelelő döntéssel, és pontosan tudom, hogy nem illik össze bárki bárkivel. Egyébként eddig kapcsolatból inkább engem hagytak el, én bele sem kezdtem olyannal, akinél nem éreztem azt, hogy működhet.
válasza: válasza:Az egyik megcsalt, és elfelejtette közölni, hogy már új barátnője van (úgy derült ki, hogy felhívtam valami miatt), a másik pedig a szüleimmel nem volt kibékülve, összeköltözni pedig akkor nem tudtunk, egyikünk sem állt úgy anyagilag, és 27 évesen már nem akart éveket várakozni, mikor fogunk úgy állni, nem akart a családalapítással "kifutni az időből" (az ő szavaival élve), én 22 voltam akkor.
Azóta nem volt kapcsolatom, mert nem találkoztam olyannal, akivel minden stimmelt volna és jól működött volna a kapcsolat. 31 éves vagyok. Illetve egy embert ismerek, akivel működhetne, csak ő foglalt, későn találkoztunk.
Na de utolsó, ki dönti el, hogy melyikőjük a hülye (vagy finomítva: hülyébb)?
Nyilván mindenki azt gondolja, hogy a másiknak kellene változnia, a másikban van a hiba, ő nem képes alkalmazkodni, ésatöbbi, mert az ember úgy van összerakva, hogy nehezen ismeri el, ha tévedett, ha hibásan lát dolgokat. Már ha tényleg hibásan látja, persze.
De mi van akkor, ha pl. szakítasz valakivel, mert az exed nem ért meg téged, közben lehet, az exed látta jól a dolgokat, te meg nem, és ugyanezeket az elvárásokat támasztod következő kapcsolataidban is? Visszamész az exedhez? Vagy a jelenlegi kapcsolatodban megpróbálsz magadon változtatni?
Én úgy látom - de lehet, rosszul látom - hogy sokan nem megcsalás, vagy a másik iszákossága / drogossága / nőzése(pasizása), stb miatt válnak szét, hanem ennél jóval enyhébb problémák miatt, pl. csak mert bizonyos dolgokat (jó dolgokat)szimplán másként látnak, és akár gyermekkel megspékelt kapcsolatot is képesek borítani ezért.
Pedig csak azért, mert én meg te dolgokat másképp látunk, még lehet jó a viszonyunk, vagy nem? Tehát én nem feltétlen gondolom azt, hogy suba subával, guba gubával, mert két tök különböző egyéniségű ember is képes - szerintem - összehangolódni.
Sokszor látom, hogy párok tagjai meg akarják változtatni egymást, hogy a másik jobban idomuljon hozzájuk, vagy ők idomulnak a másikhoz. De feltétlen kell az idomulás? Szerintem az alkalmazkodás nem feltétlen azt jelenti, hogy olyanná válunk, amilyennek a párunk látni szeretne bennünket.
A másik része a dolognak, hogy nem is biztos, hogy a párunk számára az volna a jó, ha mi olyanná válnánk, mint amilyenné ő akarna változtatni bennünket!Sokszor hiszi azt az ember, hogy így vagy úgy jó, ahogy ő látja, de nem biztos, hogy az számára a hasznos is, az építő!
Bocs, a dumám eleje az utolsó előttinek szólt :)
A többi részen bárkinek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!