Tényleg a csicskája vagyok a páromnak, mert minden reggel ágyba viszem a reggelijét?

Hát... visszafele is működik ez a dolog? Nem muszáj, h reggelivel, de mondjuk ő meg esténként megmasszírozza a lábad v ilyesmi? Mert így oké.

A kiszedem neki a kaját annyira nem vészes sztem, én szeretek bizonyos ételeket, amik erre alkalmasak szépen elrendezni a tányéron (tehát nem a tökfőzeléket). Ha így szeded neki, megint azt mondom, oké, de ha azért mert ő képtelen kitálalni magának, na az gáz.

Szerintem sürgősen hagyj fel ezzel, mert nevetségessé váltok az ismerőseitek körében. Ez odáig fajulhat, amit nem egyszer látni nyaraláskor.

Hatalmas svédasztalos büfé. Megérkezik apamaci meg mamamaci vacsorázni, apamaci letesped egy asztalhoz és néz, mamamaci megindul, magához vesz három tányért és elkezdi rá begyűjteni az egész éttermet, hogy aztán letegye az asztaluk közepére mintha otthon lennének, mert különben apa nyilván nem tudna már magának levadászni egy tál élelmet, a szokás nagy úr. Aztán ha ettek megint útra kel, szert tesz egy kannaszerűségre, abba leereszt nem tudom hány adag kávét a gépből, visszaballag az asztalhoz és öntögeti apának a kv-t. És mindenki rötyög rajtuk. Így ne járj :))))

Én nagyon jó gesztusnak látom ezt de én kifejezetten utálom ha ágyba hozzák nekem a reggelit meg a kávét, én erre mocskos módon allergiás vagyok, mert én ezzel kiszolgáltatottnak érzem magam. Nálam ez akkor volt amikor 17 évesen lábtöréssel ágyhoz voltam kötve és mindent oda hoztak nekem az ágyba. Normálisan enni se bírtam, kényelmetlen volt, lemorzsáltam magam, leettem magam, nem bírtam helyezkedni mert rajtam volt minden. A kórházba se volt jobb oké hogy ott volt állítható kis asztalka de én ezt rohadtul megalázónak tartom személy szerint. A barátnőm volt ilyen rendes amikor először aludtunk együtt, én alapból nehezen ébredő típus vagyok, nálam nem úgy megy hogy szól az ébresztő és egyből felébredek és megyek dolgozni. Hanem szól az ébresztő, kinyomom még egy 5 percet heverészek, megint szól a második ébresztő, kinyomom akkor már ébren vagyok de még ejtőzöm, 3 perc múlva a harmadik akkor már felkelek, de ha esetleg bealudnék akkor még 5 perccel később szólal a másik teljesen más hangon amitől már tuti kiugrok az ágyból ha elalszok de erre sose volt alkalmam hogy idáig eljussak. Én mindig amikor felkelek munka előtt, felöltözök és egyből megyek dolgozni, nem reggelizek, kávét se iszok, azt addig a 10 percig kibírom mire motorral vagy autóval beérek, ott bent átöltözök melósba, majd a közösségi étkezőbe megfőzöm a kávét, megkávézok és amint kezdődik a műszak állunk neki a kollégákkal csinálni amit kell. Ha hétvége van vagy nem dolgozunk akkor addig alszunk ameddig alszunk. Amikor hétvégén felkelünk és magunkhoz térünk, kávéval kezdünk aztán eszünk valamit, és ennyi. Mi mindig a konyhába étkezünk, szigorúan, direkt vettem egy kisebb Tv-t oda is ha annyira jó műsor megy ott is szépen kényelmesen nyugodtan tudjuk nézni evés közbe.

A barátnőm se szeret az ágyba enni, pedig én is akartam neki kedveskedni, kávézni se szeret az ágyba, ő azt szereti ha felébred kijön a szobából picit lemosakszik, elszí egy szál cigit mert ő dohányzik aztán kávé, reggeli és kezdődik a nap. Konyhába amikor úgy alakul ketten tevékenykedünk ha nincs se nekem se neki más dolga. Általában én szoktam főzni mert két műszakba dolgozom és amikor délutános vagyok akkor egyik délelőtt megfőzök 2-3 napra és a másik napokon amikor nem kell főznöm meg egyéb házimunkát csinálni akkor intézem más egyéb dolgaimat, vagy épp pihenek egész délelőtt ami nálam ritka és ennyi.