Egy férfi sosem sír?

"szerintem pedig nem, inkább annak a jele, hogy vannak érzései."

Nos, nem egészen. Akkor is lehet valaki érzelmes, ha nem sír. Szóval ez nem ilyen egyszerű.

"Ő úgy gondolja, hogy sírni férfiatlan dolog"

Így gondolni szerintem meglehetősen nagy hülyeségre vall.

Azt gondolom erről, hogy ez simán bevallható dolog, mert nincs benne semmi rossz, sőt az lenne az ideális ha az ilyet nem kellene titkolni, csak azért mert utána más szemmel vagy csak furán néznének az emberre. Nem "ciki" egyáltalán kimutatni, bár ha már ezen kell gondolkodni, mondjuk a párunk előtt az már régen rossz. Én elég régóta nem sírtam úgy igazán, de van amikor szoktam, és nem is keveset.

Az én párom elég érzelmes, így láttam már sírni (volt, mikor kapcsolatunk elején sokat ivott, és egyszerűen kitörtek belőle az érzelmek, hogy mennyire szeret, de volt, hogy meghatódott egy filmen, és picit bekönnyezett, de ezt mindig idióta nevetéssel álcázza, mert nem akar síró-pityogó lenni, de nem is az, meg az a szint, amit ő hoz, szerintem maximálisan vállalható).

Ellenben nem gondolom, hogy aki nem sír, annak nincsenek érzései, vagy ne lehetne érzelmes. Párod nem szereti így kimutatni az érzéseit, ennyi. Nem kell felfújni, nem vagyunk egyformák :)

Szerintem egyáltalán nem ciki sírni egy férfi számára sem. Buta sztereotípia ez, hogy férfiatlan.

Maximum olyan apróságokért gáz egy kicsit, hogy mondjuk letört a körme, vagy seggre esett a lépcsőn, beszólt neki egy csúnyanéni, nem úgy lett valami, ahogy ő akarja stb., de ez felnőtt nőkre is vonatkozik.

Én simán elsírom magam, ha nagyon mélyen megbántanak, vagy ha nagyon bánok valamit, vagy ha történik bármi szörnyűség (haláleset, súlyos betegség meg ilyesmi), de még örömömben is előfordul, hogy könnyezek. Nem érdekel, ki tartja cikinek és nincs köze ahhoz sem, mennyire érzem magam férfiasnak.