Hol találjak újra párt közel 40 évesen egy gyermekkel?

Bárhol. De tényleg.

Én úgy ismertem meg a páromat, hogy elvittem a gyerekeket élményfürdőzni a fiam szülinapján. Elvégre mi mást is lehetne csinálni mikor havazik... :)

A gyerekeim összehaverkodtak egy kissráccal, aki a lányommal egykorú. Kiderült, hogy ő az apjával jött, épp apás hétvége van. Mi is elkezdtünk beszélgetni, amíg a gyerekek pacsáltak, persze szóba került, hogy mindketten elváltunk.

A végén számot cseréltünk, legközelebb már csak kettesben találkoztunk, a gyerekek nélkül. Idővel persze megint csináltunk közös programokat is.

A végén az ő fia, meg az én gyerekeim is szurkoltak, hogy jöjjünk már össze végre, alig várták, hogy összeköltözzünk.

Ha nekem valaki azt mondja két évvel ezelőtt, hogy én a strandon (bikiniben) fogok ismerkedni, a gyerekeimmel a hátam mögött, képenröhögöm. :)

Én is 38 évesen lettem újra egyedülálló, szintén egy lánygyermekkel. Azóta lett társam, akivel már együtt élünk.

Csatlakozom azokhoz, akik azt javasolják: ne úgy indíts, hogy te mindenáron új családalapításban gondolkodsz. Először is ismerkedni kellene, randizni, összecsiszolódni, aztán majd alakul a dolog. Én abból indultam ki, hogy pár randi alapján még én sem tudom eldönteni senkiről, hogy vele tervezem-e leélni életem hátralévő részét, ehhez alaposan meg kellene ismerni egymást hosszú távon. Persze nem árt tisztázni, hogy általánosságban találkoznak-e a távlati célok és elképzelések...

Ugyanakkor én azt javaslom, hogy ennyi idős korban ne akarj MINDENÁRON gyereket. Az nem baj, ha nyitott vagy rá, ha úgy alakul, de VAN már gyermeked, szeresd, örülj neki, lelj benne örömet... ha a potenciális párodnak van gyermeke, akkor benne/bennük is lelhetsz örömet, de ahogy valaki írta, ennyi idős korban már felelőtlenség arra alapozni egy párkapcsolatot, hogy mindenáron gyereket akarsz. Mert most vagy 38 éves... gondolom (remélem) nem friss kapcsolatba akarsz gyermeket szülni, tehát el kell telnie pár együtt töltött évnek ahhoz, hogy eljussatok a családalapításig. Ha a biológiai órád és a gyermek utáni vágyad irányít, akkor könnyen beleragadhatsz olyan kapcsolatba, ami egyébként nem is annyira jó, azzal pedig minimum 4 ember életét tennétek tönkre...

Tudod, a "normális" (értsd: felelősségteljes, érzelmileg érett) férfiak nem fognak beleugrani úgy egy kapcsolatba, pláne családalapításba, hogy az nem kellően megalapozott. Apránként szeretnének haladni, függetlenül a te biológiai órád ketyegésétől. Még ha most meg is ismersz valakit, akkor is minimum 2-3 év, mire a kapcsolat olyan stádiumba jut el, hogy arra felelősségteljesen lehessen családot alapítani.

Ugyanakkor az is benne van a pakliban, hogy ennyi idő alatt az derül ki, hogy nem illetek össze és jobb külön utakon folytatni. A rózsaszín köd elmúlása, az összeköltözés olyan sarkalatos pontok, amik meghatározzák a kapcsolat jövőjét.

Ne olyan férfit keress, akinek minden vágya, hogy családja legyen, hanem olyat, aki nyitott erre - és te is így viszonyulj hozzá, így el tudod kerülni a csapdahelyzeteket és nem ragadsz bele olyan kapcsolatba, ami zsákutca!

Ami pedig a felsorolt tulajdonságokat illeti: senki nem fog neked tálcán kínálni olyan embert, aki a számodra megfelelő tulajdonságokkal rendelkezik. Kellő ön- és emberismeret birtokában NEKED kell tudni kiválasztani a potenciális jelöltek közül a megfelelőt.

Te eleve feltételezed, hogy egy pasi molesztálni fogja a lányod? Előítéletekkel nem fogsz sokra menni...

Aztán ha 50.000 forintot kapsz gyerektartásra, akkor a az exed igen jól kereshetett, tehát feltételezhetően neked is magasan vannak az igényeid. És hiába mondod, hogy nem ez számít, nem hiszi el senki, mert ha tényleg nem számítana, akkor az exférjedből sem sajtoltál volna ki egy ilyen magas összeget. A pénzéhes nő pedig nem igazán jó altarnatíva egy férfinak.

Aztán azt is jó lenne tudni, hogy miért váltál el, milyen tulajdonságod nem volt elviselhető az exednek. Ezen is gondolkodj el, és próbálj meg változtatni, ha új kapcsolatot akarsz. Ha meg úgy gondolod, hogy te tökéletes vagy, és nem miattad történt, akkor ott a baj. Minden kapcsolatban szükséges a kompromisszum, ha arra nem vagy képes, nem is lesz normális kapcsolatod.

# 25: Én most egy kicsit védelmembe szeretném venni a kérdezőt. Lányos anyukáknál ez igenis egy komoly félelem, hogy a párunk nem tekinti-e szexuális célpontnak a lányunkat - sőt, igazából még a saját apjában sem lehetünk soha 100%-ig biztosak.

Erre most lehet azt mondani, hogy irracionális félelem, de a helyzet az, hogy a gyermekek (többségében lányok) körülbelül 10%-át éri szexuális abúzus, mire felnőnek és többségében hozzájuk közel álló személyek, családtagok részéről.

Szexuális abúzusnak számít minden olyan közeledés, ami nem a gyermek életkorának megfelelő módon történik (függetlenül attól, hogy beleegyezik-e, vagy sem). Tehát akár már egy intimebb érintés is. Engem sajnos molesztáltak kislány koromban, ezért a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy még a viszonylag ártalmatlan abuzálásnak is (értsd: amikor nem történik konkrét szexuális aktus) messzemenő pszichés következményei vannak. Ennek pedig érthető módon senki nem szeretné kitenni a gyermekét!

És hogy mennyire nem irracionális a félelem... amikor én még társkeresőztem, akkor belefutottam olyan férfiba, aki meglehetősen nyíltan beszélt arról, hogy a saját kamasz lányával kapcsolatban vannak szexuális tartalmú gondolatai (pl. hogy rendszeresen meztelenkedik a lánya előtt és őt is erre biztatja, illetve hogy ha a lánya igényelné, akkor ő nagyon szívesen bevezetné a férfi test rejtelmeibe, maszturbálna előtte és hasonlók). És ez a férfi ebben semmi kivetnivalót nem látott, szerinte ez teljesen normális és egészséges gondolkodás... mindenesetre én innentől nem akartam folytatni vele az ismerkedést.

A gond az, hogy az emberek ritkán beszélnek nyíltan azokról a vágyaikról, amik a társadalom szemében tabuk. Melyik férfi mondaná el a nőnek, akivel ismerkedik, hogy "hú, képzeld, a minap megkívántam egy 12 évest"?!

Ráadásul az gyermekmolesztálást sokszor az alkalom szüli: egy felnőtt férfi kettesben marad egy kislánnyal, és bár tisztában van azzal, hogy tabu, azért mégiscsak megsimogatja, az ölébe ülteti, vagy valamilyen módon közeledik hozzá. Akár úgy, hogy ő maga nem is érzi, hogy ez rossz... a gyerekben mégis életreszóló törést okoz, amikor tudatosul benne, hogy egy olyan ember, akiben ő megbízott, akire ő felnézett, szexuális tárgyként kezelte.

Van egy oldal: [link]

Olyanok osztják meg a történetüket, akik valamilyen szintű szexuális abúzust éltek át gyermekkorukban. (Az enyém is ott van.) Egy laikus számára talán nem tűnik súlyosnak némelyik, de attól még ezek bizony súlyosan traumatizáló élmények.

Én mindenesetre a lányomnak már kiskorában megtanítottam a fehérnemű-szabályt, és folyamatosan arra biztatom, hogy ha bármi kellemetlen, kínos dolgot tapasztal (bárki részéről!), akkor beszéljen róla. Ennyit tudok tenni anyaként. Mert a veszély igenis valós és nem tudom megvédeni teljes mértékben, csak felkészíteni. Nem tudhatom, hogy mikor kívánja meg valaki (bárki): egy edző, egy tanár, vagy akár egy megbízhatónak vélt ismerős. Az abuzálók ugyanis ilyenek: csupa olyan ember, akikben megbízunk.

Én nem azt mondom, hogy állandó rettegésben és bizalmatlanságban élem az életem, de a kisördög nem alszik és minden gyanús jelre ki van élezve a szemem/fülem és ha a gyermekem bármilyen problémát is jelez, akkor azt komolyan veszem.

# 29: Félreértelmeztél. Nagyon-nagyon félreértelmeztél.

Én nem azt írtam, hogy prűd lettem: nem lettem az. Nagyon nem.

Az azonban, hogy egy felnőtt férfi úgy meztelenkedik a saját gyermeke előtt, hogy a lánya számára az kínos, az már bizony beletartozik az abúzus kategóriájába. Az meg, hogy egy férfiban felmerül, hogy a lánya előtt maszturbáljon, az pedig már egészen beteges. (Szakemberek véleménye szerint az.)

A fő probléma az abúzussal éppen az, hogy a társadalom elbagatallizálja a problémát annak ellenére, hogy hivatalos kutatások szerint riasztó mértékű. És egy szóval sem írtam, hogy kizárólag a férfiak lehetnek abuzálók! Nem, nők is lehetnek, ez tény.

Ha tájékozódnál a témában, akkor tudnád, hogy rendkívül gyakori, hogy megbízhatónak tűnő, köztiszteletben álló emberek követnek el abúzust. Én a saját életemből konkrétan két személyről tudok, akikről senki nem mondta volna meg...

Történetesen éppen pár hónappal ezelőtt történt, hogy munkám révén megismerkedtem egy férfival és némi beszélgetés után kiderült, hogy kamaszkori zaklatómat ismeri. Olyan szinten áradozott az illetőről, hogy igazi úriember, példakép, stb., hogy bennem egyre gyűlt az indulat, mert én meg tudtam, hogy rohadtul nem az. Amikor kettesben maradtam az illetővel, akkor nem bírtam ki, hogy ne mondjam el neki, hogy engem az ő példaképe szexuálisan zaklatott kamaszkoromban. És nem hitte el. Én tudom, hogy megtörtént, átéltem! De az emberek azt látják, amit látni akarnak. Azt mondta: biztos félreértettem.

Nem, nem lettem paranoiás, nem látom mindenkiben a potenciális abuzálót. De tudom, hogy igenis ott vannak a társadalomban, láthatatlanul, észrevétlenül és nem tudjuk, hogy kik ők. Te sem tudhatod, én sem tudhatom.

# 29: Szerintem ez a jelenség különböző társadalmi csoportok esetében jelentősen eltér. Kétségkívül a sötétebb bőrű népcsoportoknál szinte teljesen természetes, míg az átlag európaiaknál szinte elenyésző. Átlagot persze sokféleképpen lehet számolni, de ne a feministák kozmetikázott számaiból indulj ki. Megértem azt is, hogy a te eseted arra ad okot, hogy komolyabbnak gondold a problémát, és olyanokat is ide vegyél ami nem is az.

Teljesen egyetértek veled abban is, hogy gyerek előtt maszturbálni undorító, beteges dolog, de az, hogy egy férfi ne mehessen ki a fürdőszobába meztelenül otthon, mert ha meglátja a lánya, akkor az már abúzus, ez szerintem a ló túlsó oldala, és nagyfokú prűdség. Meg kell különböztetni a dolgokat, és nem a szituációt, hanem a szándék szexuális indíttatását kell nézni. (Az emberi test természetes dolog. A szex párkapcsolatban szintén természetes. Mások előtt, gyerek előtt viszont nem az. Ha valaki kiveri, természetes. Ha egy gyerek előtt, vagy arra gondolva teszi, az már beteges. Sőt...) Egyetértek abban is, hogy a problémát sokszor olyan személy okozza, akihez közel állunk, családban van, de hidd el, nem kell rögtön minden férfiról a rosszat feltételezni csak azért, mert meg van hozzá az "eszköze". A társadalomban ott vannak a rablók, a gyilkosok, a tolvajok is. És azért jóval nagyobb számban. Tehát sokkal nagyobb a realítása annak, hogy inkább attól féljen valaki, hogy a frissen választottja meglopja, kirabolja. De ha ilyenekkel indít az ember egy kapcsolatot, akkor az nem fog jóra vezetni, mert egy kapcsolat nem működhet úgy, hogy állandóan bizalmatlankodunk.

# 30: Újra leírom: hivatalos felmérések vannak arról, hogy az emberek (nők és férfiak) hány százalékát érte szexuális abúzus gyermekkorában. Ez 10%. Az egyedi eseteket megvizsgálva pedig az derül ki, hogy ezeket sokszor köztiszteletben álló személyek követik el, olyanok, akikben a környezetük megbízott.

Hiába mantrázod, hogy csak bizonyos népcsoportokra igaz szerinted, ez nem helytálló. Ha csak az elmúlt egy évben nagy médiavisszhangot kapott eseteket felidéznéd magadban, kénytelen lennél szembesülni vele, hogy köztiszteletben álló, értelmiségi személyekről derült ki, hogy rendszeresen zaklatták szexuálisan a rájuk bízott kiskorúakat. Megvan, hogy mely esetekről beszélek, vagy linkeljem be őket? Szerintem hallottál róluk...

Ami a családon belüli meztelenkedést illeti: vannak családok, ahol ez természetes. Az általam említett esetet nem részleteztem ki teljesen, ezért talán félreérhető volt. A konkrét szituáció arról szól, hogy van egy felnőtt, elvált férfi, akinek van egy kamasz lánya. A családban soha nem volt szokás meztelenkedni, a kislány nem ebben nőtt fel, hanem miután a szülők elváltak, a láthatások alkalmával a férfi rendszeresen meztelenül napozott a lánya előtt, ami a lányt - a férfi elmondta - ez a helyzet feszélyezett. A férfi ennek ellenére nem hagyott fel a szokásával, hanem még többet meztelenkedett és a lányát is arra biztatta, hogy járkáljon előtte meztelenül. Ha mindehhez hozzáveszed, hogy ugyanez a férfi teljesen természetesnek venné, ha a gyermeke előtt maszturbálna, akkor szerintem könnyen belátható, hogy itt bizony gond van. Nem önmagában a meztelenkedéssel, hanem azokkal a körülményekkel, ahogyan ez megvalósul.

Egyébként megjegyzem: még a naturista családokban is jellemző, hogy kamaszkorban a gyermekeket elkezdi feszélyezni a szülei meztelensége és szerintem ilyenkor a szülőnek kötelessége lenne tekintettel lenni a gyermeke érzéseire, hogy NEM akarja meztelenül látni a szüleit.