Ha jól érzem magam egyedül, nők nélkül is, akkor már elértem egy magasabb tudatállapotra?

Semmi baj nincs azzal ha az ember nem társfüggő és jól érzi magát egyedül, akár átmenetileg, akár hosszabban. Ezt úgy hívják, hogy normális hozzáállás, és nem magasabb tudatállapot.

Én egyedülálló nő vagyok már egy ideje és még egy darabig szerintem ez így is marad. Randizom néha, de csak akkor vinném tovább a dolgot, ha megtalálnám azt az embert akivel egy hullámhosszon vagyunk. Amíg/ha ez nem történik meg nem kívánok kapcsolatban lenni, mert nem látom értelmét. Veled ellentétben én egyéjszakásokat sem szoktam kieszközölni, pedig cseppet sem vagyok aszexuális, sőt. De tudom kezelni a testi szükségleteimet.

Mindezektől viszont nem vagyok megvilágosodott, sőt, ettől messze állok. A tény, hogy benned felmerült ez a kérdés, azt mutatja, mennyire gyerek vagy még....

n 40

Nem igazán nevezném kutatásnak a kérdéseidet, amik nagy részében fogást keresel a nőkön... Kábé minden kérdésed a nők felszínességéről szól, amiben bizonyítani akarod a téveszméidet, és nem fogadod el az ellentétes véleményt.

Ha tényleg érdekelne a téma, akkor tudományos írásokat, pszichológiát, szociológiát olvasnál, és nem a gyakorit.

Strohmanntegnap 22:42

Küldő:StrohmannCímzett:Ismeretlen

válaszolóIdőpont:tegnap 22:42Előzmény:A kérdésre írt válasz: Miért legyek a barátnőd? 22L

"A Haribos pasira én igényt tartok ha nem gond kedves kérdező. 30 felett az élethosszig Haribo már többet jelent mint egy orbitális d. gás. :) 32N"

Az üzenet:

Szia kiscica :D

Tarts inkább rám igényt.

Szeretnélek, nem kicsit, hanem nagyon!

Én is ugyan így vagyok ezzel. De nem is kúrogatok, semmi kedvem annak a posványnak a részese lenni ahol emberek ki-be járkálnak egymásból.

Én úgy jutottam ide, hogy rájöttem valószíneg nincs olyan nő akivel én hosszútávon boldog tudnék lenni. Ha létezik is akkor annak a valószínűsége, hogy pont összetalálkozzunk nagyon kicsi.

Felismertem, hogy vidám és boldog vagyok és tudok lenni párkapcsolat nélkül is. Emberek nélkül nem, de mindig van kivel társalognom. Modern világunk nyújt annyi szórakozási lehetőséget amivel lekötöm magam és tanulok is velük (nem kockulok).

Ahhoz sincs kedvem, hogy párkapcsolatokban próbálgassam magam. Szeretni valakit, szakítani, újat szeretni, megint szakítani és így tovább. Ezektől a kínoktól mentes az életem. Velem nincs az mint sok más emberrel, hogy veszik holnapra az ajándékokat a másiknak, januárban meg szekítanak mivel rájönnek, hogy nem jó nekik együtt vagy mert szilveszterkor valamelyik félrekúrt.

Szerintem hatalmas terhet vesz el az életemből, hogy nem kell idegeskednem, hogy megint mi baja a nőmnek, megint mi nem jó neki, megint milyen más férfival keveredik gyanús viszonyba...

A gondoskodó és szeretetet adó vágyaimat meg kiélem másokon. Néha idegeneknek is segítek, adakozok, önzetlenül megcsinálok másoknak nagy segítségeket, ilyenekkel teszem lelkiekben boldoggá magam amikor egy kis pluszra van szükségem.

16

Nem azt mondta a kérdező, hogy nem szokott dugni.

"Élettől duzzadó nagykan bikának érzem magam"

Köszönöm neked, feldobtad a napomat xD