Zokogott már valaki azért, hogy nő akar lenni? Na, én most azt teszem.

Annyira elviselhetetlen, hogy már bőgök. 24 éves lány vagyok, és még szűz. Várnám az igazit, de csak nem jön. Pettingem már volt, de annak is 1 éve, hogy utoljára volt, amúgy meg a szóba jöhető férfiakkal msn-en szoktunk éjszakára kétértelmű megjegyzéseket tenni egymásnak, és ez jólesik a nőiességemmnek. De mostanában már ez sincs. Nemrég ilyen beszélgetésem lett volna, erre megszólal a pasi (pedig jól ismer, nem a netről szedtem össze), hogy nem kéne neked már ilyenkor aludnod?? Így, két "mit tennék veled" típusú mondat között. S azért, mert előtte tudta meg, hogy szűz vagyok. Könyörgöm, attól, mert szűz vagyok, nem vagyok plüssmacis kislány, akinek tíz órakor lövik a pizsamát! Előtte normális volt velem hónapokig, most lett ilyen velem. S hiába vetettem be mindent, hogy folytassuk, állandóan menni akart aludni, aztán még ő sértődött meg, és lelépett 2 szó között! Ezt nem lehet már elviselni! Van egy bizonyos betegségem, aminek az okát egy ilyen "lelki feltáráson" úgy határozták meg, hogy túltengenek bennem a hormonok, tüzelek, mint egy kazán és mégsem élek nemi életet. Hát persze, hogy nem, amikor egyszerűen nincs kivel, ribanc meg nem akarok lenni, hogy mindegy, hogy kivel, csak legyen.

De hogy még ennyi se jusson nekem, azért az már annyira rettenetes és megalázó! Elküldenek aludni, amikor éppen nőnek érezném magam! A chatre meg ezért nem fogok felmenni, hogy k@rvulhassak egyet szóban, azért azt nem akarom! Bele fogok dögleni, de azt se akarom, hogy egy alkalom után szembef@ssam magam a tükörben!

Pedig nem vagyok se dagadt, se ronda, átlagos vagyok hosszú barna hajjal, nem tudom, mi a franc baj van velem!