Miért nem él a világ ilyen párkapcsolati modellben?

Szóval, a koncepció alapja, hogy az ember nem lehet tökéletes és nem is találhatja meg azt. Ez tény. Találhat olyat aki annak tűnik, vagy valamiben nagyon jó, de nem mindenben.

Sajnos, ez is tény. Van aki ebben jó, van aki abban. De mindenben senki nem lehet jó, kivéve a gagyi szuperhősöket/szuperhősnőket (akik milliomosnak születnek mellesleg...).

Egyszóval a dolgokat el lehetne osztani.

Minden embernek "több" kapcsolata lenne. Egy élettársi ahol a mindennapjaikat osztják meg, csak a belsőn alapszik. Egy szexuális ahol a szexualitást élik ki vérmérsékletüknek megfelelően. Egy önkéntességen alapuló alá-fölérendelt viszonyban ahol kiélhetik azt, hogy a másikról gondoskodnak vagy felettük atyáskodik/anyáskodik, egy olyan akivel azonos a hobbi, stb.

Egy személyben ez az összes sosem lesz meg. Nem lehetséges. Ráadásul oda-vissza kellene működnie ami abszolút lehetetlen, már-már az abszurd kategória, esetleg gagyi filmekben lehetséges, hogy két ember tetszik egymásnak külsőre, nagyon jól kijönnek személyiségre, azonos hobbik, vérmérséklet, szexualitás stb.

De a valóságban nem nagyon van ilyen.

Bár ez is hülyeség persze, de a mostani vadházassognál meg mindenféle megcsalásoknál, egymás gyilkolászásánál, alapvetően örök magányra kárhoztatásoknál, féltékenykedésenél, komolyabb ellentétek kialakulásánál - egyszerűbb lenne.

Vagy valami hasonló.