Nem tudja, hogy el tudja-e fogadni velem együtt a kisfiamat is. Volt valaki hasonló helyzetben?

7-es vagyok. Nyilván te tudod, te ismered, de ha már megfogalmazta, hogy számára akadály a kisfiad, ezen nem nagyon tudtok mit beszélni. Erőltetni nyilván nem szabad, mert annak a kisfiad issza meg a levét, amit te sem szeretnél. Az jó opció, ha egyelőre albérletben laknátok ott, és egyből az ő lakására mennétek (tudod :az én házam, az én váram) én biztos ezt tenném.

Ahol most élsz, az saját lakás? Vagy albérlet?

Egy B terv azért nem ártana, ha mégsem sikerül jól kijönnie a kisfiaddal.

Sok sikert, remélem nagyon szeretni fogja a kisfiad!

* Nem egyből a lakásába költöznétek.

Bocsi

Voltam hasonló helyzetben. Exemnek volt egy kislánya. Én is féltem eleinte a családodosditól. Viszont ez a költözés rossz ötlet.

Ahol élsz néha majd pár órára ismerős gyerekvigyázót találhatnál..miközben kettesben romantikázhattok.

Ja kis család nálam jól sült el,imádtuk egymást a kislánnyal. Bár a lányoknak jobban kell "apuka". Valaki tanácsolt próba heteket. Jó ötlet! 5ik nap után hagyd őket fél órára kettesben nyitott ajtónál a szobában.

Szerintem egyaltalan nem jo jel. A fiad egy megturt lenykent van kezelve a kezdetek ota. En amugy is kretensegnek tartom a masik szemebe mondani, hogy a no johet a gyerek nem. ITt szerintem nem az a kerdes, hogy bizonytalan vagy sem, hanem egy olyan kompromisszumot keszul bevallalni, ami szinte biztos, hogy tulment a hatarain. Felnott ember, tudomasul kene vennie, hogy arukapcsolas van kozted meg a gyerek kozott, az szet nem valaszthato. Ne legyen igazam, de barmikor problema lesz koztetek, akkor az egyik elso erve az lesz, hogy befogadta a gyereked, szoval ne szolj be neki semmiert.

En a helyedben olyan ferfit keresnek elsosorban, akinek mar van gyereke. Egy csomo problemat, felreertest, bizonytalankodast meg tudsz uszni csak azert, mert mar tudja, hogy milyen egy gyerek, mik az igenyei stb. Arrol lehet tudni, hogy mennyire akar gyereket? Tehat ha feldobod, hogy kesobb szeretne-e kozos gyereket, akkor mi a valasza? Ha nemet mond, akkor egeszen biztos, hogy sose akart gyereket. Szerintem egyaltalan nem vagytok meg olyan stabil kapcsolatban, hogy az osszekoltozest kene eroltetnetek.

43F

Tapasztalatból írom: én hagynám. Két gyermeket neveltem egyedül évekig. Voltak ilyenek, akik kb. ugyanígy voltak, hogy felfogták, hogy vannak gyerekek, de hezitáltak. Nekem rosszul esett, így elhajtottam őket.

De jött az a férfi, aki érett és felfogta, hogy hozzám JÁR a 2 gyerek. Minket akart az elejétől fogva. Szerintem ennél lejjebb ne add. A gyerkőc érdekében se.

Volt egy barátnőm, akinek szintén volt egy kétéves kisfia, akiről a kezdetektől fogva tudtam, korán be lettünk mutatva és csíptük is egymást, így nekem nem lett volna problémám a picivel. Nekem csak annyi kikötésem volt ismerkedés alatt, hogy ha jól megvagyunk, legyen opció egy közös gyerek is + szintén, ha jól alakulnak a dolgaink, szeretnék együtt élni, a feltételeim is adottak hozzá. Határozatlan volt, pajzsként tartotta közénk a gyereket, egyáltalán nem tette bele a kapcsolati munkát, amitől szülőtársaként tekintetét volna rám... magyarán a gyerek miatt nem lehetett semmit. Mondtam ezt neki, meg akartam vele beszélni, hogy valamit kitaláljunk, aztán jött a távolságtatrtás, "nem érek rá" stb, mikor mondtam, hogy ezt egyrészt nem is nagyon hiszem, másrészt nem is lesz így jó, szakított (egyszerűbb). Remélem elfelejtett már a kissrác, mert nagyon összehaverkodtunk.

Szerintem ezt a kapcsolatot, hacsak nem vagy hajlandó kockázatot vállalni vagy a hapsinak láthatóan gondot okoz, inkább ne eröltessétek.

32/f